2022. 06. 28.

„Jó érzés anyának lenni, a kihívásokkal együtt is megéri” – Rúzsa Magdi

Rúzsa Magdi a nulláról építette fel énekesi karrierjét, népszerűségéhez hozzájárul a közvetlensége és az, hogy minden szavából érezhető, hogy nem felejtette el, honnan jött. A legnagyobb fesztiválokon és színpadokon láthatjuk őt fellépni, ám nemrégiben hatalmas fordulatot vett az élete. Édesanya lett, ráadásul háromszorosan is. Hogy ez mennyiben változtatta meg őt és a karrierjét, arról a Petőfi TV Magas és mély című adásában mesélt.

Hogy vagy, Magdi?

Jól vagyok, egészen másképp, mint eddigi életemben valaha is. Nagyon érdekes megélni ezt az új dolgot, amit kaptunk, igyekszem lubickolni benne, de közben nyilván vannak nagyon fárasztó napok is. Most ezt az állandó változást kell megtanulnom valahogy kezelni. Ez azért érdekes, mert én pont az a típusú ember vagyok, aki az állandóságot, a stabilitást szereti a legjobban, a biztos pontokat. Valahogy nekem az ad biztonságérzetet, ha tudom, hogy mikor mi történik.

Most olyan érzésem van, mintha nevetgéltek volna a föntiek, hogy „na jó, tanítsuk már meg ezt a csajt arra, hogy mi történik akkor, amikor nem tud tervezni”, és azt érzem, hogy ez valahol erősít is. De ez nagyon komoly kihívás nekem, hogy megtanuljam, soha semmi nem úgy történik, ahogy elképzeltem, minden változik.

Mikor megtudtad, hogy gyermeked fog születni, nem is egy, nem is kettő, akkor nagyon boldog voltál, de milyen az élet három babával?

Nem egyszerű, de nagyon vidám és tele van gyönyörűségekkel. Most értem meg azt, amiről annak idején beszéltek, hogy bármennyire fárasztó az anyaság, ha rád nevet a gyereked, akkor rájössz, hogy minden megéri. Tényleg látom, hogy minden nehézséget  elsöpör egy-egy mosoly vagy valami, amit ők csinálnak – mintha nem is lett volna.

Persze egészen más az élet. Most még csak egyszer-egyszer merészkedem ki otthonról, amióta ők megszülettek, folyamatosan velük vagyok, és figyelgetem, nevelgetem, etetgetem őket. Tehát ez most még a szinte egyek vagyunk állapot, és néha én magam sem tudom elhinni, hogy létezem nélkülük is. Közben meg annyira bensőséges, annyival több lett az életem.

Jó érzés anyának lenni, jó érzés, hogy gondoskodhatok, hogy történt valami, ami még több, mint amiben eddig voltam. Most már nem csak a dalaimat, a koncertjeimet babusgatom.  Azt a sok-sok érzést, ami eddig is ott volt bennem, és szerettem volna odaadni, azt most már tényleg van kinek adni, van kibe beletölteni.

Nagyon sokáig féltem attól, hogy én majd tudok-e egyáltalán mit adni, vagy hogyan kell egyáltalán gyereket nevelni,

és most már látom, hogy ott belül nagyon sok minden van, amit szépen lassan el tudunk kezdeni beléjük tölteni.

Fotó: Rúzsa Magdi Facebook

Ki tud segíteni most neked?

Igazán olyan emberektől tudok tanácsokat kapni, akik ebben a cipőben járnak, mint én, és meg is keresem őket, segítenek nagyon sok mindenben. Hármasikrek anyukájának lenni nemcsak fizikálisan megterhelő, hanem lelkileg is.

Nagyon sokat gondolkodom, hogy ezt miért kaptam, vagy hogy ezzel mi a feladatom.

Nagyon egyszerű példa: a három gyerek sír egyszerre. Melyiket veszed föl? És amikor fölvetted, vagy mondjuk nagy nehezen belejátszol a kezedbe kettőt, akkor még mindig marad lent egy. Ezzel a részével érzelmileg megküzdeni nagyon-nagyon nehéz. Ezek azok a pillanatok, amikor úgy érzem, hogy a szívem megszakad, és ki kell találni, kitrükközni, hogyan tudsz mindegyiküknek adni magadból egy darabot egyszerre. Ha tehetném, növesztenék magamból még egy darabot, hogy legyen mindenkinek hely.

Korábban többször elmondtad, hogy te elsősorban művész vagy, neked az volt sokáig az első helyen, hogy adjál a közönségednek, ez a hivatásod. Most nyilvánvalóan megváltoztak a prioritások a gyerekek érkezésével. Hogy állsz most a színpadhoz?

Valóban megváltoztak a prioritások, de közben meg mégsem. Azt gondolom, ez úgy működik igazán jól, hogyha  az vagyok, aki vagyok. Mindkét irányban igyekszem kihasználni, hogy bejött az anyaság az életembe az éneklés mellett. Tehát azt a töltődést, amelyet a színpadon kapok, megpróbálom majd a gyerekeimnek odaadni valahogy, amit meg ők adnak, azt meg a színpadba belevinni.

Fotó: Rúzsa Magdi Facebook

Határozott vagy, megvannak az elképzeléseid. Mennyire vagy magaddal szemben szigorú?

Nagyon. Talán ez a mostani szituáció is, amelyben vagyok, ezért nehéz, mert minden téren a maximumot akarom kihozni magamból, de közben vannak dolgok, amelyeket nem tudok kontrollálni. 

Amikor azt látom, hogy valamit meg lehet valósítani, akkor muszáj, hogy menjek, és akkor nem hagyom magam, bármilyen fáradt vagyok. Olykor teljesen ki tudom zsigerelni magam, ami nem jó. De már változtam. Korábban nem engedtem meg magamnak, hogy csak úgy élvezzek dolgokat, és hátradőljek. Miközben senki nem tiltotta meg, én tiltottam meg saját magamnak. Az elmúlt néhány évben vettem észre magamon, hogy néha azért már el tudok engedni dolgokat, tudok magamnak néha adni is egy kis szusszanást vagy megveregetni a vállamat.  

Ha valaki kívülről nézi a pályafutásodat vagy az életedet, akkor felfelé ívelést lát, és nem nagyon látszódik az, hogy te bármikor lettél volna magad alatt vagy mélyponton. De belülről volt olyan időszakod vagy bármi olyan történés, amit nehezen éltél meg?

Voltak azért izgalmas dolgok, persze, csak a színpadon azért nem látszik ez, mert oda nem viszed föl a hétköznapi emberi dolgaidat – senki nem váltott jegyet a te hülyeségeidre, problémáidra, szerelmi válságaidra vagy bármire. Ők szórakozni jöttek, és hogyha te profi vagy, akkor az a dolgod, hogy ők csak azt lássák, hogy szórakoztatsz, mert ők a vidám csajt szeretik, ők azokat a dalokat szeretik, amelyeket te vidáman énekelsz. És azért sokszor  volt olyan, hogy nagyon nehéz volt ezt a hétköznapi köntöst fölakasztani az öltözőben. Emlékszem arra a pillanatra, amikor a zenekarom először lépett oda hozzám. Nem sokkal a tehetségkutató után valamivel, egy koncertem előtt még az öltözőben szétbőgtem magam, aztán lement a koncert, és a zenekarom tagjai akkor azt mondták, „na, te most váltál előadóvá, és biztos, hogy színpadon fogsz maradni, mert egy ilyen problémát, egy ilyen életválságot, ami most történt veled, ki tudtál zárni abban a pillanatban, hogy kiléptél a színpadra”. Nem egyszerű.

Fotó: Rúzsa Magdi Facebook

A Vajdaságból származol. Erről már nagyon sok helyütt, sokszor meséltél, hogy ez mennyire fontos számodra a mai napig. Van egy alapítvány, a Gábriel Angyalház Alapítvány. Mi ennek a pontos célkitűzése?

A Gábriel Angyalház Alapítványt én hoztam létre, és nagyon egyszerű a célja, tehetséges fiatalokat, valamint hátrányos helyzetű gyerekeket támogat határon innen és túl. Megígértem anno, hogy ha nekem sikerül, akkor én vissza akarok segíteni a hozzám hasonlóknak. Mert én pontosan tudom, hogy nekem mit jelentett akkor az a minimális segítség.

Tényleg azt gondolom, hogy dolgom visszaadni, amit kaptam.

Mindig ott van bennem, hogy visszaadni, visszaadni, kiemelni azokat, akiknek tényleg csak az a pici löket kell, hogy megváltozhasson az életük. Szóval szerintem egy szuper misszió, hogy ebben segíthetek másokat.

 

Borítókép - Fotó: YouTube- M2 Petőfi TV
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás