2022. 03. 18.

„Az Istenben élő férfi óriási kincs” – Interjú Fábry Kornél atyával

Exkluzív online interjút adott a 777-nek Fábry Kornél római katolikus pap, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára, akivel fél év távlatából értékeltük a nagyívű eseményt, Ferenc pápa visszajelzését, betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé. Szóba került az Egyház előtt álló kihívások, a férfiak és fiatalok megszólítása, valamint az Exodus is.

Az 52. Eucharisztikus Kongresszus főtitkára voltál, fél év telt el az esemény óta. Mennyire van benned nosztalgikus hiányérzet, hogy vége van?

Az az igazság, hogy hiányérzet nincs, mert még bőven dolgozunk a különböző előadások, prédikációk írásbeli megjelentetésén. Ez hat kötetet jelent, amelyből kettő már megjelent, négy pedig a tördelőnél van. Nosztalgia akkor fog el, amikor hívnak előadást tartani a kongresszusról, ilyenkor mindig elmondom, honnan indultunk, hova érkeztünk. Amikor visszanézem a kisfilmeket, mindig jó érzés tölt el, az Eukarisztikus Kongresszus fantasztikus volt. Meghat, hogy Isten ennyire jó volt hozzánk, és ilyen sokan újra együtt ünnepelhettünk.

Ha csak a kongresszus anyagi költségvetését nézzük, páratlan lehetőség volt, hogy Krisztus üzenetét terjesszék. Ilyen szempontból mennyire sikerült beváltani a NEK-hez fűzött reményeket?

Ezt nehéz lemérni, mert a változások mindig a szívekben zajlanak. A visszajelzések viszont nagyon beszédesek. Nyitottunk egy online emlékkönyvet is, ahova több mint ötszáz visszajelzés érkezett, emellett nagyon sok köszönőlevelet kaptunk külföldről és belföldről is.

Mennyire sikerült olyan embereket is megszólítani, akikhez más módon nem biztos, hogy el lehetne jutni?

Úgy gondolom, abszolút sikerült. A Szentatya is kiemelte, hogy példakértékű az az ökumenikus párbeszéd, amit itt látott. Valóban egy irányba kell menjünk a kereszténység örömhírét elmondani! A körmenetben is azt láttam, hogy akik csak kívül álltak, csillogó szemmel, mosolyogva figyeltek minket: mintha a Jóisten betöltötte volna a Szentlelkével az egész Andrássy utat és örömmel, Jézust dicsőítve mehettünk végig – ez nekem óriási élmény volt.

A papi hivatásod eddigi talán legnagyobb kihívása volt a NEK. Mi az, amit kaptál ettől az eseménytől, amivel gazdagodtál?

Huszonkét éve vagyok pap, és 2016-ban kaptam a felkérést arra, hogy legyek a NEK főtitkára. Az Eukarisztia mindig is nagyon közel állt a szívemhez, mind a szentmise, mind a szentségimádás része. Az, hogy Jézushoz közelebb vihetjük az embereket, a legfontosabb. De ezeken felül kellett egy megerősítés Istentől, ezt imában megkaptam. A NEK alatt nagyon sok mindent megtanultam elengedni és az alázatban növekedni. Ráadásul maradandó gyümölcsei vannak, gondoljunk csak a hanganyagokra és a könyvekre. Számomra a NEK nem egy végpont volt, sokkal inkább egy startkő.

Ezt a startot szerinted hogyan lehet megvalósítani? Lehet-e akár a Forráspontnak valamilyen folytatása?

Azt nem tudom, hogy van-e erre kapacitása a katolikus egyháznak, de szándéka mindenképpen van. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megszavazta, hogy vigyük tovább a Forráspontot, és már meg is van a következő dátum: szeptember 17. Ezután is szeretnénk évente megtartani.  

Nemrég belefutottam egy szentmise közvetítésbe, amelyet te celebráltál, de megfigyeltem, hogy a résztvevők 98 százaléka idős asszonyokból állt, tehát sem férfiak, sem fiatalok nem voltak jelen. Hogyan lehetne megszólítani őket?

Ez templomtól függ. Sok múlik a helyi lelkipásztoron és közösségen is, hogy mennyire figyelünk tudatosan a férfiakra és a fiatalokra. A statisztikák is azt mutatják, hogy a templomba járók 70 százaléka nő és 30 százaléka férfi. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, a legfontosabb, hogy naprakész legyen a közlésmódunk. A beszédstílusunk, a megjelenésünk sok mindent elárul. A Forráspont és a NEK is annak köszönhette a jóhírnevét, hogy katolikus volt és nem gagyi. Egy zajos világból jövő fiatalt valahogy be kell zsilipelni az egyházi közösségbe, olyan közeget kell létrehozni, ahol ő is otthon érzi magát. Ez lehet egy jó applikáció, egy látványos videó: a vizualitás ma nagyon fontos, és aztán innen lehet vinni a fiatalokat a mélyebb rétegek felé. Nekem az a lelkipásztori tapasztalatom, hogy a férfiakkal külön is kell foglalkozni, külön programokat szervezni. Ha azt mondjuk, hogy mindenkit várunk szeretettel, akkor csak a nők jönnek el. Azt látom, hogy ahol sok a nő, onnan menekülnek a férfiak, viszont ahol sok a férfi, oda jönnek a nők is. Fontos tisztán látni, hogy a vallás, az ima igenis férfias dolog. Az Istenben élő férfi óriási kincs.

Nyáron mi vár rád, visszamész Kaposvárra szolgálni plébánosként vagy maradsz a fővárosban?

Engem „kölcsönadtak” a  kongresszus főtitkári pozíciójára, így jó eséllyel visszatérek Kaposvárra. Nekem az a célom, hogy azt tegyem, amit a Jóisten akar. A többi teljesen másodlagos.

 

A teljes interjút megnézheted itt:

Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás