Nagyon szép és elgondolkodtató vendégírásunk érkezett az egyedülállóságról, illetve az ahhoz kapcsolódó küzdelmekről és – most figyelj – örömökről. Érdemes elolvasni – nem csak egyedülállóknak!
Az egyedülállóságról az embernek nem feltétlenül az átformálás és a felemelés jut először eszébe, hanem az elkeseredés, az aggodalom, csalódottság, a kétely. Nos, hosszú éveken keresztül én is az utóbbi dolgokat éltem meg ezzel a témával kapcsolatosan. Elképzelni sem tudtam, hogy mit csinálhattam rosszul, hogy végül nemigen jött össze semmi, ha pedig netán még is, akkor nem volt tartós, vagy pedig balul sült el. A legtöbb keresztény barátnőm nagyon fiatalon ment férjhez, épp, hogy meglett az érettségiük.
Nem értettem, hogy Isten nekem miért nem kövezte ki még ezt az utat. Teljesen elöntöttek a negatív érzelmek, gondolatok az évek során, melyek csak rossz döntéseket szültek, átvettem az irányítást Istentől, hogyha Ő nem tesz semmit, na majd akkor én megcsinálom. Tudod, hogy általában mi a vége azoknak a sztoriknak, ha kivesszük Isten kezéből a kormánybotot és sajátos önző terveinkbe kezdünk? Sosem végződnek túl jól, és mindig következménnyel járnak. Isten születésem óta különösképpen gondoskodott rólam, sok lehetetlennek tűnő helyzetet oldott meg szempillantás alatt, tragikus dologból formált áldást. Elmondhatom, hogy egész életem során bőségesen tapasztaltam hatalmas szerető kegyelmét, és pont ezért nem értettem meg azt, hogy a szívem legnagyobb vágyát miért nem teljesíti, hiszen ez olyan apró dolog lenne neki ahhoz képest amiket eddig tett az életemben. Hosszú éveket vett el tőlem a kétely, az aggodalom, elkeseredettség, és a csalódottság, ami megfosztott attól, hogy Isten valóban ki tudjon teljesedni az életemben, és megmutassa magát általam a körülöttem élő embereknek.
Az elmúlt félévben megismertem az egyedülállóság áldásait, és hogy valóban miről is kéne szólnia ennek az időszaknak. Isten igéje azt mondja, hogy jobb és tökéletesebb állapot, mint a házasság. Jó dolog házasságban élni, de egyedülállónak lenni még jobb. Amíg egyedülálló vagyo, addig nekem ez egy hatalmas lehetőség hitet tenni arról, hogy Jézussal az élet sokkal többet ér, mint bármi más. Ez az időszak lehetőség arra is, hogy Isten formáljon, és használjon, kijelentse magát rajtam keresztül a körülöttem élő embereknek. Ez az az időszak az, amikor a legaktívabb lehetek Isten királyságában, és a számomra elkészített küldetését teljesíthetem.
Megértettem, hogy egyedül csak Jézus tudja betölteni az életem, teljessé tenni: nem egy férfi, még akkor sem ha keresztény.
Nem függhetek majd a férjemtől. Akkor leszek képes csak az igazi szeretetre, ha független leszek a társamtól, és csak Jézustól függök, mert a szeretet, az agapé csak szabadságban képzelhető el, és az egyedülállóság a Jézus Krisztussal való viszonyt mutatja be.
A döntés a te kezedben van, hisz Isten szabad akaratot adott erre is, hogy az egyedülállóságot hogyan éled meg. Átadod magad teljesen Istennek, hagyod hogy átformáljon, felemeljen ebben a gyönyörű időszakban, és e lehető legnyilvánvalóbb módon kinyilatkoztassa magát általad a környezetedben élő embereknek, vagy pedig kikapod a kezéből a staféta botot, és alakítod a magad módján az életedet.
Én döntöttem. Mióta újra Istennél van a teljes kontroll, irányítás, azóta nap mint nap jelent ki dolgokat az életemre nézve, hogy mi is az én küldetésem, hogyan, miként tudom ezt véghez vinni az életem során. Élvezem ezt az időszakot, miután megváltozott a szemléletem az egyedülállóságról. Napról napra mélyülök el egyre jobban és jobban Isten dicséretében, szentségében, jóságában. Sokkal minőségibb a kapcsolatom Istennel, megértek dolgokat az igében, amiket eddig nem feltétlen értettem, nem érzem tehernek a Bibliaolvasást. Amikor csak tehetem, olvasom, mert szomjazom Isten igéjére, mindent magamba szeretnék szívni, mint egy szivacs. Isten jó! Mindenről gondoskodik, és csak Ő tudja, hogy az adott pillanatban mi a legjobb nekem.
Teljes békességgel, boldogsággal kelek fel, és fekszem le minden nap. Nem azért, mert nincsenek problémáim, hanem mert tudom, hogy Isten jó!
Jót tervezett az életemre, mindent a javamra formál, és nagyon szeret engem. Jó lesz! Szeretem ezt a mondatot, hogy „jó lesz!” Nem az fog meghatározni, hogy van-e társam vagy nincs. Tudom, hogy most ez egy átmeneti időszak, és majd a megfelelő időben mellém fogja helyezni a hozzám eltervezett személyt.
Kedves Olvasó! Isten áldása legyen az egész életeden, és ha egyedülállóként olvastad ezt, akkor teljes szívvel remélem, hogy már nem búslakodsz, és meg tudod élni ezt a periódust úgy, hogy tudod: ez az időszak Isten mérhetetlen áldását hozza majd magával!
Molnár Noncsi
2 hozzászólás
Hát átformálni átformál, az biztos, de nem a jó irányba. Még akkor sem, ha valaki ezt türelemmel viseli és aszkézisnek fogja fel, de ha jól értem, akkor a szerző esetében ilyesmiről nincs szó.
Szóval az “egyedülálló nő” az egy nem megengedett állapot. A természetben nem fordul elő. Kizárólag a városi körülmények között, ebben a fejreállt világban létezik. De Jézus nem kér senkitől olyant, ami természetellenes.
És ne gondoljuk azt, hogy aki érettségi után “szinte azonnal” férjez megy, az korán ment férjhez. Én úgy számolom, hogy az érettségikor az emberlánya 18 vagy 19 éves. Természetes körülmények között addigra már minimum a negyedik gyerekét várná. Valóban korábban van, mintha 35 évesen menne férjhez, de objektíven nézve ez egyáltalán nincs korán. Sőt már majdhogynem későn.
Nem azért van ennyi egyedülálló nő, mert Isten ennyi sok embert hív egyedülállóságra, hanem mert olyan a társadalom szerkezete (véletlenül?), hogy az emberek nem akarnak házasodni. És hiába mindenható az Isten, az akaratunkra ez nem terjd ki. Ha a férfiak kétharmada nem akar házasodni, akkor a nők kétharmada egyedülálló lesz. És ez ellen az Isten sem tehet semmit, mert mindenkinek joga van rá, hogy ellentmondjon neki. (Ezt nevezi a teológia “szabad akaratnak”)
És végképp ne keverjük össze a “nem bizonyult tartósnak” típusú kapcsolatokban vergődő lányokat (vagy inkább asszonyokat) azokkal, akiket esetleg tényleg az egyedülállóságra hívott az Isten, az apácák ugyanis közösségben élnek. Ők nem egyedülállók. Női remetét pedig még nem láttunk sehol a világon. Az legfeljebb a “nemek közötti egyenlőség” lila ködében létezhet, elméletben.
Szóval az ilyeneknek nem Jézus fogja betölteni az életét, hanem a liberális propaganda áldozataira jellemző magány és szorongás. Ez az életpálya egy zsákutca, amely a macskával beszélgetve végződik az öregek otthonában.
Remélhetőleg a hozzád hasonló elvakult vallási fanatikusoktól lassan megszabadul a világ. :-)) Tipikus példája vagy a sikertelen, megcsömörlött, vallásba menekülő balekoknak. Gratulálok! :-))))