Szerzetesség, papság vagy házasság? Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy megtaláljuk azt az utat, melyen igazán kibontakozhatunk. Ehhez azonban meg kell értenünk, mi Isten elképzelése, de a bennünk kavargó gondolatok nem könnyítik meg a helyzetet. Honnan tudhatom, hogy Isten szól hozzám? És ha már sejtem, hogy mire hív, kérhetek-e Tőle jelet, hogy biztosabb legyek? Cikksorozatunk negyedik részében ezekre a kérdésekre keressük a választ Zics Ildikó hivatásgondozóval.
Szerzetesség, papság vagy házasság? Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy megtaláljuk azt az utat, melyen igazán kibontakozhatunk. Cikksorozatunk második részében azt a kérdést járjuk körül, hogy milyen jelek kísérik a papságra, szerzetességre, illetve a házasságra való meghívást. Normális-e, hogy a hívást hallva megjelenik bennünk a félelem? Létezik-e olyan, hogy valaki csak 30 éves kora felett kap meghívást a szerzetességre? Zics Ildikó szociális testvér – aki évek óta foglalkozik hivatásgondozással – örömmel válaszol a kérdésekre.
Ha épp egyedül vagy, ismerős érzések lesznek ezek. Ha nem vagy egyedül, akkor vagy talán még emlékszel, vagy látod a barátnőiden (barátaidon?) a “frusztrációt”, amit okoz a magány és az egyedüllét. Ha egyedül vagy, akkor ezeket az elég rossz belső hangokat kell(ene) elhallgattatni, átformálni. Ha nem vagy egyedül, akkor ezek miatt kell(ene) megértened másokat és segítened őket.
Ebben a bejegyzésben nem keresek megoldásokat, csak helyzeteket, érzéseket tárok fel, amiket az elmúlt 1,5 évben tapasztaltam.
Történt néhány olyan esemény az elmúlt időszakban, ami arra késztetett, hogy tegyek két lépést hátra és kissé távolabbról számot vessek azzal, hogy vajon merre is tartunk? Nem feltétlenül kell friss eseményekre gondolni, mert elsősorban a tendenciára kellene helyezni a hangsúlyt.