Érezted már azt, hogy elsüllyedsz a saját problémáidban, és mintha nem lenne kiút ebből a gödörből? Hogy folyton az foglalkoztat, mi okoz nehézséget, mi az, ami fáj, minek kéne változnia az életedben, hogy boldog lehess?
Kilátástalan és őszintén fárasztó is, mikor szinte csak a saját bajaimmal és kihívásaimmal vagyok elfoglalva, és olyan, mintha elfelejteném; mások is vannak körülöttem. Emberek, akik hordozzák a saját keresztjüket és talán segítségre lenne szükségük, emberek, akik (keservesen) vágynak a szeretetre. Beleesek annak a hazugságnak a csapdájába, hogy úgy tudok előrehaladni az életben, ha a saját fejlődésemet helyezem előtérbe. És csak süllyedek, süllyedek…megbetegít, hogy a gondolataim annyit járnak magam és a nehézségeim körül. Újból és újból áldozata leszek ennek, miközben sikertelenül keresem a boldogságom. Aztán mindig eljön egy régóta várt pillanat, amikor kizökkenek; Isten ilyenkor szelíd szeretettel, századjára, ezredjére is arra indít, hogy
emeljem fel a fejem, és ne lefele nézzek, a saját problémáimra és gyengeségeimre, hiszen azok csak elkeserítenek.
A Mindenható emlékeztet arra is, hogy hazugság, hogy akkor oldódnak meg a problémáim, ha minél többet elmélkedek rajtuk, és bátorít, hogy ehelyett inkább Vele töltsek időt, Rá nézzek, és vegyem észre a mellettem lévő felebarátokat.
Igen, a boldogságunk “ára”, hogy oda kell ajándékozni önmagunkat embertársainknak, és ez nem megy úgy, ha folyton lefoglalom magamat a saját bajaimmal, ha csak félig, vagy egyáltalán nem vagyok jelen számukra, mert még egy beszélgetés közben is a háttérben más műsor fut. Ha másokért élek, ha odaajándékozom magam, ha szeretet-tettek tűzdelik a napomat, akkor értelmet kapnak a hétköznapok, és kisebb fókusz lesz a nehézségeken, nagyobb az örömökön. Erre újra és újra emlékeztetnem kell magamat. Phil Bosmans keresztény író jól megfogalmazta a fentebb leírtak lényegét: „az, hogy önmagunkat adjuk, nem fakadhat rejtett önzésből. Önmagunk odaajándékozása nem görcsös önfeláldozás. Önmagunkat csakis szabadon és szeretettel tudjuk elajándékozni, és ez mindig örömet szerez. Így válik a boldogság egyszer csak észrevétlenül az életem kísérőjévé. A legmélyebb vágyam: boldoggá tenni embertársaim.”
hirdetés
