Szabadság a homoszexuális életmódból – egy ma már önmegtartóztatásban élő leszbikus nő története

“Az egyetlen ok, amiért már tíz éve nem vagyok nőkkel, az az, hogy elkezdtem megtapasztalni Istent, megismerni az Ő szívét, és rájönni arra, hogy Ő jó, és minden, ami Tőle származik,  jó.” Kim Zember katolikus családban nőtt fel. Korán felfedezte, hogy nem a férfiakhoz, hanem a nőkhöz vonzódik, majd eleinte csak titokban, később pedig nyíltan is felvállalta homoszexuális életmódját, de ahogy fogalmazott, sosem volt békéje. Aztán egy radikális Istenélmény hatására feladta korábbi életmódját, és az önmegtartóztatás mellett döntött – ennek már tíz éve. Kim nemrég egy podcastadásban osztotta meg tanúságtételét, ezt szemlézzük most.

Kim katolikus családban nőtt fel, de eleinte szülei még kevésbé vették komolyan a hitet. 9 éves volt, mikor átíratták egy katolikus iskolába, ekkor kezdett hittanra is járni. “Nálam kimaradt a hitoktatás azon része, ami arról szól, hogy Isten mennyire szeret bennünket, és inkább már csak arról hallottam, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálni. Nyilvánvalóan nem jó, ha a hitünk szabályokra alapszik. Amikor megismertem Istent, sokkal inkább rendőrként vagy bíróként gondoltam rá, semmint gyengéd, irgalmas Atyaként. Nem hittem a feltétel nélküli szeretetében, és azt éreztem, hogy nem tudok Neki megfelelni. Idővel megtapasztaltam, hogy ha Istent félreismered, magadat és mindenki mást is félre fogsz ismerni. A hitem az évek alatt nem sokat fejlődött, nem igazán volt személyes kapcsolatom Istennel, pedig mindig része voltam valamilyen katolikus közösségnek fiatalkoromban.”

Az interjúban elmesélte azt is, mikor kezdte először érezni, hogy az azonos neműekhez vonzódik. „Kiskorom óta emlékszem arra, hogy sosem szerettem úgy a fiúkat, mint a többi lány. Úgy tekintettem a fiúkra, mint a barátaimra – és a legtöbb barátom fiú volt. Két bátyám van, akikkel mindig sokat fociztam otthon, és az iskolában is ez volt a kedvenc időtöltésem. Emlékszem, mikor alsó osztályos voltam, mindig a női tanáraim figyelmét akartam megszerezni. Ez nem szexuális jellegű indíttatás volt, pusztán arra vágytam, hogy vegyenek észre. Volt egy tanárnénim, akit különösen is le akartam nyűgözni, és mindig azt akartam, hogy megöleljen. Utólag látom, hogy édesanyám nem tudott mindent megadni, amire szükségem lett volna, vagy nem is tudta, hogyan kell, és ezeknek a vágyaimnak betöltését más nőknél kerestem. Aztán középiskolában nagyon vágytam arra, hogy nekem is legyen egy legjobb barátnőm. Sok barátnőmnek volt nővére, akivel közeli kapcsolatban voltak, de nekem csak két bátyám volt. Idővel kezdtem azt is érezni, hogy nem igazán vonzódok a férfiakhoz, de ettől függetlenül még vágytam arra, hogy valakivel együtt leélhessem az életemet, hogy legyen egy társam, és én is segítő társ lehessek. És nagyon gyorsan hagytam, hogy ez a vágyam szexualizálódjon.”

Kim elmondta, hogy nem idegenkedett a férfiaktól, és amennyire tudja, nem volt része szexuális vagy fizikai bántalmazásban sem. “Arra viszont emlékszem, hogy mikor még gyerek voltam, édesapám leültetett, és azt mondta: a fiúkkal vigyázni kell, mert csak a szexet akarják. Ez a mondat gyökeret vert bennem. Randiztam fiúkkal a gimi ideje alatt – és pont egy olyan sráccal jöttem össze, aki rögtön le akart velem feküdni. Egyből arra gondoltam, hogy apukámnak igaza volt. A férfiakat inkább megtartom barátnak, mert így biztonságosabb. A nőkhöz fordultam.

Tudtam, hogy a homoszexuális életmód nem Isten terve, és hittem is ebben az igazságban. De attól még bennem élt az a vágy, hogy szeressenek, lássanak, hogy ismerjenek és kívánjanak.

Arra gondoltam, hogy mi olyan nagy dolog van abban, ha van egy barátnőm? Nem fogunk szexelni, csak együttjárunk majd. Így lesz társam az életben. A férfiakat veszélyesnek gondoltam, a nőkkel való randizás sokkal biztonságosabbnak tűnt. Végzős diákként döntöttem úgy, hogy a vágyaim szerint fogok cselekedni. Megcsókoltam egy lányt, és onnantól kezdve minden megváltozott. Nem akartam, hogy rám aggassák a leszbikus címkét, hiszen én csak közelségre, kapcsolatra, biztonságra vágytam – és a feltétel nélküli szeretetre. Ha ezt nem kapod meg Istentől, akkor valahol máshol fogod keresni – a nőknél, férfiaknál, a karrieredben, a társadalomban stb. Isten adta a feltétel nélküli szeretetre való vágyakozást a szívünkbe, így lettünk teremtve – és ezt az űrt a szívünkben valójában csak Ő képes betölteni.”

Nem akarta, hogy kérdezősködjenek az emberek, így Kim úgy döntött, fiúkkal fog randizni. “Állandó belső háború zajlott bennem. Gyakran így imádkoztam: Istenem, vedd el tőlem a nők iránti vonzalmamat! Sose kértem ezt, nem akarok a nőkhöz vonzódni. Ha azt akarod, hogy férjhez menjek, akkor add, hogy a férfiakhoz vonzódjak! De Isten nem vette el ezt a vágyamat, és rájöttem, hogy azért, mert nekem kell odaadnom önként a vágyaimat – ez még ma is mindennapos dolog.” A fiatal lány mindeközben kettős életet élt – a felszínen fiúkkal randizott, közben pedig lányokkal került testi kapcsolatba. “Hazudtam, megcsaltam a barátaimat. Gyötrődtem.

Megtapasztaltam, hogy mit jelent a bűn rabszolgájának lenni – azt, amikor tudod valamiről, hogy rossz, mégis csinálod, sőt, az egész életmódod erre épül. A vágyaim rabszolgája lettem, és hagytam, hogy felemésszenek. Érzelmek által vezérelt életet éltem.

Egy ponton válaszút elé kerültem: vagy apáca leszek, vagy a macskáimmal fogok meghalni. Nos, a szerzetesség még jobban megrémített, mint a szingli lét, de valójában az egyedülállóságra sem vágytam. A harmadik opció még a házasság volt. Megismerkedtem egy fiúval, és úgy éreztem, hogy nála nem találhatnék jobbat. Nagyszerű ember volt, ugyanakkor nem vágytam arra, hogy testileg együtt legyek vele, gyerekeket sem akartam. De azt gondoltam, hogy a vágyaim, ha nem etetem őket, majd csak elmúlnak– ez részben igaz, de nem teljesen. Így hát 25 éves koromban megházasodtam. A házasságkötésünk előtti este így imádkoztam: Istenem, megígérem, hogy nem fogom megcsalni a jövendőbeli férjemet nőkkel! Azt hiszem, ez a legfurcsább házasságkötés előtti ima, amit Isten valaha hallott. Nem azt kértem Tőle, hogy segítsen nekem hűségesnek maradni, hanem kijelentettem, hogy hűséges leszek. Éreztem, hogy nem vagyok fair a férjemhez, de borzasztóan féltem attól, hogy egyedül maradok. A házasságunk egy évig tartott;  egy házas nővel megcsaltam a férjemet. Bár ő meg akarta volna oldani a problémát, én tudtam, hogy el kell hagynom, mert rengeteg megoldatlan problémám van. Így a házasságunk érvénytelenítve lett.”

Kim terápiára kezdett járni, és legnagyobb meglepődésére a katolikus terapeutája, sőt, több pap is azt mondta neki, hogy rendben van a homoszexuális életmódja, egészen addig, amíg monogám marad, és nem csal meg mást. “Isten ilyennek teremtett, és ezt el kell fogadnom – mondták. Ezzel próbáltak segíteni, de valójában nem segítettek a keresztem hordozásában, csak még több kárt okoztak.

Gyakran előfordul, hogy emberi, nem krisztusi módon próbálunk másokat vigasztalni,

és én is ezt tapasztaltam meg ebben a helyzetben. Mikor egy pap azt mondta nekem, hogy a Biblia téved a homoszexualitással kapcsolatban, megkérdeztem tőle: rendben, de miért van az, hogy épp abban az egyetlen dologban téved a Biblia, amivel én küzdök? Ez elég kényelmesen hangzik. De megpróbáltam, benne voltam a homoszexuális életmódban. És

soha nem volt békém, hiszen Jézus Krisztus igazságán, az egyetlen igaz békén kívül éltem. Ez nagyon fárasztó volt.”

Kim házassága érvénytelenítése után már nem csak titokban randizott nőkkel, hanem nyíltan folytatta a homoszexuális életmódot. “Abban a hitben voltam, hogy Isten örül annak, hogy őszinte vagyok önmagamhoz, hiszen Isten nem akarná, hogy a vágyaimat elnyomva éljem az életemet.” A családja is tudott a leszbikus párkapcsolatairól. “Tudtam, hogy a szüleimnek milyen nézetei vannak a homoszexuális cselekedetekről, és azt is tudtam, hogy a nézeteik nem fognak attól megváltozni, hogy én, a lányuk, leszbikusként élek. Ezért hálás is vagyok. Nem könnyű helyzet az, mikor tudod, hogy a szüleid nem értenek egyet azzal az életmóddal, amit folytatsz, ugyanakkor nem volt szükségem arra, hogy minden nap halljam tőlük, hogy nem értenek velem egyet, és hogy amit csinálok, az bűn.

Éreztem én magam is a bűn bérét.

Felesleges lett volna vitába kezdeni, vagy túlságosan belemélyedni beszélgetésekbe az életmódom kapcsán, mert akkor csak elhúzodtam volna. Nem akartam volna ezeket hallani. Az az igazság ugyanis, hogy aki Isten ismeretében nő fel, tudja, hogy a homoszexuális cselekedet rossz. A családom így is szeretett, és el tudták választani a döntéseimet a személyemtől.”

Kim azt tanácsolná azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei homoszexualitással küzdenek, hogy legyenek mellettük. Nem kell őket támogatni az életmódjukban, ugyanakkor saját példáján keresztül látva nem tartja jónak, ha sokszor hangoztatva van az, hogy mennyire rossz, amit csinálnak.

“Ezen évek alatt továbbra is jártam misére, bár ez nem mindenkinek tetszett a plébánián. Gyónni is jártam – mindig elhatároztam, hogy nem fogok az épp aktuális barátnőmmel lefeküdni (monogám kapcsolataim voltak), de újra és újra elbuktam. Ugyanakkor nem akartam Istent elhagyni. Rengeteg ember van a földön – és jómagam is köztük voltam-, aki ismeri Isten igazságait és szabályait, de nem ismeri a Mindenható szívét, különösen nem azt, hogy személyesen irántuk hogyan érez Isten.

Ha ismered Isten szívét, meglátod útjainak szépségét is, de ha csak az útjait ismered, valószínűleg nem fogod meglátni benne a szépséget.

Az egyetlen ok, amiért már tíz éve nem vagyok nőkkel, az az, hogy elkezdtem megtapasztalni és megismerni Isten szívét, és rájönni arra, hogy Ő jó, és minden, ami Tőle származik, jó. De ehhez ismerni kell a forrást.”

Az interjúban arról is mesélt, mikor következett be a fordulat az életében. “Ezen évek alatt velem volt egy kedves fiúbarátom, aki egyébként azon is gondolkozott, hogy domonkos szerzetes lesz. Nagyon jól szeretett engem. Bár ismerte az életmódomat, és tudtam, hogy úgy gondolja, nem Isten útján járok, de sosem hozta fel ezt a témát. Ez nagyon érdekes volt számomra.

Abban viszont próbált segíteni, hogy közelebb vigyen Krisztushoz.

Volt például, hogy megemlítette, hogy “ma reggel imádkoztam érted, és azt éreztem,…”, de ezt nem hátsó szándékból tette, csak annyit akart, hogy megtudjam, Kié vagyok, hogy Kihez tartozom. Mikor szakítottam a barátnőmmel, ez a kedves barátom is elkísért, hogy segítsen összeszedni a dolgaim, és megkérdezte, hogy ezek után nincs-e kedvem elmenni egy dicsőítő imaestre. Mikor elhajtottunk a kocsival, belenéztem a visszapillantótükörbe, és láttam a volt barátnőmet, ahogy ott ült a kutyájával a háza lépcsőjén, és úgy láttam, mintha egy sötét felhő lenne felette. Azt éreztem, hogy ebben a pillanatban Isten megkérdezi tőlem; Kim, úgy gondolod, hogy azért ismertétek meg egymást, hogy megsebződjetek? Ugyanis én is hatalmas terhet és fájdalmat éreztem magamban a szakítás után.

Ez volt az, amit hallanom kellett. Belém csapott a felismerés, hogy nem azért élek a földön, hogy bántsanak, és hogy én másokat bántsak –  ami sajnos persze megtörténhet, de nem ez a célom. Itt ráadásul egy ismétlődő dologról volt szó; minden kapcsolatomban sebzettséget és fájdalmat éltem át.

„Megadom Neked magam, Atyám! – mondtam az autóban ülve, miközben a kezeimet is felemeltem. Istenem, elegem van abból, hogy úgy teszek, mintha mindenható lennék. Magamat és másokat is megbántok, megsebzek. Azt akarom, hogy te legyél az Úr az életemben. Mutasd meg nekem, hogy jó vagy, és én mindent beleadok a mi kapcsolatunkba. Még nem tapasztaltam meg a jóságodat, pedig már mindenhol kerestem, de nem találtam. Kérlek, hogy most az imaesten mutasd meg nekem, hogy Te jó vagy!

És aztán aznap este sorsfordító találkozásban volt részem Istennel. Megváltozott az életem – ennek a találkozásnak köszönhetően, tíz évvel ezelőtt feladtam a leszbikus életmódomat. Isten azóta is minden nap megmutatta a jóságát, hűségét, szeretetét felém.” Kim hangsúlyozta; a vágyai nem tűntek el, de él benne egy sokkal mélyebb vágy – hogy még többet kapjon Istenből. “Nem lehet azt mondani, hogy kész, hogy vége van, hiszen minden nap át kell magamat adnom Istennek. Reggelente, mikor felkelek, így imádkozom: Istenem, megengedem neked, hogy uralkodj az életem felett. Szeretnék találkozni a jóságoddal, szeretném azt elfogadni, és továbbadni másoknak. Korábban csak törött szeretettel tudtam szeretni, mert a szeretetnek csak ezt a fajtáját ismertem. De aztán Isten megmutatta nekem, hogy ki Ő valójában, és közben a vágyaimat is gyógyítja, alakít engem.”

Elmondta azt is, hogy úgy látja, a homoszexualitás korunk leprája az Egyházban. “A homoszexuális bűnök sokkal jobban ki vannak emelve, mint más bűnök, és ezt az azonos neműekhez vonzódó nőként nagyon nehéz volt megélnem. Tudjuk, hogy jelen van a propaganda, ami a rosszat jónak, a jót pedig rossznak tünteni fel. Ugyanakkor látnunk kell az embert, aki ezzel a nehézséggel küzd.

A homoszexualitás ellentéte nem a heteroszexualitás, hanem a szentség. Minden bűn ellentéte az, ha visszafordulunk Istenhez, aki bűntelen.”

Kimet a konverziós terápiáról is kérdezték. “Konverziós terápiában sosem volt részem, és a szívem szakad azokért, akik nem saját akaratukból, hanem kényszerítés hatására mennek el egy ilyen helyre, mert a kényszerítés nem lehet Isten akarata. Amikor az igazság nem párosul kedveséggel és együttérzéssel, az borzasztó fájdalmas. Voltak olyan meleg barátaim, akik saját akaratukból vettek részt konverziós terápián, és ennek hatására meggyógyult a saját nemükkel és az ellenkező nemmel való kapcsolatuk, később pedig megházasodtak.”

Miután felhagyott leszbikus életmódjával, Kim nem imádkozott azért, hogy Isten vegye el a vágyait.

„Többé már nem imádkoztam Istenhez azért, hogy vegye el a homoszexuális vágyaimat, mert rájöttem, hogy ez egy olyan dolog, amit minden nap felajánlhatok Neki.

Van valamim, amit édes áldozatként odaadhatok Istennek – ez egy ajándék. Ettől függetlenül nem könnyű az önmegtartóztatás útja, vannak küzdelmeim és fájdalmaim. A küzdelem valódi, de a kudarc akkor következik be, amikor feladjuk az Istennel való kapcsolatunkat.”

Kim járt terápiára, ez is segített neki, ahogy a közösségi élet és a baráti kapcsolatok is. “Eleinte, mikor megfogadtam, hogy feladom a homoszexuális életmódomat, teljesen elszigeteltem magam az emberektől, de ez sem volt egészséges. Nem akarok félni a szent és egészséges közelségtől, kötődéstől, de fontos, hogy tudatos legyek, és imádkoznom azért, hogy a szívemet is tisztának őrizzem meg, és Istennel töltsem be azt az űrt, amit mással nem is lehetne. Lehet, hogy mi úgy érezzük, hogy elfogyott az erőnk, de általában ez az a pont, ahol rátalálunk Istenre.”

A beszélgetés során két keresztény, jelenleg csak angol nyelven elérhető könyvet ajánlottak azok számára, akik szexuális sebeikből szeretnének gyógyulni; ezek ide és ide kattintva érhetőek el!

Forrás: Youtube.com/PintswithAquinas

Fordította: Fekete Ágnes

hirdetés