Te miért hajtasz?

Te miért hajtasz? Mindig csak többet és többet szeretnél? Vajon magaddal fogod-e vinni ezeket a javakat, sikereket a sírba is?

Legtöbben jószerivel egész életünkben hajtunk, kaparunk valamiért.

Legyen újabb. Aztán megint újabb…
Legyen nagyobb. Aztán még nagyobb…
Legyen drágább. Aztán még drágább…
Legyen szebb. Aztán még szebb…
Legyen feltűnőbb. Aztán még feltűnőbb…
Legyen gyorsabb. Aztán még gyorsabb…
Legyen több. Még, még, és még több…

Ház, lakás, kocsi, tárgyak, pénz.
Vagy a puszta lét.

A nagy igyekezetben aztán sok minden mellett elmegyünk, ahol amúgy meg kellett volna állnunk, és el kellett volna időznünk. Sok mindenre nem gondolunk, amire gondolnunk kellett volna. Sok mindennel nem törődünk amivel törődnünk kellett volna. Sok mindenkivel nem törődünk, akivel törődnünk kellett volna.

hirdetés

Nagy az igyekezet. Sok a rohanás. Kevés az idő.

Aztán esetleg történik valami az életünkben.
Ami megállásra kényszerít.
Ami miatt elgondolkozunk.
Ami miatt átértékelünk.
Ami miatt más lesz a prioritás.
Ami miatt megváltozunk.
Megváltozunk mi magunk, és így megváltozhat az életünk is.

Esetleg fontos lesz, ami igazán fontos, és háttérbe szorul mindaz, ami addig fontosnak tűnt. Talán fontosabb lesz ami odabent van, és kevésbé – ami idekint.

Lehet rájövünk, hogy ha elérkezik az idő az utolsó sétára, a pakkokat kint le kell raknunk. Pakkokat nem vihetünk magunkkal.

Egyikünk sem.

Forrás: Keresztény Emberek Szolnokért

hirdetés