Fekete Ági 2023. 09. 13.

Isten hangját hallom, vagy a sajátomét? – Keresem az utam #4

Szerzetesség, papság vagy házasság? Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy megtaláljuk azt az utat, melyen igazán kibontakozhatunk. Ehhez azonban meg kell értenünk, mi Isten elképzelése, de a bennünk kavargó gondolatok nem könnyítik meg a helyzetet. Honnan tudhatom, hogy Isten szól hozzám? És ha már sejtem, hogy mire hív, kérhetek-e Tőle jelet, hogy biztosabb legyek? Cikksorozatunk negyedik részében ezekre a kérdésekre keressük a választ Zics Ildikó hivatásgondozóval.

Fontos döntések előtt sok hang, sok gondolat kavaroghat bennünk, így ahhoz, hogy jó döntést tudjunk hozni, kulcsfontosságú, hogy megértsük, mit mond nekünk Isten. Melyik hang az övé, melyik hang a Gonoszé, és mi az, ami a saját gondolatom? „Szeretem erre a kérdésre azt válaszolni, hogy a matek példáknál is szoktak lenni kikötések ahhoz, hogy eljussunk a megoldáshoz. Nekünk is meg kell tennünk egy kikötést, mégpedig azt, hogy

képesek vagyunk az Istent meghallani. Jézus maga is azt mondja, hogy juhaim ismerik az én hangomat.

Tehát ez az alap kiindulópont, és ha elhiszem, hogy tényleg képes vagyok meghallani, akkor meg is fogom hallani.”

hirdetés

A hivatástisztázás során szükséges a megkülönböztetést gyakorolnunk. De mit is jelent ez? „Erről elméletben nem olyan könnyű beszélni” – kezdte Ildikó testvér – „de amikor én lelkivezetek valakit, akkor megkérem az illetőt, hogy mondjon egy olyan imatapasztalatot, amelyben tényleg azt érezte, hogy Isten jelen volt. Megkérem arra is, hogy mondja el, milyen érzések jöttek fel benne ekkor. Ez lehet például a béke, nyugalom, szeretet, megtartottság érzése. Ezeket az érzéseket, tapasztalatokat jó a szívünkbe vésni; amikor biztosan tudtam, hogy az Isten közeledett hozzám, az ilyen és ilyen jelekkel, érzésekkel járt. Így legközelebb, amikor hallok vagy érzek valamit, egy pillanatra megállhatok, és megvizsgálhatom: ez a tapasztalat hasonlít-e a korábbi Isten-tapasztalásomhoz? Ha nem hasonlít, akkor is rá lehet nézni, mert Isten közeledhet hozzám másképp is. Azt kell megvizsgálnom, hogy a hang, amit hallok, mit kelt bennem? Káoszt, zavart, ellene megy az életnek? Ugye Jézus azt mondja, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet. Ez a hang bezár, összeszűkít? Akkor az valószínűleg nem az Istentől van.”

Ildikó testvér egy modernkori példát is hozott. „A telefonunkkal szeretnénk fogni a wifi jelet, de nem mindig sikerül, van, hogy valami beárnyékolja a jelet. És ez nem azért van, mert a wifi nem közvetítődik. Esetleg lehet, hogy a készülékemben romlott el a wifit befogó műszer, de általában más problémák vannak. Ez szimbolizálja azt, hogy

nem biztos, hogy bennem van a hiba, ha nem hallom Isten hangját.

Ez csupán egy ok lehet a sok közül. Lehet, hogy vízvezetékek alatt vagyok, és azon nehezebben jön át a jel, ezért nem tudom fogni az internetet. Azaz

lehet, hogy egy életesemény, egy sebzettség, egy történés nagyon beárnyékolja az Istennel való kapcsolatomat,

nem tudom például elfogadni azt, hogy Isten szeret, hogy közeledik hozzám. Lehet, hogy a Gonosz működik a háttérben, ő sötétít be, vagy lehet, hogy olyan bűnben élek, ami beárnyékolja az Úrral való kapcsolatom.” De még más, egyéb okai is lehetnek annak, ha nem hallom Isten hangját. „Az is lehet, hogy most Isten másképp közeledik, hogy onnan van fájó sebem, hogy az Ő keze másképp érint, másképp szeretne bemutatkozni. Ebben az esetben érdemes megállnom, és feltennem a kérdést, hogy hogyan mutatkozott meg eddig Isten az életemben? És igyekezzek kíváncsi figyelmességgel jelen lenni.” Ildikó testvér megosztotta, hogy sokan gondolják úgy, hogy ha nem hallják Isten hangját, akkor biztosan bennük van a hiba, hiszen Isten tökéletes, Ő nem hibázik. „Ez nem egy igaz következtetés, nem szeretem ezt hallani, mert sok más tényező is közrejátszhat.”

Gyakran felmerülő kérdés, hogy érdemes-e Istentől jelet kérni, hogy megértsük, melyik útra hív minket. „Azt szoktam mondani, hogy

lehet játszani az Istennel, és lehet Tőle jelet kérni, de önmagában a jelekre alapozni a döntést nem érdemes.

A hivatástisztázásom idején én is kértem jelet Istentől. Elmentem egy atyához, és mondtam neki, hogy szeretnék egy zsolozsmás könyvet, mert hát a szerzetesek zsolozsmáznak. Ez 2005 környékén volt, akkor még nem adták ki újból a kötetet. Az atya mondta is, hogy ne is álmodjak erről, ma már nem lehet kapni. Dúlva-fúlva kijöttem, és megmondtam a Jóistennek, hogy ha azt szeretnéd, hogy szerzetes legyek, adjál nekem Zsolozsmás könyvet! Hazafelé menet beugrottam egy könyvesboltba, láttam egy kis fekete könyvecskét, zsolozsmás könyv volt, megvettem. Mondtam a Jóistennek, hogy nem rossz, de én nem erre gondoltam, ez nem az a fordítás, amit szeretnék. Hazaértem, mondtam anyukámnak, hogy szeretnék zsolozsmás könyvet, ő elővett egyet a polcról, de hát az sem a jó fordítású volt. Jött a sógorom, aki Pannonhalmán tanult, ott is fordítottak zsolozsmás könyvet, odaadta nekem. De ez még mindig nem az volt, amit szerettem volna. Aznap este felhívott az atya, és mondta, hogy felhívta az antikváriumban dolgozó édesanyját, hogy kapható-e náluk zsolozsmás könyv, és mondta neki, hogy nincsen. De miután letették a telefont, egy férfi megjelent egy zsolozsmás könyvvel, hogy becserélje egy Bibliára. És ez már az a fordítás volt, amire én vágytam. Ez egy kedves jel volt az Úristentől, de nem erre alapozva hoztam meg a hivatásbeli döntésemet.”

Van azonban különbség a jelkérés és az Istenkísértés között. „Nem mindegy, hogy a jelkérés a kapcsolatból indul-e. Ha kapcsolatban vagyok Istennel, aki egy személy, és a kapcsolatunk kommunikációjába belefér a játék, akkor nincs baj. Ha azonban csak azért kérek jelet, hogy próbára tegyem az Istent, hogy most válaszol-e vagy sem, az nem jó. Mint ahogy a Szentírásban is olvassuk: ha tényleg Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és akkor hiszünk Neked… én nem is gondolkoztam sokat ezen, annyira őszintén jött belőlem a zsolozsma-kérés, ez a játékosság akkor nagyon belefért a kapcsolatunkba.”