„Add, Uram, hogy ez az ima, ha egy picit is, de méltó lehessen, hogy a Lélek vezessen és a lábad elé tehessem.” Częstochowa margójára. Egy Lengyelországban született ima.
Nem mindig imádkozom a legösszeszedettebben. Sokszor csak beszélgetek Istennel, elmesélem Neki a napomat, az örömeimet, szomorkodásaimat. Néha csak egy Miatyánkra futja, és persze a csend, a Jézus jelenlétében töltött idő lenne a legfontosabb, amikor nem én locsogok, hanem megpróbálom meghallani az Ő hangját… Nos, ez utóbbit még igazán gyakorolnom kell. Múlt héten Lengyelországban egy hosszabb virrasztáson vehettem részt a Fekete Madonna kegykép előtt, miközben dicsőítettünk és imádkoztunk. Ekkor fogalmazódott meg bennem ennek az imának a nagy része.
Nem tettem még rendszerré, hogy leírom az imáimat, de néhányszor csináltam már ilyet, és nagyon hasznos.
Jó őket visszaolvasni, ráadásul írás közben sok mély dolog feljöhet bennünk és tudatosodhat azzal, hogy leírjuk, vizualizáljuk. A kreatív írást oktatóknak rengeteg gyakorlata van erre, ők az önismeretre használják ezeket, ami keresztényként is fontos, de az imák papírra vetésével az istenismeretünk is mélyülhet.
Ez az én imám
Mester, Tiéd akarok lenni. Tiéd egészen. Legyek templom a Szentlelkednek, még ha kicsi, omladozó templom is. Veled új alapokra építhetem, befoltozhatom a lyukat a tetőn, és kifesthetem a falait. Legyek madár, aki oda repül, ahová hívod, és egy sóhajodra tovaszáll. Legyek szél, láthatatlan eszközöd, ne tudja a jobb kezem, mit tesz a bal. Legyek edény, üres, utánad szomjas edény, amelyből annak adsz inni, akinek szükségét látod. Legyek gyerek, őszinte és ösztönös, kérdésekkel teli, folyton faggató, de add mellém bölcsességedet és legyen szívem némaságodból is értő, alázatos. Legyek egy nagy diófaasztal, ahol összegyűlhetnek az emberek, rám könyökölhet és gondterhelt homlokát tenyerébe hajthatja bárki, de ha alkalom kínálkozik, velük ünnepelhessenek is. Legyek húr, amely rólad zenél, ne hagyj szólnom, ha hamis vagyok, hangolj be fáradhatatlanul. Legyek bárány nyájadban, érted égő áldozat, bárány, aki tudja, hogy sosem csatangolhat olyan messzire, ahová ne jönnél utána.
Lásd a hitemet, de sokkal inkább a hitetlenségemet, lásd képmásodat bennem, de sokkal inkább emberi töredékességemet. Lásd a szívem napfényben, de még inkább a bűn sötétjében, láss, mikor eléd megyek, de még inkább, mikor elfutok Tetőled. Lásd a tetteim, jó-rossz cselekedeteim, lásd örömöm, de ne hagyd letöröletlenül könnyeim. Lásd hálám, de ne fordulj el, ha vitatkozom Veled, légy rám figyelemmel, mikor csak Rád függesztem szemem, de ne hagyj el, ha én el is fordulok.
Fuss elém, ha hazatérnék, de kerüld meg értem a Földet, ha világgá mennék.
Tarts meg közösségben, de érints meg, ha a magány rám telepedne, adj nekem hálás szívet, a bajban békét kereső szemléletet. Légy boldog, ha bátor vagyok, de karolj fel, ha reszketek, lásd alázatomat, utáld kevélységemet. Add, hogy szárnyad alatt én is repülhessek, vegyél öledbe, ha elesem, keressem akaratodat, még ha nem értem a felét sem, bízzak, hogy Te kézben tartod a dolgokat egészen. Örülj velem az örömben, ne búslakodj velem a bajban,
hívj magadhoz, ha eljött az idő arra, de kelts fel reggel, amíg kedved tartja.
Lásd hitemet, de sokkal inkább hitetlenségemet!
Legyek én én, az, kinek teremtettél: képmásod és szolgád. Éljek Benned, Érted és Általad, lássalak úgy, ahogy gyerekként láttalak!
Ámen.
hirdetés
