Jézus magyarázata arról, miért vétkezünk többször éjszaka

Miután lemegy a nap, valahogy azt gondoljuk, hogy Isten „nem látja” a bűneinket. Milyen furcsa elgondolás, és mégis: már Jézus is felhívta a figyelmet erre a jelenségre.

Bár a bűn a nap bármely szakában megtörténhet, az emberi tapasztalat is megerősíti, hogy éjszaka, a naplemente után gyakrabban követjük el. De miért van ez?

Jézus is felismerte ezt a tényezőt az emberi létben, és saját magyarázatot adott János evangéliumában:

„Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (Jn. 3:19-21)

Jézus szavainak persze több jelentésrétege van, de rávilágít arra is, hogy a sötétség azt az illúziót kelti bennünk, hogy a bűnös tetteink valamilyen módon el vannak rejtve Isten szeme elől, csak azért, mert emberi szempontból a sötétben nehezebben látunk.

hirdetés

Amikor sötétség borítja be a egy világ részét, nagyobb valószínűséggel követünk el bűnt, hiszen nem akarjuk, hogy tetteinket a napfény felfedje. Nem meglepő, hogy

sok vandalizmus, rablás és gyilkosság éjszaka történik, amikor az árnyékok „védelmet” kínálnak.

Ez az elv más típusú bűnökre is vonatkozik, például a pornónézésre vagy a házasságtörésre. A sötétség elhiteti velünk, hogy nem figyelnek ránk, és Isten sem figyel annyira.

Istent azonban nem lehet átverni, Ő a sötétben is ugyanúgy lát minket. Ez nem azt jelenti, hogy alig várja, hogy bűnt kövessünk el, és megbüntethessen, hanem azt: magához hív és rámutat Jézus keresztjére, aki elhordozta az összes bűnünket, így azoktól szabaddá váltunk, ha elfogadjuk a megváltását.

Amikor legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy erősödik a kísértés, miután lement a nap, emlékezzünk Jézus szavaira, és viselkedjünk úgy, mintha mindig a világosságban lennénk,

hiszen „fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.” (Zsolt. 139:12)

Fordította: Szilágyi Anna 

Forrás: Aleteia.org

hirdetés