Mire tanít bennünket Ukrajna tragédiája? – Bese Gergő

Bese Gergő mai rövid írása többek között azt a kérdést veti fel – az olvasóra bízva a választ – hogy mire tanít bennünket Ukrajna tragédiája?

A mai napon, nagyböjt első vasárnapján még elevenen él emlékezetemben a hamvazószerdai imádságunk a békéért. Megható volt látni azt a sok embert, különösen a fiatalokat, akik meghallották a hívó szót és Istenhez fordultak, aki egyedül képes megállítani a gyűlöletet, háborút, népirtást.

Különösen is megható volt a mai napon Tasson köszönteni azt a 3 gyermekes családot, nagymamát, akik mindent hátra hagyva érkeztek az anyaországba. Házat, családtagokat, barátokat, életük eddigi részét pár óra leforgása alatt kellett elengedni egy időre vagy örökre. Könnyeket csalt a szemünkbe az a tanúságtétel, ahogyan elmondták mennyi szeretetet, odafigyelést, támogatást kaptak testvereiktől, a magyaroktól. A nagymama egy lapra írt miseszándékot adott át, amiben a jótevőkért kérte az imát.

Mennyire kiveszett az emberből a megköszönni tudás! Minden természetes, minden alanyi jogon jár, minden ami jó, az magától érthetődik. De hogy mennyire bizonytalan minden körülöttünk, azt csak akkor vesszük észre, amikor a béke elveszik és helyébe lép a káosz, a felfordulás, a gyűlölet.

Ma Európa keleti részén emberek millióinak álma, munkájának gyümölcse, biztonsága veszett oda egy szempillantás alatt. Kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, de Isten gondoskodik! A második világháború óta nem tapasztalt humanitárius összefogás újra összefogja Kelet-Európa népeit. Béke jobbot nyújtva azoknak, akik korábban ellenségek, versenytársak voltak, ma igazi testvérekké lettek. Lehet, hogy erre tanít most bennünket Ukrajna tragédiája? Ma még nem tudom a választ, de bízom abban, hogy a magyarok összefogása a menekültekért és elszakított nemzettestvéreinkért új alapokra helyezi magyar és magyar kapcsolatát, mely segíthet a békétlenség árkának betemetésében. 

hirdetés