A 777 indulása óta nem változott az oldal mottója, azaz, hogy a hit nem magánügy. A keresztények többsége valószínűleg egyetért ezzel az állítással, de mivel indokoljuk az álláspontunkat? Pál József temesvári püspök nagyszerű gondolatait szeretnének most megosztani veletek, ami rávilágít arra, hogy az élő hit egyszerűen természeténél fogva sem tud magányügynek megmaradni.
Néhány napja Instagramon tettük fel a kérdést; igaznak gondolod-e azt, hogy a hit magányügy? A 276 szavazó 79 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem találja igaznak ezt az állítást. Nem csak mi, a 777 szerkesztői értünk egyet a szavazók többségével, hanem a Temesvári Egyházmegye főpásztora is. Pál József püspök az Ifjúsági Világtalálkozón a magyar fiatalokhoz intézett gondolatait idézzük most. Mária példáján keresztül – aki az angyali üzenet után felkelt, és sietve útnak indult Erzsébet házához – megérhetjük a hit lényegét.
„Feltettem magamnak a kérdést” – kezdi a püspök-, „vajon mi késztette Máriát arra, hogy útra keljen? Pontosabban, Ki késztette? Az útra kelése előtt valami történt. Istennel találkozott. Isten megérintette, megnyitotta a szívét. És elkezdett dolgozni az életében, miután Mária igent mondott. A kezdeményezés mindig a Jóistennél van, Aki állandóan kezdeményez, kopogtat a szívünk ajtaján.
Mária útra kelése kapcsán egy másik kulcsgondolat is eszembe jut, mégpedig az, hogy a hit nem magánügy.
A hit nem csupán arról szól, hogy én a Jóistennel megéltem valamit, milyen jó, ott van a szívemben, és kész. A hitnek más természete van. Túlcsordul.
És ez az, ami Máriát útnak indítja, hogy Erzsébethez menjen.”
A püspök elmondja, hogy Mária két okból látogatta meg unokatestvérét. „Egyrészt azért, hogy segítsen neki, hiszen Erzsébet szintén szülés előtt áll. Másrészt pedig azért, hogy tanúságot tegyen, vagyis elmondja azt, amit Isten cselekedett benne. Nem tudom, értitek-e, hogy valamiképp ez a missziónak a lényege; semmi köze a propagandához, hanem a misszió azt jelenti, hogy meg akarom osztani mindenkivel, tovább akarom adni azt, amit bennem Isten tett.
Aztán azt látjuk, hogy Jézus nem csak szellemi, lelki valaki, hanem test és lélek. Megtestesült, test lett. Ebből az is következik, hogy a hit konkrét valósággá akar lenni az életünkben. Ha mi visszahúzódunk a társadalomból, és engedjük, hogy folyjon a maga módja szerint, és nem engedjük, hogy a hitünk a társdalomban testet öltsön, azt alakítsa, akkor csupán elszenvedői vagyunk, szenvedő alanyai vagyunk annak, ami a világban történik. Ne falevelek legyünk, amelyet a szél ide-oda dob, hanem legyünk mi magunk a szél, amely mozgatja a világot. Vagyis
engedjük, hogy a hit belülről mozgassa, alakítsa, szebbé tegye ezt a világot, amelyben élünk.”
Pál József szerint fontos az, hogy már az úton is együtt haladjunk Jézussal, ne csak a célban akarjunk találkozni Vele. „Mária nem úgy indul útnak, hogy valami történt otthon vele, és aztán valami még történni fog Zakariás házában, hanem magával viszi Jézust, ott van a szívében. Ez fontos dolog, hogy hordozza Jézust. Már magának az útnak is Jézussal kell történnie. Őt hordozom, Őt viszem, és Ő ad erőt nekem. Mária, amikor igent mond Isten akaratára, akkor megváltozott. Isten-hordozóvá lett. És erre hív minket is.”
Egy másik fontos szempontot is behozott a főpásztor, ami a mindennapi életünkben folyamatos megvalósításra vár. „Mária ajándék Erzsébet számára. Időt, segítséget, kedvességet ajándékoz neki. Azt olvassuk, hogy Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Mária tehát Jézust ajándékozta. Egy olyan találkozás jött létre kettejük között, ahol a másik ember eltelt Szentlélekkel. Miután Istennel találkozok, az emberekkel való találkozásaim minőségének is meg kell változnia.
Kicsit nézzünk rá a saját találkozásainkra; jobbak lesznek az emberek körülöttünk, megérzik-e a Szentlelket, eltelnek-e Ővele azáltal, hogy találkoztak velünk?”
Amennyiben kíváncsi vagy a teljes katekézisre, nézd meg az alábbi videót!
hirdetés
