A kultúránkban gyakran azt mondják, hogy minél elfoglaltabb vagy, annál fontosabb ember. De mit jelent ez az Istennel való kapcsolatunkra nézve?
A sárga iskolabusz a Cambridge-i Egyetemről a New Hampshire-i semmi közepére vezető úton döcögött. Ez volt az első hétvégém az egyetemen kívül, és rettegtem – nem azért, mert senkit sem ismertem az úton, hanem mert egy egész hétvégém telik el produktivitás nélkül.
Az egész egyetemen mindig van valamilyen esemény vagy előadás. Mindig van valami új, amit tanulhatnék, egy könyv, amit olvashatnék, egy dolgozat, amit írhatnék. Mindig van még valami, amit csinálhatnék. A fejemben az, hogy arra szántam egy hétvégét, hogy az Istennel való kapcsolatomat helyezzem előtérbe, olyan volt, mintha elszalasztanám ezeket a lehetőségeket.
Amikor megérkeztünk a lelkigyakorlatos faházba, az első előadásra menet ösztönösen felkaptam a laptopomat, hogy a hátsó sorban multitaskingoljak. Ahogy elkezdtem egy feladatot, a lelkigyakorlat előadója kivetített egy prezentációt. „A kultúránkban gyakran azt mondják, hogy minél elfoglaltabb vagy, annál fontosabb vagy” – kezdte. „De az igazság a képernyőn van: Elfoglaltság ≠ fontosság.”
Ajjaj. Megpróbáltam észrevétlenül becsukni a laptopomat, amikor rájöttem, hogy tudat alatt egész félévben egyenlőségjelet tettem a kettő közé.
Feláldoztam az imaéletemet, hogy megragadjak minden egyetemi lehetőséget; a zsúfolt időbeosztást a megerősítés egyik formájának tekintettem.
Annyira el voltam foglalva a másoknak való megfeleléssel, hogy megfeledkeztem arról, hogy kinek kellene igazán tetszenem – Istennek.
Miközben osztatlan figyelmet szenteltem az előadónak, célul tűztem ki, hogy az elvonulás hátralévő részében a lehető legkevésbé leszek produktív. Letettem a laptopomat, és felvettem a rózsafüzéremet. Kikapcsoltam a telefonomat, és a hétvégét túrázással, kenuzással és úszással töltöttem. Leegyszerűsítettem a napirendemet, és sokat imádkoztam, hogy magamba szívjam ezeket a szavakat: Elfoglaltság ≠ Fontosság.
Igyekeztem, hogy ezeket a szavakat magammal vigyem, visszatérve Cambridge-be. A társadalmunk azt mondja, hogy a termelékenység, a hasznosság a minden, de Isten szemében ez jelentéktelen; semmilyen tudás nem tudná Őt arra késztetni, hogy jobban szeressen minket. Azt akarja, hogy vele töltsük az időnket, nem pedig olyan feladatokkal, amelyek nem járulnak hozzá az üdvösségünkhöz. Lehet, hogy ezek miatt mások számára jelentősebbnek tűnünk, de nekünk mások véleményével kell törődnünk, egyedül Istenével.
Forrás: Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
