Sok keresztény ezerszer fontosabbnak tartja a lelkét, mint a testét, pedig utóbbi a Szentlélek temploma. A testünk teszi lehetővé, hogy itt, a Földön betöltsük Isten személyesen ránk vonatkozó küldetését. Ideje elgondolkodnunk a testünk szerepén, és új módon élni, gondoskodni róla és karbantartani.
Néha szinte villámcsapás-szerűen világosodom meg Isten terveivel kapcsolatban. Ez történt a héten, amikor is egy meglehetősen száraz teológiai könyvet olvastam, „Christian Symbol and Ritual” (Keresztény Szimbólum és Szertartás) címmel. A következő gondolat jött velem szembe: „Elsősorban szellemi lények vagyunk. Gondolkodó, képzelő, vágyakozó és döntéshozó személyek, mindazonáltal csak azért tudunk ilyen szellemi és személyes módon cselekedni, mert testiségünk időben és térben helyez el bennünket, és lehetővé teszi, hogy egymással kommunikáljunk…”
Bamm. Igen! A testem egy templom, egy eszköz, egy halandó porhüvely, de valami ebben a kijelentésben egy örökkévaló perspektívát adott nekem.
Testünk elhelyez bennünket – elsősorban szellemi lényeket – időben és térben.
Mi lenne, ha jelenlegi testi formánkra nem elviselendő teherként, hanem egy különleges ajándékként gondolnánk,
amely lehetővé teszi, hogy lelkünk egy ideig lehorgonyozzon időben és térben, és olyan munkát végezzen, amelyet csak testünk segítségével lehet elvégezni? Nem lehetne, hogy öröklétünk különleges lehetőségeinek időszakaként tekintsünk testbe zárt évtizedeinkre?
Mi van akkor, ha testünk pontosan az, amire szükség van ebben az időben és térben, amelyben élünk, hogy szellemünk képes legyen fizikailag együttműködni Istennel ebben a világban? Mi van akkor, ha az az idő, amelyet ebben a jelenlegi testben kaptunk, tökéletes arra, hogy megvalósítsuk azt, amit Isten az idő kezdete előtt készített számunkra? Mi van akkor, ha mindannyiunknak saját küldetése és célja van, amely egyértelműen a kapott testhez kötődik és attól függ?
Ez azt jelenti, hogy a testemet, a Szentlélek templomát oly módon kell karbantartani és „sáfárkodni” vele, hogy a maximumot tudjam kihozni belőle Isten eszközeként. Noha por, a mérnöki alkotás és a műalkotás dicsőséges bravúrja.
Bár tökéletlen, lehetőséget kínál arra, hogy olyan dolgokat tegyek ezen a világon, amelyeket csak ebben a testben élve tehetek meg.
Ez azt is jelenti, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy isteni küldetésemet véghez tudjam vinni. Legjobb, ha megszabadulok a zavaró tényezőktől, amelyek elterelik figyelmemet. Távol tartom az unalmat és a félelmet, hogy aztán az örökkévalóságból majd visszanézhessek életemnek testhez kötött szakaszára – erre a rövid 70, 80 vagy 90 évre – és egyértelműen látszódjon majd, hogy a tőlem telhető legtöbbet tettem azzal, ami megadatott nekem.
Ez új értelmet ad ennek az igeszakasznak: „tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1Korinthus 10:31).
Nem vagy biztos benne, hogy mi Isten küldetése számodra? Csak olvasd el ezt az igeszakaszt. Legyen szó tanulásról, étkezésről, munkáról, játékról, pihenésről vagy beszélgetésről, bármilyen fizikai tevékenységet is végezel a testedben; tegyél mindent Isten dicsőségére.
Hogyan? Isten akkor dicsőül meg, ha szeretete bennünk él, és rajtunk keresztül árad szét. Töltekezz rendszeresen Istennel, majd add tovább az Ő szeretetét minden lehetséges módon, szüntelenül. Törekedj arra, hogy az Ő szeretetének perspektívájából közelíts meg mindent, amit teszel. Útközben konkrét, személyre szóló módon segít majd neked, hogy megismertesd szeretetét másokkal, és nagy valószínűséggel az utad így összhangban lesz azokkal a vágyakkal és álmokkal, amelyeket neked adott.
Jézus így élt. Időtlen szelleme volt, de úgy döntött, hogy lehorgonyoz az időben és a térben. Néhány éve volt földi testben, de tudta, hogy testére szükség van küldetésének teljesítéséhez. Nem foglalkozott fizikai korlátaival. Pihent és evett, amikor a teste megkívánta. Nem rohant, hogy „még több mindent elvégezzen”. Naponta feltöltődött az Atya szeretetével az ima, a dicsőítés és a Szentírás tanulmányozása által, és ezt a szeretetet önként adta.
Egyszerűen azt tette, amit az Atya mutatott Neki, és ez elég volt.
Ma, jelen körülmények között, ebben a testben, amink van, neked és nekem egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy Isten dicsőségére éljünk, egyszerűen csak azt tegyük, amit Ő mutat nekünk, ezzel befogadva és továbbadva az Ő szeretetét.
Ha az Ő szeretetéhez igazodunk, minden, amit földi testünkben időben és térben horgonyozva teszünk, majd az örökkévalóságon át fog visszhangozni aztán.
Fordította: Judákné Orsolya
Forrás: Relevant Magazine
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás