Amikor a természet rám mosolygott

A természet szépségében gyakran megláthatjuk a saját életünket is. Érdemes kimenni, kalandozni, túrázni – így Istennel is új módon találkozhatunk. 

Nemrég – még télen – egy lélegzetelállító túrában lehetett részem, egy nagyon kedves barátommal. Szokás mondani, hogy ember tervez, Isten végez. Nos, aznap sem volt másképpen. Egészen tűrhető idő volt már a kora reggeli órákban, mikor elindultunk Budapestről. Megérkeztünk Dömösre, amely a kiindulópontja volt a kirándulásunknak. Az ösvények elején még nem volt köd, viszont ahogyan egyre jobban haladtunk felfelé, igencsak kezdett minket ellepni.

Sajnos nem láttunk semmit a Prédikálószékről és a Vadálló-köveknél a tájból, azonban egy lélegzetelállító borongós erdő varázsolt el a maga szépségében minket.

Egy bizonyos szakaszon hatalmas emelkedő állt előttünk, maga volt a csoda, mintha egy mesében lettünk volna. A fák az égig tornyosultak, a köztük kúszó köd szinte mindent ellepett, s a madarak csicsergése hallatszott minden irányból. Alattunk völgyek voltak, felettünk pedig a magas hegycsúcs, amely ránk várt.

Ebben a pillanatban meg kellett állnunk. Valami olyasmi történt, amire nem számítottam. A természet hihetetlen, mesebeli, varázslatos szépsége sírást váltott ki belőlem. Arra is rádöbbentem, hogy ez a látkép olyan volt, mint az életem.

hirdetés

Egyszer mélységes völgyekben tengődöm, máskor pedig Isten hatalmas szeretete a magas hegycsúcsok ormai felé visz, és győztesen felemel.

Mindig is a természetben éreztem magamat a legközelebb Istenhez, és ott találtam meg a válaszokat az életem „nagy” kérdéseire, mert tökéletes hasonlat sok-sok természeti jelenség az életünk mozzanataira. Úgy gondolom, hogy a természet maga a csoda, Isten hihetetlen, leggyönyörűbb műve, amit ember csak el tud képzelni. A színek milliónyi árnyalata, akár az érzelmeim sokszínűsége. Illetve a rengeteg természeti jelenség, mely bármikor megváltozhat, mint az élethelyzetem. Az egyik pillanatban még esik, de nem sokkal később már a nap sugara melegíti az orcámat.

Elgondolkodtató volt az egész napos túrás procedúra. Igazi lelki barangolás is volt egyben. Így, vizsgaidőszak kellős közepén jó volt kiruccanni a nagyváros zajából és elvonulni a hegyekbe, hogy megpihenjek egy napra, aztán új erőre kapva megint nekifeszüljek az élet kalandos küzdelmeinek.

Molnár Noncsi

hirdetés