A kereszténység nem zokni-szandál koncepció – Tóth-Kuthy Betti blogger

Egy éve, 2021 januárjában indult útnak a Margaret Blog, egy igazi, üde női hang a médiában, amely 11 fiatal, keresztény nő szemén keresztül láttatja a világot. Évfordulójuk alkalmából a Margaretről, az Istennel és önmagunkkal töltött idő fontosságáról beszélgettem Tóth-Kuthy Bernadett pszichológushallgatóval, a blog főszerkesztő-helyettesével.

Hogyan jött a Margaret-blog ötlete, mi motivált, hogy belevágjatok?

Az ötlet két barátnőmtől jött, Kisbán Petrától és Demjén Dorcitól, ők szervezték össze a csapatot. Az alapötletet az adta, hogy annyiféle modern hang van manapság a médiában, de azt éreztük, hogy a fiatal, friss és keresztény hangokból még nincs elég. Meg szerettük volna mutatni a világnak, hogy a kereszténység nem egy ódivatú és ciki világszemlélet, nem egy zokni-szandál koncepció, és hogy a keresztény fiatalság végképp nem halott. Mi életrevalók vagyunk és életvidámak, de egy komoly értékrendszer szerint éljük az életünket és ebből nem engedünk. Küldetéstudatunk, hogy megmutassuk a világnak, hogy kereszténynek lenni menő, hogy van hangunk és a hagyományos értékrend (hit, család és haza) pedig nem a múlté.

hirdetés

Kikből áll a szerkesztők csapata?

A szerkesztőség csak nőkből áll. Szeretnénk hangot adni a keresztény nőknek és a keresztény fiataloknak, hiszen vendégszerzőként várjuk szeretettel a férfiakat is. Nagyon eltérő területeken tanulunk, vannak jogászok, gyógytornászok, közgazdászok, nyelvészek, pszichológusok és tanárok is, de a hit összeköt minket. Ha a nők összefognak, akkor hatalmas teremtő erő szabadul fel, ezt mi is érezzük. Fantasztikus szerkesztőségi családunk van. A követőinkért is nagyon hálásak vagyunk, akiktől sok építő jellegű kritikát és pozitív visszajelzést is kaptunk.

Miért pont Margaret?

Nőként szeretnénk, ha bátran ki tudnánk állni a keresztény értékrendünk mellett és ha segítő hangok tudnánk lenni a hitüket keresők és megtaláltak számára. Mindehhez a bátorságot, a női erőt és az eleganciát szeretnénk használni, úgy, mint Margaret Thatcher is tette. A klasszikus feminizmust képviseljük, miszerint védeni kell a hagyományos férfi-női szerepeket és a családot mint a társadalom legkisebb egységét. Támogatni szeretnénk a nőket abban, hogy ki tudjanak teljesedni akár háztartásbeliként, akár munkát választóként, hiszen mind a kettő ugyanannyira értékes. Szeretnénk, ha a férfiak és nők egyenlők lennének, és nem egyformák – amit a korszellem sokszor sugall.

Szeretnénk, ha a két nem, férfi és nő, nem egymással versengene, hanem egymást kiegészítve tenné azt, amire hivatott.

Keresztény értékekre építkeztek és számos témában jelennek meg írásaitok. Mik a fő profiljaitok?

Témákat tekintve nagyon széles a spektrum. Írunk pszichológiai témákról, hitről, személyes tapasztalatokról, véleményekről, férfi szemszögről és a fentebb említett klasszikus feminizmusról. Olykor pedig egy-egy fincsi recept is befigyel. Jelenleg van Facebook-oldalunk, Spotify és Tiktok platformunk, weboldalunk, Instagramon egy komolyabb és egy mémfelületünk is és végül YouTube-csatornánk. Eddig mindig megtaláltak minket a lehetőségek, ez ilyen deus ex machina érzés volt mindig is, mintha a Jóisten egyengetné az utunkat. Hálásak vagyunk nagyon a sok-sok segítőnknek és lelkes követőnknek is.

Fotó: Tóth-Kuthy Bernadett

Te magad is rengeteg mindennel foglalkozol. Hogyan oldod meg, hogy közben magadra és a hitéletedre is jut időd?

Nem nagyon szoktam unatkozni, hiszen az MCC-ben vagyok Vezetőképző Akadémiás és a Pszichológiai Iskolájában hallgató. Bébiszitterként is dolgozom 2 helyen, és végzős egyetemista vagyok az ELTE-n fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia specializáción. Számomra a Margaret szerelemprojekt és nem egy munka. A blogra sok időt kell szánni, de nagyon sokat is ad lelkileg. Egy időben volt, hogy sokszor kimerültem és rájöttem, ha nem szabadítok fel énidőt, akkor összedőlök, mint egy kártyavár. Ezért bevezettem azt, hogy naponta rendszeresen imádkozom, leülök gitározni, énekelek, vagy egy rózsafüzért elmondok és rendszeresen sportolok. Összességében azt vallom, hogy üres pohárból nem lehet önteni. Ha én nem töltök magammal minőségi időt, akkor másoknak sem fogok tudni adni és azzal senki nem jár jól. Az énidő nem önzőség, hanem szükséges befektetés önmagad és végső soron a környezeted számára is.

Szerinted van olyan, hogy hasznos énidő, vagy haszontalan énidő? Vannak olyan tevékenységek, amelyek nem annyira építenek?

Fontos, hogy akkor lesz igazán feltöltő jellegű az énidő, ha az minőségi. Tehát nem a telefonomat nyomkodom, vagy Insta-posztokat nézegetek. Sokkal inkább választok egy jó könyvet, elmegyek egyet futni, sportolni, színházba vagy kirándulni, és elszakadok a virtuális világtól. Ilyenkor jó önmagammal és a gondolataimmal lenni – ez nem önzőség. Szerintem majdnem minden szabadidős tevékenységből lehet épülni, a kérdés az, hogy milyen mértékben. Szóval igenis üljünk be abba a kádba és vegyünk egy jó forró fürdőt, esetleg mehet hozzá egy csipet Netflix is.

Említetted az imát is. Neked az Istennel töltött idő az énidő is egyben?

Az ima számomra randevú a Jóistennel és benzinkút a lelkemnek. Szoktam vizualizálni, ha mondjuk egyedül reggelizem, elképzelem, hogy Ő is ott van és közösen eszünk. Vagy mikor imádkozom, akkor elképzelem, hogy a tengerparton ülök egy padon Jézussal és csak beszélgetünk. Elmondom Neki, hogy mitől félek, mi bánt, vagy hálát adok mindenért (is). Az ima számomra mindenképpen énidő és feltöltődés. Sokszor volt, hogy frusztrált voltam és éreztem, hogy nekem most imádkoznom kell. Beraktam egy dicsőítő zenét, gyújtottam gyertyát – elképesztő, hogy mennyire újjászülettem. Az ima feltölt, energizál és lenyugtat. Ahogy az elektromos kütyüket, úgy a lelkünket is fel kell töltenünk időről időre.

Van kedvenc dicsőítő számod?

Igen, a Way Maker, nagyon szeretem. Igazából arról szól, hogy a leginkább kihívást jelentő helyzetekben is a Jóisten utat készít és utat mutat számunkra. Személyes tapasztalatom volt sokszor, hogy egy-egy erőt próbáló helyzetben, amikor már nem tudtam volna a saját lábamon továbbmenni, a Jóisten felvett és vitt a vállán. Visszanézve pedig nem tudom, hogy hogyan csináltam végig vagy éltem túl – egyedül nem is ment volna, Vele igen.

A Margaretben küldetéseteknek érzitek megmutatni, hogy a kereszténység menő, de mégis egy komoly értékrendszer, amely áthatja az életetek. Neked mik a legfontosabb dolgok az életedben, milyen irányelveket követsz?

Az Istennel való kapcsolatom és annak ápolása nagyon fontos számomra. Olyan ez a kapcsolat, mint egy növény, amit folyamatosan öntözgetni kell, és ebben a locsolgatásban, gondozásban segítenek a barátaim, a családom és az imáim. Ez egy komplex tevékenység, időigényes. De akit szeretsz, annak odaadod az idődet, nem?

Azt érzem, ha az istenkapcsolatom a helyén van, akkor minden más is a helyére kerül. Ha megtaláljuk a megfelelő fókuszt, akkor minden más is helyes megvilágításba fog kerülni.

Nagyon fontos még, hogy a családommal és a barátaimmal megfelelő mennyiségű és minőségű időt tudjak eltölteni. Irányelvem még a hitelesség, hogy a gondolataim, szavaim és tetteim járjanak kéz a kézben. Végül pedig az alázat és a hála. Ezek olyanok, mint az asztallábak, amelyeken az életem áll. Mindenem, amim van (skillek, képességek stb.), azt a Jóistentől kaptam ajándékba azért, hogy kamatoztassam őket, felelős vagyok és hálával tartozom értük.

Mit üzensz a mai kor fiataljainak, a pezsgő életet élő, modern embereknek? Mi az, ami segíthet, hogy megnyugodjunk és megtaláljuk az utat önmagunkhoz és a Jóistenhez?

Legyünk olyanok, mint egy szilárd fa, aki ragaszkodik gyökereihez, hitéhez és a klasszikus értékeihez akkor is, ha a korszellem mást sugall. Vegyük fel a keresztény hit szemüvegét, és a világot egész más színben fogjuk látni. Merjünk olykor elcsendesülni és szembesülni az élet legnehezebb kérdéseivel, és éljünk bátran. Vágjunk bele a dolgokba akkor is, ha ijesztőnek tűnnek, a félelem pedig soha ne tartson vissza minket. Ha elbukunk, akkor tanulunk belőle, ha pedig sikerül, az hatalmas öröm lesz. Istennel pedig minden lehetséges.

Végül két kedvenc igehelyem küldeném hamuba sült útravalónak:

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,13)

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.  Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt.5,14-16) 

Lovas Csenge

hirdetés