Barsi Balázs ferences szerzetes felemelő gondolatai a Szentlélek összetartó erejéről, az Istenhez fűződő szoros kapcsolódásunkról, aki az Atyánkként mutatkozott be és a hitünk valódi természetéről. A nagyböjti konferenciabeszéd a Pesti Ferences Templomban hangzott el.
Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből egészen világosan elénk áll, hogy a legelső keresztény nemzedék pünkösd után teljes mértékben megértette azt, hogy mi Atyánk. Össze is foglalja az egész Miatyánkot.
Mi jogon szólíthatjuk így, hogy Abba, Atya, Atyánk? „Amikor elérkezett az idők teljessége – írja Szent Pál – Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.” Ez a fogadott nem azt jelenti, hogy mostohagyerek, hanem azt jelenti, hogy a semmiből teremtettünk, de ugyanabba a fiúságba vétettünk föl, mint az örök Fiúisten.
„Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.” (Gal 4:7) Az Úr lelke betölti a földkerekséget, ki mindeneket összetart, annál vagyon a szó értelme.
A Szentlélek mindeneket összetart.
Mi az, hogy mindeneket? Először is az istenséget. Mert az Atya és a Fiú közt ő a kapocs. Mi nem ismerjük magunkat, de az Atya ismer minket mélyen. A Szentlélek összetartja a megtestesült igét, Jézusban az isteni és az emberi természetet. Mert a Szentlélektől fogantatott. És most ez az összetartozás ez örökkévaló. Jézus Isten és ember. De miért testesült meg? Azért, mert az Atya ki akarta árasztani ezt a belső, boldog világot milliárd és milliárd lényre, személyre, az emberekre. Ezért előhívta a nem létezésből az embert.
Azt se felejtsük el, hogy a Szentírás szavainak az értelme a Szentléleknél van. Ő kapcsolja össze a betűhöz az isteni mélységet, a jelentést. Aki nem nyerte el a Szentlelket, lehet tudós, bogarászhatja a Szentírás mondatait, lehet vallástörténész, de nekem ne tartson előadást Jézus Krisztusról, mert semmit sem tud róla. Tehát senki sem üdvözülhet, ha ezt föl nem ismeri, vagy ha nem erre halad.
Nagyon nagy dolog a keresztény hit, annak semmi köze általában a hívéshez: egy új isteni természetet kaptunk. Senki sem mondhatja, hogy Jézus az Úr, vagyis Jézus Isten, csak a Szentlélek által. Mert Jézus szavait Jézus személyével megint a Szentlélek köti össze.
Megnézhetjük az apa és fia fogalmakat, mert azért ezek emberi fogalmak. Jézus nem tudott más fogalmat használni, hogy kifejezze ezt a kifejezhetetlen nagy isteni ajándékot, hogy az ő örök Atyja, az első isteni személy.
Ha mi őbenne hiszünk, a Szentlélek által nekünk is ugyanúgy Atyánk lesz.
Apa és fia kapcsolata. Az az apja valakinek, akitől fogantatott. Valamiképpen a létezésének az oka. Tehát a negyedik parancs, hogy tiszteld apádat és anyádat, belekapaszkodik abba, hogy imádd az Istent.
Az Atya-fiú kapcsolat hogyan alkalmazható a teremtő Istenre? A Teremtő a semmiből hívta elő az anyagot és fölemelte az életbe. A személyem nem az apámból és anyámból való. Ez testi leszármazás, de nem személyes kapcsolat. Mégis apám engem úgy nevezhetett, hogy fiam. De ez csak Isten megbízásából van. Tehát akkor legszorosabb értelemben a teremtő Isten az apám. Ez megrendítő.
Most azt képzeld el, hogy milyen édes érzelmeket érzel az édesapád iránt. Hát akkor az igazi Atyád iránt? Miért nincsen érzelmeink az Isten atyával? Mert nem gondoltunk bele, hogy ő az Atyánk.
Nincs senkim az égben és a földön. Isten az Atyám, mégpedig teremtő Atyám. A szó legteljesebb értelmében az Atyám. A földi apám csak átvitt értelemben, csak megbízott atya. Ez a kezdettől fogva rejtett titok, amely Ádám előtt is el volt rejtve, ő csak élte. Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki.
A teljes konferenciabeszédet itt megnézheted:
hirdetés
