A házasság előtti szüzesség sokszor még azok számára is kérdés, akik keresztény közösségekben nőttek fel, és számtalan pozitív példát látnak maguk körül. Kérdéssé válik számunkra, mert elég egy rémtörténet hozzá, és azok a kételkedő hangok, melyek körülvesznek minket, azonnal felerősödnek. Íme néhány gondolat a leggyakoribb ellenérvekre egy tisztán megélt párkapcsolat esküvő utáni tapasztalataiból kiindulva. A teljesség igénye nélkül.
1. Mi van, ha nincs meg a kémia?
Mi van, ha nem lesz köztetek vonzalom, ha nem lesz meg ,,a kémia”? Ez a kérdés igen könnyen cáfolható. A kémia már a randizás időszakában ott van a levegőben – vagy nincs. Amikor megfogjátok egymás kezét és az egész testetek beleremeg; amikor megölelitek a másikat; amikor hosszasan egymás szemébe néztek és fülig elpirultok: ezek azok a pillanatok, amikor a vonzalom igazán lemérhető. Folyton izgat, ingerel, és nem tudjuk elhessegetni a gondolatainkból.
2. Mi van, ha fizikailag nem passzoltok?
Ahhoz, hogy a válaszomat megértsétek, tudnotok kell, hogy a házasság egy teljesen más szituáció, mint az udvarlás időszaka. Olyan mély elköteleződést és kizárólagosságot jelent a házasság, hogy a felek számára természetes, hogy minden problémát együtt oldanak meg.
Így a házasságban nem kell szégyenkezned amiatt, ha nem megy rögtön a szex, úgyis egy egész életetek van rá, hogy a lepedő bajnokai legyetek.
Ez a mély elköteleződés azt is feltételezi, hogy a jegyességetek alatt már minden fontos kérdést megbeszéltetek, és nincsenek titkaitok egymás előtt. Ha az egyik fél esetleg testileg képtelen a szexre, akkor, úgy gondolom, ennek a jegyesség és az udvarlás időszakában mindenképpen ki kell derülnie. Sokan választják inkább a könnyebbnek vélt utat: elkezdik élni a szexuális életüket, mert azt gondolják, akkor majd fény derül mindenre, és őket nem érhetik meglepetések már a másikkal kapcsolatban. Azonban én úgy gondolom, van egy másik út, ami elsőre nehezebbnek tűnik, de hosszútávon sokkal kifizetődőbb. Ez az őszinte beszélgetések útja. Nehezebb, mint a szex, mert a lelkünk legféltettebb titkait sokszor nehezebben tárjuk fel a másik előtt. Mi van, ha elmondom neki és ő kinevet? Ha fájdalmat okoz nekem vagy én neki? Ha már nem lát többé tökéletesnek, hanem az összes hibámmal együtt kell megállnom előtte? Mi van, ha feltárom neki a lelkem mélységeit, ő meg összetöri a szívemet? Sokan nem vállalják be ezt a kockázatot, nem mennek mélyebbre és a beszélgetéseik továbbra is felszínesek maradnak. Azonban bármennyi elutasítás is érhet minket az életben, megéri ezt az utat választani.
Az összetört szív nagyon tud fájni, de ha arra érdemtelen emberrel osztottuk meg az ágyunkat, az még jobban.
Egy kapcsolatnak sok lépcsője van, és ebben nagy segítségünkre tudnak lenni a különféle lelki hétvégék, kifejezetten pároknak szóló lelkigyakorlatok, aztán később a jegyesoktatás. Beszélgessetek a vágyaitokról, arról, hogyan képzelitek majd el a szexet, kinek mi fér bele, stb. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen mély és alapos beszélgetések után ne derüljön ki valami olyan testi probléma, amely alapjaiban lehetetlenné tenné a szexet.
3. Azt kell választani, akivel jó a szex
Ez a kifogás kicsit hasonlít az elsőre. Természetesen minél többet gyakorol az ember, annál rutinosabb lesz benne, annál inkább kiismeri a saját testét. Azonban a másik emberét hogy ismered meg, ha állandóan váltogatod a partnereidet? Mindannyian mások vagyunk, mást szeretünk. Ha a házastársaddal egymásnak vagytok az elsők, akkor nem nehezedik a vállatokra az a nyomás, hogy egy éjszaka alatt kell lenyűgözni a másikat. Egy életen át tudtok fejlődni, kísérletezni és ez nagyon felszabadító! Hálás vagyok, amiért a férjem tapasztalatlan. Ez engem is kihívás elé állít: kommunikálnom kell vele, elmondani, hogy mi tetszik és mi nem, ugyanakkor nekem is rengeteget kell tanulnom róla.
Azt is fontos kiemelni, hogy bár a minket körülvevő világban minden a szexről szól, a házasságnak ez csak egy kis – bár nagyon fontos – része. A szex fontos, a szex jó, a szex gyönyörű, mert Isten teremtette, hogy két ember között még szorosabbra fűzze a szeretetkapcsolatot. Azonban idővel nem ez lesz a házasságotok legfontosabb része.
4. Rosszat tesz, ha elfojtod a vágyaidat
Most szarkasztikus leszek: a férjem és én köszönjük, de jól vagyunk több évtized „elfojtás” után. De a viccet félretéve: úgy gondolom, hogy a valódi megértéshez hívő meggyőződés kell. Amíg nincs meg a kísértés mint kategória, az önmegtartóztatás mint erény, a vágyak mint Istentől kapott és gyökerükben Felé mutató iránytűk, addig nehéz megérteni.
Igen, szerintem lehet káros, ha elfojtja valaki a vágyait, ha ezt úgy teszi, hogy nem tud vele magában mit kezdeni.
A fizikai része nekem persze nem szakterületem, bár hallani róla, hogy a sport, a hobbikba fektetett energia milyen hasznos, én abban is biztos vagyok, hogy Isten elé kell vinni a vágyainkat, Ő tisztítsa meg, Ő mutasson rá, mi a valódi szépségük. Ha lelkileg rendezzük magunkban mindezt, valójában már nem elfojtjuk a vágyainkat, hanem annak az útját találjuk meg, hogyan teljesedjenek ki a maguk legvalódibb módján, az igazi szeretet útján.
Szeretném zárásként kiemelni: nincs két egyforma életút, Isten a második tisztaságban élőknek, a szexuális kísértésekkel küzdőknek, vagy a Felé vezető úton épp máshol járóknak is szeretne kegyelmeket, ajándékokat adni. Ő úgy vár téged, ahogyan vagy, nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy Hozzá fordulhass!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás