18 évvel ezelőtt egy amerikai apa gondolkodás nélkül ugrott fia után egy szennyvíztartályba. Tudta, hogy életveszélyben van, mégsem hátrált meg. A fiát sikerült megmentenie, ő azonban nem jött ki élve. Most az Arlingtoni Egyházmegye vizsgálja, hogy Tom Vander Woude életének és halálának lehet-e helye egy szentté avatási eljárásban.
Thomas „Tom” Vander Woude 2008. szeptember 8-án halt meg a virginiai családi birtokukon. A 66 éves családapa legkisebb fia, Joseph – akit a család Josie-nak nevezett – beleesett a ház mellett található szennyvíztartályba.
Az édesapa nem mérlegelt, hanem egyből beugrott utána, ráadásul a tartályban mérgező gázok – köztük metán – miatt rendkívül veszélyes körülmények alakultak ki. Tomnak végül sikerült úgy megtámasztania fiát, hogy a segítségére siető munkással együtt ki tudják emelni őt. Joseph életben maradt, az apa azonban a tartályban összeesett, és a mentők már nem tudták megmenteni.
„Te húzd, én tolom”
A tragédia egyik legtöbbet idézett mondata éppen ebből a néhány percből származik. Tom a segítségére érkező férfinak azt mondta:
„Te húzd, én tolom.”
A mondat azóta összeforrt a történetével. Nemcsak azért, mert pontosan leírja, mi történt azon a szeptemberi napon, hanem azért is, mert családja és az őt ismerők szerint jól kifejezi Tom egész életének hozzáállását: meglátni, hol van szükség segítségre, és megtenni, amit lehet.
Nemcsak a halála miatt vizsgálják az életét
Az Arlingtoni Egyházmegye most nem egyszerűen egy hősies halálesetet akar dokumentálni. Michael Burbidge püspök szerint Tom Vander Woude története azért is figyelemre méltó, mert a keresztény életszentséget nem pusztán egyetlen rendkívüli pillanatban kell keresni. A püspök úgy fogalmazott:
Tom életében és halálában egyaránt a keresztény életszentségre szóló meghívásra adott őszinte válasz látható.
Tom ugyanis férj és hétgyermekes apa volt, emellett edzőként és mentorként is sok fiatal életére hatással volt. A Christendom College sportigazgatójaként és kosárlabdaedzőjeként dolgozott, és a hozzá közel állók szerint különösen fontos volt számára, hogy a fiatalokat ne csak a sportban, hanem az életben is segítse.
Egy egyszerű mondatot gyakran ismételt:
„Csak tedd azt, ami helyes.”
Életének utolsó napján pedig tulajdonképpen pontosan ez történt: azt tette, ami helyes, megmentve gyermeke életét.
Az Arlingtoni Egyházmegye szeptember 10-én tette közzé Michael Burbidge püspök felhívását, ebben arra kérték az egyházmegye híveitől, hogy osszanak meg minden olyan információt, amely Tom Vander Woude ügyében fontos lehet – akár pozitív, akár negatív tartalmú adatot. A mostani folyamat annak feltárása, hogy életének, hitének és erényeinek vizsgálata alapján érdemes-e továbbvinni az ügyet a szentté avatási eljárásban. A dokumentumok és tanúságtételek összegyűjtése ezért kulcsfontosságú.
Az egyházmegye azt is vizsgálja, hogy Tom írásai és a róla fennmaradt anyagok összhangban vannak-e a katolikus hit és erkölcsi tanításokkal.
„Nincs olyan nap, hogy ne hiányozna apa”
Tom családja természetesen nem egy egyházi eljárásként emlékszik rá elsősorban, hanem apaként. Fiát, Christophert különösen mélyen érinti, hogy édesapja története 18 évvel a halála után is emberek ezreit inspirálja.
„Nincs olyan nap, hogy ne hiányozna apa” – mondta Chris Vander Woude, hozzátéve, hogy vigaszt jelent számára, hogy édesapja története továbbra is sok emberre hatással van. A keresztény hagyományban az önfeláldozó szeretet különleges jelentőséggel bír. Jézus szavai szerint „nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. Tom történetében ennek különösen megrendítő képe rajzolódik ki: egy apa, aki nem hagyta magára a bajba került gyermekét.
Tom utolsó percei kétségtelenül hősiesek voltak, az Egyház azt vizsgálja, hogy az egész életéről elmondható-e ugyanez.
Forrás: Niedziela
hirdetés
