Bese Gergő, Blog

“Ez egy csoda volt” – Bese Gergő a NEK-nyitómiséjéről

Bese Gergő atya elragadtatva írt blogbejegyzést a Hősök terén megrendezett nyitómiséről, amellyel hivatalosan is kezdetét vette az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Külön öröm számára, hogy éppen a mai napon iktatták be három település plébánosává a 777 csapatának oszlopos tagját.

Elkezdődött! A mai napon kezdetét vette az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus melyre több éve imádsággal, lelkigyakorlatokkal, szentségimádásokkal, zarándoklatokkal, konferenciákkal készültünk.

Nekem papként felemelő volt a nyitó szentmise. Különösen is emlékezetes marad ez a nap az életemben, mert a reggeli szentmisében Bábel Balázs érsek beiktatott Dunavecse, Szalkszentmárton és Tass települések plébánosává. Kora reggeltől két méterrel a föld fölött lebegtem, és ennek a megkoronázása volt a délutáni program a Hősök terén.

Számos külföldi katolikus ifjúsági világtalálkozón, fesztiválon vehettem már részt, így nem volt újdonság a regisztráció, a szektorjegy, a beléptető rendszerek, a sok várakozás és gyakran mérgelődés a szervezetlenségek miatt. Viszont itthon annyira más volt. Simán eltaláltam a szektoromba, pár perc volt a beléptetés és a papi öltöző is közel az oltárhoz került kialakításra. Kedves, mosolygós, segítőkész önkéntesek álltak a rendelkezésemre és mindezt itthon élhettem át, Budapesten.

A felvezető programok közül természetesen a hagyományőrző csoportok műsora nyűgözött le leginkább. Szülőföldem a Galga–mente népviseletét már messziről felismertem és megdobbantotta a szívemet, új hazám Hungarikumával a kalocsai viselettel sem tudok még betelni, ám a rimóci Máriás-lányok érkezése könnyet csalt a szemembe.

Olyan gazdag a kultúránk és annyi, lüktetés, energia, élet van benne, amire nagy szükségünk van ebben a nem túl könnyű 21. században, amikor minden és mindenki uniformizálódik, az ősöktől kapott fizikai és szellemi örökségek már nem trendik, népünk egyre inkább az abnormalitás felé vonzódik. Ebbe robban bele az Oltáriszentségben közöttünk maradt Krisztus, hogy újra lássunk, halljunk, érezzünk, kötődjünk és persze élni akarjunk.

A jövőnket szimbolizáló 1200 elsőáldozó már okot ad némi optimizmusra és az egyházi iskolákból érkezett sok ezer diák pedig mutatja, van létjogosultsága az egyházi nevelésnek.

Számomra a NEK már most csoda, már most büszkeséggel tölt el! Pedig a java még hátra van!

Bese Gergő


Várjuk személyes tanúságtételeiteket, történeteiteket a NEK-kapcsán. Mi az ami megfogott titeket, hogyan érzitek magatokat a programokon, mi az amivel többek lettetek? Írásaitokat a szerkesztoseg@777blog.hu címre várjuk.

hirdetés

1 Komment

  • Válasz Képes Magdolna 2021. 09. 06. 01:30

    Egyetértek veled!! Gratulálok a gazdag és áldott naphoz és további áldást kívánok számodra a jövőbeliekhez!
    Én csak TV-n néztem mindazt, amit te a helyszínen átéltél, de valóban nagyon felemelő volt az egész. Ez még a TV-n keresztül is átjött. Köszönet a szervezőknek a sok-sok munkáért, megérte! Ez valóban Isten dicsőségét szolgálja!
    Olyan gyönyörű és életvidám volt a néptáncosok műsora, a sokszínűségük és szépségük, vidámságuk, hogy melegség öntötte el a szívemet és nagyon büszke voltam, hogy én is magyar vagyok.