„Nagyon szeretem Fekete Ágnes lelkésznő írásait. Szeretem, mert közhelymentes, valós élethelyzeteket mutat be, nem egy megfoghatatlan, pátoszos világot, aminek megfelelni kényszerülne az ember. Segít lélekben felkészülni és elgondolkodtat olyan szavakon, amiken néha csak átsuhannánk: elcsendesedés, elmélyülés, fegyelem.” A Margaret blog könyvajánló írását szemlézzük.
Ajánlom nektek tökéletes, húsvétra hangolódó útitársként a 40 nap böjti áhítatos könyvet is.
,,Sokan beszélnek manapság a böjtölés erejéről. Van, aki egyfajta lelki wellnessként érzékelteti azt, amikor egy időszakban imádsággal és testünk megzabolázásával töltjük az időt. Van, aki összekeveri a fogyókúrával.”
Vallástól függetlenül megegyezhetünk abban, hogy szervezetünk, lelkünk egy idő után feladja a harcot a stressz és a folyamatos rohanás következtében. Mindig találunk kifogást, hogy épp mikor és miért kell valamit még az utolsó pillanatban elintéznünk, későbbre halasztanunk, majd szinte elveszünk a konstans időhiányunkban.
,,Milyen lenne, ha végre igazán képesek lennénk elcsendesedni? Milyen lenne,
ha a testünk az utolsó molekuláig képes lenne odafigyelni arra, aki ezt a testi életet adta?”
Milyen lenne? Nehéz. Már az is, hogy magamra vonatkozó kis ,,fogadalmakat” teljesítsek, mint a kevesebb mobilozás, vásárlás, jóval több olvasás, egészséges étel és igazán feltöltő program beiktatása az életembe. Na de tudunk-e lemondani? Úgy igazán, épp önmagunkról. Tudunk-e igent mondani másokra és nemet mondani arra, amire nincs szükségünk, még akkor is, ha úgy érezzük?
„Egyszerűen nem tudunk ellenállni annak, amit mindenhol szajkóznak: ,,neked kell”, ,,neked jobb lesz”, ,,neked olcsóbb lesz” és így tovább. Pedig semmi sem születik ezen a földön, ami nem lemondásból lett. A tudós, vagy művészember is belefeledkezik gondolataiba, átadja magát alkotásának, tehát lemond magáról. Ha erről az aszkézisről elfeledkezünk, és nem erre neveljük az utánunk jövő nemzedéket, akkor megcsömörlött, elkényeztetett, végül nihilista emberek leszünk és ilyeneket nevelünk.”
Kemény, de fájóan igaz szavak.
A mai ember elcsábulásban csillagos ötös, de önmaga háttérbe szorítása már nagyobb falat.
Mindannyiunknak nehéz. Annyi külső inger ér, annyi ösztönzés, hogy hogyan tudod tökéletesen megvalósítani a TE céljaid, a TE álmaid, hogy el sem gondolkozunk azon, mi végre vagyunk a világon. Pedig:
,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával” – írja gyönyörűen Tamási Áron.
Ha tudjuk, hogy a mi világi létünk egy ajándék, a mi csetlő-botló lépteinkért, hibáinkért és bűneink megváltásáért pedig valaki az életével fizetett, akkor szívünk megtelik hálával.
Ahelyett, hogy hagynánk, hogy csak úgy történjenek velünk dolgok, adjuk át életünket annak, akitől kaptuk.
Ebben a felkészülésben ott lesz velünk minden nap ez a kis könyv, a maga nagy igazságaival.
Demeter Anna
Forrás: Margaret blog
hirdetés
