2022. 03. 06.

Mire tanít bennünket Ukrajna tragédiája? – Bese Gergő

Bese Gergő mai rövid írása többek között azt a kérdést veti fel – az olvasóra bízva a választ – hogy mire tanít bennünket Ukrajna tragédiája?

A mai napon, nagyböjt első vasárnapján még elevenen él emlékezetemben a hamvazószerdai imádságunk a békéért. Megható volt látni azt a sok embert, különösen a fiatalokat, akik meghallották a hívó szót és Istenhez fordultak, aki egyedül képes megállítani a gyűlöletet, háborút, népirtást.

hirdetés

Különösen is megható volt a mai napon Tasson köszönteni azt a 3 gyermekes családot, nagymamát, akik mindent hátra hagyva érkeztek az anyaországba. Házat, családtagokat, barátokat, életük eddigi részét pár óra leforgása alatt kellett elengedni egy időre vagy örökre. Könnyeket csalt a szemünkbe az a tanúságtétel, ahogyan elmondták mennyi szeretetet, odafigyelést, támogatást kaptak testvereiktől, a magyaroktól. A nagymama egy lapra írt miseszándékot adott át, amiben a jótevőkért kérte az imát.

Mennyire kiveszett az emberből a megköszönni tudás! Minden természetes, minden alanyi jogon jár, minden ami jó, az magától érthetődik. De hogy mennyire bizonytalan minden körülöttünk, azt csak akkor vesszük észre, amikor a béke elveszik és helyébe lép a káosz, a felfordulás, a gyűlölet.

Ma Európa keleti részén emberek millióinak álma, munkájának gyümölcse, biztonsága veszett oda egy szempillantás alatt. Kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, de Isten gondoskodik! A második világháború óta nem tapasztalt humanitárius összefogás újra összefogja Kelet-Európa népeit. Béke jobbot nyújtva azoknak, akik korábban ellenségek, versenytársak voltak, ma igazi testvérekké lettek. Lehet, hogy erre tanít most bennünket Ukrajna tragédiája? Ma még nem tudom a választ, de bízom abban, hogy a magyarok összefogása a menekültekért és elszakított nemzettestvéreinkért új alapokra helyezi magyar és magyar kapcsolatát, mely segíthet a békétlenség árkának betemetésében. 

Borítókép - Fotó: Dreamstime
Bese Gergő Blog
hirdetés
2022. 03. 06. szerző:

Sziasztok, Gergő atya vagyok, egyszerű katolikus pap. Élethivatásom a szolgálat és nevelés. Szolgálni azokat, akiknek szüksége van az Istenre és nevelni - mint pedagógus - azokat, akik a jövőnk: a fiatalokat. Becsempészni a hitet az életükbe és hitelesen bemutatni: lehet keresztényként élni a 21. században. Munkám legnagyobb részét hétköznap az iskolai nevelés tölti ki, hétvégén pedig lelkipásztorkodom. Kérdéseitekkel, problémáitokkal forduljatok bátran hozzám. :)

1 Komment

  • Válasz Csurgai Csaba 2022. 03. 07. 23:03

    Kedves Gergő Atya!

    Sajnos nem tudom osztani a reménykedésed abban, hogy most jön majd el nálunk a megbékélés ideje. Kételyem legfőbb oka, hogy a kormánypárt propagandája minden létező csatornán árasztja a “háborúpárti baloldal- békepárti Fidesz” hazug narratíváját. (Baloldalinak bélyegezve mindenkit világnézettől függetlenül, aki nem a Fidesz hatalomban maradását tartja hazánkra nézve egyedül üdvözítőnek.)

    Nagyon szép persze az adományokban és önkéntességben megmutatkozó felbuzdulás, ebben mi magyarok mindig nagyok voltunk. Emlékszem, az 1989-es romániai forradalom idején is felemelő pillanatokat éltünk át, kb. másfél hétig tartott.

    A címben feltett kérdésedre a válasz számomra az, hogy bármi is lesz a végkifejlet, ezekre s napokra minden ukrán büszke lehet ezer év múlva is . Nem biztos, hogy Ukrajna sorsa lesz a valódi tragédia.