Megdöbbent, felemel, vigasztal és küld, hogy indulj és te is cselekedj. Ezt mind egyetlen könyv és a benne rejlő életút, az Istennel járás bizonyságtétele adja. Régen olvastam ennyire inspiráló és szemléletformáló könyvet hús-vér emberről.
Első ránézésre egy kedves, mosolygós nagymama története várja az olvasót, ha beleolvas Révész Szilvi legújabb interjúkötetébe. Persze a cím már gyanakvásra adhat okot, mert szerepel benne a diktatúra szó. (Istennel a diktatúrán át – Veressné Ady Annával beszélget Révész Szilvia)
Ha annyit mondok, hogy a 200 oldalas könyvet 24 óra alatt elolvastam úgy, hogy van egy 10 hónapos kislányom, akkor gondolom sejtitek, hogy mennyire magával ragadott.
Nem szeretném leleplezni a legizgalmasabb történeteket, eseményeket a könyvből, mert a tanúságtétel erejét csak az adja vissza, ha valaki a könyvet olvassa. Ady Anna (igen, van köze Ady Endréhez), fiatalon ment férjhez egy baptista lelkésznek készülő fiatalemberhez, aki első találkozásukkor megkérte a kezét. Mindez a 1968-ban, a Ceaușescu-diktatúra kezdetén. Magyarországon sem volt könnyű egyházi személynek lenni, sőt a híveket is megfigyelték, de Romániában, ha lehet, még rosszabb volt a helyzet. A családnak több balesetet, tragédiát, mérgezést, tűzvészt, kilakoltatást, fenyegetést kellett kiállnia. Annuska néni mégis határtalan békességgel, szelíden mesél a múltról. Elképesztő ezt olvasni még így ismeretlenül is!
Megdöbbent, felemel, vigasztal és küld, hogy indulj és te is cselekedj.
Ezzel a mondattal indítottam a bevezetőt, mert pontosan ezt éreztem a könyv elolvasása közben és után. Megdöbbentem a békén és a derűn, amely a tragédiák ellenére is sugárzik Annuska néniből. Megdöbbentem azon a rengeteg eseményen, feladaton, amelyet átélt csak a Veress család, pedig az akár tíznek is elegendő lett volna egy életre.
Felemelő érzés, hogy mindezt Isten vezetésének és áldásának tulajdonítja a család. Rengeteg kisebb és nagyobb csoda történt az életükben, ami hitet ébreszt az emberben. Hétköznapi, olykor gyenge emberekként használta a Veress házaspárt Isten és Erdélyben szinte teljesen nekik köszönhető az ébredés a diktatúra kellős közepén.
Bár a diktatúráról már egyre többünknek nincs személyes tapasztalata, a tragédiákból és a nehéz élethelyzetekből szinte mindenkinek jut. Halálesetek, betegségek, állásvesztés, csőd, bántalmazás… ezeket a szavakat ma is jól ismerjük. Vigasztaló Annuska néni elbeszélése, mert tanúságot tesz arról, hogy Isten minden tragédiából egy csodát, áldást bontakoztatott ki.
Végül, de nem utolsósorban küld is a könyv, útra bocsát, mert nem lehet utána tétlenül ülve maradni. Egyszerűen az ember megérzi, hogy Istennel járva az életet nem lehet kényelmesen élni és várni, hogy mások cselekedjenek, építsenek. Nem csupán az evangelizálásban, a közösségplántálásban vagy valami nagyon karitatív dologban lehet kiteljesedni, de ülni és várni, hogy elteljen a szép, átlagos keresztény életünk, az egyszerűen lehetetlen. Mindnyájunkat hív Isten egy külön, csak nekünk szánt útra, amelyen mi tudunk a legjobban végigmenni. Akár a szülőségben, a munkahelyen, a közösségben, önkénteskedésben, de bárhol az életünkben lehetünk példák. Egyszerűen mernünk kell hallgatni Isten szavára, hívására és cselekednünk kell, és akkor életünk végén visszanézve azt mondhatjuk, hogy boldog életünk volt, sőt, kegyelmekben gazdag.
Hálás vagyok, hogy megismerhettem a Veress család történetét, mert megerősített abban, hogy Istennel a nehéz döntéseket is érdemes meghozni és nincs olyan, hogy Ő kihátrál mögülünk.
Kép: Lábánné Hollai Katalin
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
Még nem érkezett hozzászólás