Az Újragondoló nevű oldalon nemrég született egy remek blogbejegyzés, amely tulajdonképpen egy összefoglaló lista arról, kit nevezhetünk szabadnak. Ez a néhány sor jó lehet akár vitaindítónak is. Te mivel egészítenéd ki?
Szabad:
aki nem akar minden áron szabad lenni,
aki a korlátok között is megtalálja a lehetőségeket,
aki, ha kell, szabad arra, hogy engedjen,
aki mer nemet mondani,
aki mer elutasítani,
aki mer változtatni,
aki mer hibázni,
aki felül tudja bírálni a döntéseit,
aki nem akar minden áron megszabadulni attól, ami kényelmetlen,
aki mer sírni,
aki nem akar tökéletes lenni,
aki a kevesebbel is be tudja érni,
aki tud veszíteni,
aki tud gyászolni,
aki nem kerüli ki a nehéz döntéseket,
aki nem kerüli el a felelősséget,
aki képes megbánni a bűneit,
akit nem ural a bűntudata,
aki nem hibáztat másokat a kudarcaiért,
aki mindig tud valaminek örülni,
aki talál okot a hálára,
aki el tudja viselni hogy elutasítják,
aki elfogadja, hogy nemet mondanak neki,
aki tovább tud lépni,
aki talpra tud állni,
aki mer szeretni,
aki mer önmaga lenni.
Forrás: Újragondoló
hirdetés
9 hozzászólás
„Az ember egyedül sohasem lehet szabad, csak magányos.”
(Orbán Viktor miniszterelnök beszédéből idézett gondolat – internetről)
János evangéliuma 8:31, 34, 36
„Jézus a benne hívőkhöz fordult:
– Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”
„Mindenki szolga, aki bűnt követ el.”
„Ha a Fiú (Isten Fia) szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.”
Saját tapasztalatom:
Akkor lettem szabad, amikor megértettem: üdvösségem Jézus érdeméért van.
Az igazi szabadság nem a függetlenség.
Az igazi szabadság az Isten népéhez, Isten családjához való (boldog, örömteli) tartozás.
(vö: Lukács ev. 15:11-32, a tékozló fiúk története)
Jakab apostol levele 1:25
„Aki figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az a maga útján boldogságot talál.”
PIROS JELZŐLÁMPÁNÁL
Van, aki úgy közlekedik, mintha nem is lenne lámpa.
Van, aki körülnéz, és ha tiszta a levegő, átsurran.
Van, aki büszkén, emelt fővel vonul át: ő nem gyáva átlagember.
Van, aki megáll, megvárja a szabad jelzést.
„Mert gyönyörködik Isten törvényében a belső ember szerint” (Róma 7:22 után).
Isten tágas országának széles mezejére
szoros kapu, keskeny út vezet:
megtérés és istenfélelem.
„A szeretetben nincs félelem.
A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem büntetés.”
(János apostol I. levele 4:18a)
Zsoltárok 119:44-45
Uram, „törvényedet akarom mindig követni, mindenkor és mindörökre. Akkor széles úton járhatok, hiszen parancsaid megtartásán fáradozom.”