2022. 04. 04.

Az én juhaim hallgatnak a hangomra

„Időnként tényleg birkamód viselkedünk, oldalba taszigáljuk a másikat, rá se hederítünk a füves legelőre, se a tiszta vízre, a szavát sem halljuk a pásztorunknak, mert a magunk bégetésével, előttünk lengedező fűcsomókkal vagyunk elfoglalva” – írja Benkóczy Péter rövid elmélkedésében a Napi ige oldalán,a mai napra kijelölt, az evangélikus Útmutatóban található igék alapján.

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti… (Zsolt 23,2-3)

Jézus mondja: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. (Jn 10,27-28)

Egyszer egy hittanórán hosszasan beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogyan megy a jó pásztor utána annak az egynek, miközben otthagyja a kilencvenkilencet. Az állat és a pásztor kapcsolatáról esett szó, és meglepő módon folytatódott az eszmecsere. Az egyik legényke szerint akkor beszélünk „juhokról”, amikor Jézus beszél a sajátjairól. „Bárányról” akkor, amikor az elveszett egyről van szó, és amikor a zsoltáros azt mondja: „…füves legelőkön terelget engem”. A „birka” elnevezésnél saját magunkról beszélünk. Felőlünk nézve mi birkák, felőle tekintve juhai vagyunk. Az én szemszögemből az ő báránykája vagyok. Nem hagyott nyugodni ez a „birka”-dolog, sokáig visszhangzott bennem, ahogy kiejtette a szavakat. Lenézően, mint aki azt akarja erősíteni, a birka csak egy önállótlan, kérődző, buta állat, afféle háziasított tülkösszarvú.

Időnként tényleg birkamód viselkedünk, oldalba taszigáljuk a másikat, rá se hederítünk a füves legelőre, se a tiszta vízre, a szavát sem halljuk a pásztorunknak, mert a magunk bégetésével, előttünk lengedező fűcsomókkal vagyunk elfoglalva, és az elképzelt rétekkel, ahol biztos sokkal jobb lenni, mint itt. S, ha végre felemeljük a tekintetünket, akkor sem tudjuk, hol vagyunk, vagy, ha elvesztünk, nem találjuk az irányt haza…

Ó, de jó volna „juhhá”, „báránnyá” szelídülni pásztorunk irányítása alatt! Észrevenni, hogy biztonságban lehetünk mellette, és ő életét adja a mi kis „bégető” életünkért.

*
Mesterem! Pásztorom! Nyájad közössége tőled várja az útmutatást, a védelmet, a jóltartást. Nem vagyunk elég hálásak, hogy hozzád tartozhatunk! Juhaidként, nyájként küldetésünk van: a szavadat követni. Időnként megelégeljük a nyáj adta létformát, de nélküled hamar bajba kerülünk. Nyitott fülekkel hallgatunk a hangodra. Te ismersz, nevükön szólítasz és mindezek ellenére szeretsz minket. Ámen.

Szerző: Benkóczy Péter

Forrás: Napi ige – evangélikus útmutató

Borítókép: Unsplash
Lelkiség
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás