Blog

Amikor Istenre várni végtelennek tűnik

Mi történik, ha sok ideig nem jön válasz Istentől, ha nem történik előremozdulás? Hogyan formálódunk közben? És mit tegyünk, ha eleve nem türelmes embernek születtünk?

„A türelem erény” – „De nem az én erényem” – vágtam vissza a barátomnak egy beszélgetés alkalmával nemrég. Ez a példa egy remek módja, hogy kifejezzem, hogy állok a türelemhez. Persze, azt mondják, a türelem egy erény, de valóban ennyire fontos?

Ha még nem jöttél volna rá, én vagyok a legkevésbé türelmes ember, akit ismerek, valószínűleg a teljes történelem során. Az összes barátom megerősítené ezt az állítást. Szeretem azonnal megkapni a válaszokat. Ha valami érdekel, szeretek teljes gőzzel nekivágni.

Szeretek az életre úgy gondolni, mint egy nagy kalandra, amit hajlamos vagyok úgy értelmezni, hogy mindennek gyors ütemben kell történnie. Így amikor nemrég kiléptem a munkahelyemről, arra gondoltam, hogy az új munkám néhány héten belül, mintegy varázsütésre megérkezik. Megtettem a fontos dolgokat: jelentkeztem állásokra, kapcsolatot építettem szakmabeliekkel, tengernyi motivációs levelet írtam. Imádkoztam és bíztam Istenben, hogy a megfelelő állást fogja elém hozni.

 

A tökéletes időzítés

Jézusnak elég ironikus humorérzéke van, legalábbis az én életemben, és úgy tűnt, hogy ezt a tökéletes alkalmat használta arra, hogy valóban elkezdjem megtanulni, mit jelent Benne bízni, amikor a dolgok nem mennek olyan gyorsan.

Az első hónap munkanélküliség nem tűnt rossznak. Még mindig tele voltam izgalommal, és úgy gondoltam, hogy a megfelelő munka már a közelemben van. Nem bántam azt a plusz időt, amit különböző kávézók körbejárásával tölthetek, és olyan barátaimmal találkozhattam, akikre korábban nem volt időm.

De ahogy a négy hétből hat lett, majd nyolc, elkezdtem érezni a várakozás fájdalmát, különösen úgy, hogy nem tudhattam, lesz-e változás.

Néha a várakozás kimondottan kínzásnak tűnt.

Olyan érzés volt, mint egy növekvő fájdalom, amitől rosszkedvű lettem. De akárcsak a növekedési fájdalmak, amelyek hosszabb, erősebb lábakat eredményeznek, lassan érezni kezdtem, hogy valami elmélyül, megerősödik a lelkemben. Fájt, és úgy éreztem, belehalok ebbe az egész várakozás-leckébe. De ebben a hosszú várakozásban elkezdtem egyre inkább felfedezni a türelem apró megnyilvánulásait az életemben. Apró dolgok, amelyek korábban frusztráltak, már nem tűntek olyan sürgősnek.

 

Valódi türelem

Elkezdtem úgy tekinteni a türelemre, mint ami nem is olyan rossz dolog. Elkezdtem azt mondani magamnak: „Talán mire vége lesz ennek az időszaknak, és megkapom a lehető legjobb munkát a lehető legjobb időben, a várakozás nem fog többé kínzásnak tűnni.”

Néhány héttel ezután találtam egy remek állást egy cégnél, és minden vágyam a listámról teljesülni látszott. Azt gondoltam, ha megkapom a pozíciót, azzal lezárul a várakozás időszaka az életemben. Kiderült azonban, hogy ez csak egy ideiglenes állás. Épp, mikor azt gondoltam, lezárul ez a várakozás-tanulás az életemben, épp az ellenkezője történt. Rájöttem, hogy ez az időszak, amikor türelmesnek kell lennem, felkészíti a szívemet egy mélyebb fajta várakozásra.

 

Várni, ami eljön

Ebben a mostani világban arra várunk, hogy mi fog történni, amikor Jézus visszatér. Vágyunk arra, hogy megváltozzanak a körülményeink. Jelen vagyunk ebben az életben, mégis türelmesen várunk a legnagyobb, végső győzelem napjára. Várjuk Jézus visszatérését. Várjuk világunk megváltását.

Megtapasztaltam, hogy várni nem annyira jó élmény. De Isten munkája, hogy mindeközben a türelem növekszik bennünk.

Abból a lányból, aki néhány hónapja még azt mondta, a türelem nem tartozik az erényei közé, azzá váltam, aki szerint ez az egyik legfontosabb tulajdonság. Mert nemcsak abban segít, hogy jobban bízzunk Istenben, hanem éretté tesz arra, hogy elhiggyük: Ő jó és a kegyelme elég minden körülmények között. A türelem rámutat Isten jelenben megtapasztalható jóságára ebben a bukott világban.

Miközben arra vártam, hogy a karrierem stabilizálódjon, megtanultam bízni Isten jóságában és kegyelmében, megtanultam reménykedni abban az ígéretben. hogy Ő gondoskodik a gyermekeiről. Mára már ragaszkodom ahhoz az igazsághoz, hogy Istennek sokkal jobb tervei vannak, mint nekem és

ha Rá várok, soha nem fogok csalódni.

 

 

Forrás: Relevant Magazine

Fordította: Szilágyi Anna 

 

Borítókép - Fotó: Fizkes | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás