2022. 06. 16.

A holnap Isten kezében van

„Olyan sokszor váltották már egymást ezek a békés és békétlen idők az életemben, hogy beletanultam: a testi-lelki feltöltődés nemcsak egy lehetőség, hanem kötelező program annak érdekében, hogy felkészült legyek a holnapra. Hiszen ha maga a felkészülés is feszült lenne, teljesen kimerítene, és nem érnék célt.” A TeSó blog egyik igazán bátorító írását szemlézzük.

Időnként bekuckózom a kedvenc fotelembe egy nagy adag kávéval. Ez az énidőm. Életem két legfontosabb férfija – a férjem és a kisfiam – ilyenkor a háttérbe húzódva hagyják, hogy tűnődve bámuljak ki az ablakon és élvezzem a napsugarakat. Legutóbb elmerengtem azon, hogy mennyi minden történik épp most az életemben. Mikor volt a legutóbbi békés időszakom, amikor erőt kaphattam volna mindehhez? Hiszen nálam a békés és gondterhes időszakok váltogatják egymást. A legutóbbi vihar előtti csendem közel másfél-két évig tartott. Már akkor is értetlenül fogalmaztam meg magamban, hogy mennyire nyugalmas minden körülöttem: lekerültek a vállamról a rég cipelt terhek, végre túljutottam a korábbi feszült éveken, és jutott időm a családomra, magamra, a pihenésre, a feltöltődésre. Vajon elég volt az a békés idő? Vajon kihasználtam minden csendes pillanatát?

Amikor viszonylag nyugalmassá válik körülöttem az élet, pontosan tudom, hogy hamarosan érkezik valami nehéz, amivel keményen meg kell majd küzdenem. De ne gondold, hogy rettegéssel várakozom a harcra!

Olyan sokszor váltották már egymást ezek a békés és békétlen idők az életemben, hogy beletanultam: a testi-lelki feltöltődés nemcsak egy lehetőség, hanem kötelező program annak érdekében, hogy felkészült legyek a holnapra.

Hiszen ha maga a felkészülés is feszült lenne, teljesen kimerítene, és nem érnék célt. Így visszagondolva, a legutóbbi lehetőségeimet nem pocsékoltam el. Valóban pihent a lelkem hosszú ideig.

Néhány hónapja kezdődött a harcom. Munkahelyi stressz, egy kedves barát halála, egy komolyabb betegség és fokozódó fájdalmak, aztán a háború, a tehetetlenség, még több halál és gyász. Ez nem pusztán egy általános felsorolás. Fél év alatt mind bekövetkezett. Nemcsak az én életemben történt események sorozata ez, hanem a legtöbb közeli ismerősöm és családtagom életére illő, nem teljes körű lista.  Most itt ülök a kávémmal és azon merengek, hogy lehet ezt túlélni…

A lélekpihentető hónapokban bennem volt a tudat, hogy lesznek nehézségeim. Bizalmam volt abban, hogy erre az Isten épp ott, épp akkor készített fel. Hittem abban, hogy elég minden napnak a maga baja, és nem kell aggódnom a holnapért. Ugyanez a bizonyosság most mosolyt csal az arcomra. Mert most is elég minden napnak a maga baja. Most sem kell aggódnom a holnapért. Azért a holnapért, amelyet kettőnk közül csak Isten ismer.

Tegnap és ma a Mindenható itt volt velem, holnap miért ne lenne?

Nem kérdezem, mikor lesz vége a küzdésnek, de tudom, hogy vége lesz. Hálás vagyok az időért, amit kaptam. Hálát érzek azért, hogy az Isten a tenyerébe vésett, és most is biztonságban tart. Egyengeti az utamat, közben formál engem. Körbevett emberekkel, akik szeretnek és vigyáznak rám. Itt vagyunk egymásnak a szükség idején. Van fotelem, van kávém. A holnapom számomra még homályos, de egyáltalán nem bizonytalan.

A te holnapod milyen lesz?

Forrás: TeSó blog 

Nigriny-Demeter Adrienn

 

Borítókép - Fotó: Wanida Prapan | Dreamstime.com
Szemle

Még nem érkezett hozzászólás