Tervezd meg és vidd véghez, hogy sikeres legyél! Ezt szívjuk magunkba gyerekkorunk óta, amiben sok igazság van. Azonban ha túlságosan görcsösen ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez, hol marad a ,,legyen meg a Te akaratod”?
Tervezni jó. Szeretünk tervezni, mert hasznos, segít elérni a céljainkat, rendszerezetté teszi a napjaink és segít kihozni mindenből a maximumot. Én személy szerint nagyon tervezős vagyok. Májusban már nincs szabad hétvégém a nyáron, és sokszor már januárban tudom napra pontosan, hogy mit kezdek a 21 nap szabadságommal. Ha elutazom valahová, teljes listám van a látnivalókból, és ha esetleg valami kimarad, feszülté válok. Korábban szinte az egész életre volt egy forgatókönyvem: 21 évesen megismerem a férjem, 23 évesen férjhez megyek, 25 évesen szülöm az első gyereket, kiköltözünk külföldre, hogy a gyerek már az oviban megtanuljon angolul. Mire iskolás lesz, hazajövünk, szép házikónk lesz, nem túl nagy, de szép kertje lesz, a kertben garázs, a garázsban Volvo, mert biztonságos és mert szeretem a skandináv autókat. Persze fontos a B terv is: ha nem megyek férjhez, akkor összepakolom a hátizsákom és bejárom a világot, kalandozom, de persze mindig foglalok előre szállást, mert fontos, hogy sehol ne érhessen váratlanul az éjszaka. Tudtam én élvezni és örülni a váratlannak, sőt, spontánnak is tartottam magam, de úgy gondoltam, a fontos dolgokból nem engedhetek. Azonban ahogy elhagytam a második X-et, a szépen kidolgozott élettervem kezdett meghiúsulni, én pedig kezdtem kényelmetlenül érezni magam: elrontok valamit? Nem imádkozom eleget? Nem akarom eléggé?
Hosszabb időbe telt, míg rájöttem, mennyire bekorlátoztam magam az örökös szervezkedésemmel. Imádkoztam, de csak a saját terveimért, semmi lehetőséget nem hagytam Isten tervének. Azokon a pontokon, ahol nem jött össze úgy az életem, ahogy akartam, csalódást éltem meg, ahelyett, hogy a lehetőségek tárházát láttam volna, melyet Isten tárt elém és amelyre sajnos sokáig nem volt szemem.
Ő a fejlődés és a kiteljesedés ezer útját nyitja meg előttünk nap mint nap, ha átadjuk Neki az életünket. Ahelyett, hogy a saját magunk kezében akarnánk tartani az életünk fonalát, sokkal biztosabb kezekbe is helyezhetjük.
Mikor a 26. születésnapom férj és gyermek nélkül köszöntött rám, nem mondom, hogy nem bántam, de már láttam benne a lehetőséget: az alatt az idő alatt, amíg nincs családom, tanulhatok, foglalkozhatok olyan dolgokkal, amikre később lehet nem lesz időm. Tulajdonképpen időt nyerek a fiatalságomnak, ami klassz. Fejlődhetek, például olyan dolgokban, mint kevesebbet tervezni és többet hagyni a Teremtőre.
Igyekszem gyakorolni is ezt: úgy megyek el nyaralni, hogy nem tervezem el, mit fogok csinálni, hanem azt élvezem, amire éppen lehetőségem van és igyekszem nem búsulni, ha nem teljesülnek az elvárásaim. Nagyon sok örömet hozott az életembe, hogy elkezdtem elengedni a görcsös kontrollt az idő múlása felett. A nem eltervezett kalandjaimból születtek a legemlékezetesebb pillanatok, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor valóban tetten érhetem az Úr működését a sorsom alakulásában.
Lovas Csenge
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás