Bese Gergő, Blog

„Nem népi jámborság a temetőjárás, hanem az élők küldetése” – Bese Gergő atya

„Boldog halloweent! Csokit vagy csalunk!” Akár akarjuk, akár nem, az életünk részévé vált október 31-e, a halloween estéje. Bese Gergő atya vasárnapi gondolatai.

Évek óta komoly feszültség van a töklámpásokat, csontvázakat, halálfejes termékeket piacra dobó lobbi és a hazai keresztény körök között. A szélmalomharc eredménye az lett, hogy még komolyabban felhívtuk a figyelmet valami újra, valami érdekesre, valami misztikusra.

Az ellenállók posztháborúinak eredménytelenségét és az újra való nyitottságot az is mutatja, hogy ma már természetes különböző rémisztő maskarákban végigmenni a főutcán, iskolákban töklámpásokat faragni és cukorkagyűjtésre elküldeni a gyerekeket.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen felesleges felemelni a szavunkat az okkultizmus, a halálkultúra meggyalázása és a háttérben megbújó gazdasági érdekek előretörése ellen. Viszont taktikát kell váltani. A megfelelő megoldás a tudatos nevelés.

Évről évre beszélni kell november 1-je, mindenszentek ünnepének fontosságáról. Rajzversenyt, jelmezversenyt lehet hirdetni iskolákban, egyházi közösségekben a szentekről.

Jó látni, hogy sokfelé a közösségi együttlétet, a bulit átvették a halloween-estektől, de katolizálták a pogány kultuszt.

Szenteknek öltöznek be a kisebbek, táncos rendezvényeket tartanak és kihoznak valami jót abból, amit a nyugati szelek hoztak hazánkba.

Mindenszentek ünnepe mellett emlékezni kell november 2-án, az elhunytakra is. A temetőben vagy útszéli kereszt mellett meggyújtott gyertya jelképezi az életünket, az elmúlást. A gyertya azonban értéktelen mindaddig, amíg meg nem gyújtjuk és be nem tudja tölteni funkcióját, azt hogy fényt, világosságot adjon. A fény egyúttal Krisztus világossága. A halottakért meggyújtott gyertya az imádságra hív, hogy szeretteinknek az örök világosság fényeskedjen.

Nem népi jámborság a temetőjárás, hanem az élők küldetése: emlékezni azokra, akiket szerettünk, akikre senki nem emlékszik már, és imádkozni, hogy levezekelve földi életük után járó büntetésüket, a mennyek országába jussanak.

Nagyon szeretem a Coco című Walt Disney rajzfilmet, mely a mexikói halottak napi ünnepi szokásokat mutatja. A főhős, Miguel Rivera halottak napján egy „varázslatnak” köszönhetően átlép a holtak országába és ott őseivel találkozva rájön, hogy ők csak addig élnek a túlvilágon boldogan, amíg lesz a földön legalább egy hozzátartozó, aki megemlékezik róluk. Ha eltűnnek az emlékezetből, a holtak országából is távozniuk kell. A kis főhősünk, aki korábban tehernek tartotta az ünnepet, rájött, milyen fontos emlékezni és továbbadni az ősök tiszteletét a fiataloknak. A történet mese, de üzenete van. Ha nem tiszteljük elhunyt szeretteink emlékét, nem keressük fel a temetőben sírjaikat, nem szánunk időt az értük való imádságra, akkor elvesznek az emlékezetből, és múltunk, identitásunk egy része tűnik el. Áldott ünnepeket, jó emlékezést!

Bese Gergő atya

Borítókép - Fotó: Lukasbeno | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás