Mindannyiunkat megkísért néha, hogy a világban zajló folyamatok miatt szomorkodjunk, kétségbeessünk és panaszkodjunk. De keresztényként ennél sokkal több lehetőségünk van: világítsunk ahol és amikor csak tudunk! Álljunk ellen a sötétségnek és mutassuk meg a világnak, hogy létezik más minőség! De mit is jelent ez a gyakorlatban?
A minap arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy mennyire nehéz látni a világban történő megannyi negatív folyamatot. Mivel a húszas éveink közepén-végén járunk, egyre gyakrabban felmerül a gyerekvállalás gondolata is. De érdemes-e, felelős döntés-e egy ilyen, a saját vesztébe rohanó világba gyereket szülni?
Tényleg nagyon sok minden nehéz most, elég, ha körbenézünk kicsit a világban. Legyen szó az értékek válságáról, a fiatalok körében egyre gyakoribbá váló mentális betegségekről és öngyilkosságokról, az egyház torzulásairól (kiemelten nyugaton, a progresszivitást hirdető országokban), a papok és lelkészek létszámának folyamatos csökkenéséről, az inflációról, a háborúkról, a gazdasági egyenlőtlenségekről, a terrorizmusról… napestig sorolhatnánk a problémákat, amelyek miatt ez a világ nem egy jó hely.
Azonban mélyen hiszem, hogy nekünk tovább kell menni a szörnyülködésnél és a panaszkodásnál. Az a küldetésünk, hogy – ha csak a szűk környzetünkben is – változást hozzunk a világba.
Dolgunk van: a sötétség azt jelenti, hogy világítanunk kell!
Milyen sokszor hívta fel a figyelmünket erre Jézus és Pál apostol is:
„Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.” (Lk. 8:33)
„Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt. 5:14)
„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef. 5:8)
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.” (Fil. 2:14-15)
Ebben az utolsó igében ki kell emelni: akkor ragyogunk, mint a csillagok, HA az élet igéréjére figyelünk. Vagyis ha folyamatosan kapcsolatban vagyunk Jézussal és Őt helyezzük a figyelmünk középpontjába.
De hasonló kijelentést az Ószövetségben is találunk: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké”. (Dániel 12:2)
Szóval akármennyire is nehéznek tűnik, akármekkora is az ellenszél: világítanunk kell! Nem mindig megy, nekem sem. Néha túl sok a teher, ami lehúz. Néha kételkedem önmagamban, sőt Isten hatalmában is. Néha annyira kevésnek érzem, amit tehetek, hogy inkább bele sem kezdek.
Akkor is, csak azért is dönthetünk úgy, hogy nem adjuk meg magunkat a sötétségnek. Van reményünk, van örök világosságunk: Krisztus.
Mit is jelent világítani? A gyakorlatban nagyon sokféle dolgot jelenthet:
- Ha világi munkahelyen dolgozol, dönthetsz úgy, hogy nem tartod titokban a hitedet.
- Ha egy barátod krízisben van és nem ismeri Jézust, mesélhetsz a saját megéléseidről, a hited alapjairól neki. (Ez nem akaratos térítést jelent, csupán a saját tapasztalataid megosztását.)
- Ha egy igazságtalan helyzet nagyon bosszant, merhetsz felszólalni ellene és kiállni a bibliai igazság mellett.
- Ha valakit szenvedni látsz, elmesélheted neki, ki a te Élő Reménységed.
- Ha az utcán odamegy hozzád egy hajléktalan, nemcsak pénzt vagy ételt adhatsz neki, hanem megoszthatod vele is az örömhírt.
- Ha egészséges vagy, adhatsz vért, és ezzel életeket menthetsz meg.
Mindezek a cselekedetek akkor fognak világítani, ha a valódi világosságból fakadnak, vagyis a Jézus Krisztussal való élő kapcsolatodból – és ezáltal szeretetből.
Az élet még sok-sok lehetőséget tartogat, hogy megmutassuk: akármennyire is sötét és zord ez a Föld, Isten fénye képes beragyogni. Nála valóságos szeretet, szabadulás, élet és békesség van – nincs olyan körülmény és probléma, amelyre ez ne lenne érvényes.
hirdetés
