,,Arra buzdítok mindenkit, hogy bízzon a holnapban” – Böjte Csaba üzenete

Böjte Csaba testvér nem csak arról ismert, hogy több ezer szegény sorsú gyermeken segít évtizedek óta Erdélyben, hanem pozitív gondolkodásáról, életfelfogásáról is. Ismét erről tett tanúbizonyságot a ferences szerzetes, aki az elmúlt napokban egyik prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy hinnünk kell benne: a dolgok jól alakulnak! Beszédének szerkesztett változatát publikáljuk.

“A saját életünkre tekinthetünk szomorúan is, ugyanakkor megvan a lehetőségünk arra is, hogy ezt vidáman tegyük. Jó pár évvel ezelőtt, 2004 körül Nagyváradra hívtak, mert egy haldokló néni szeretett volna velem beszélni. Sokáig nem tudtam elmenni hozzá, mert mindig volt valami teendő, de végül sikerült eljutnom hozzá. Akkor már kórházban volt, rákos betegségben haldoklóként. Utolsó leheletével megkért arra, hogy fogadjuk be a három gyermekét, neveljük fel őket tisztességesen és viseljük gondjukat. A néni ezt követően a fal felé fordult, azt mondták hogy többet már nem is szólalt meg mivel másnap hajnalban meghalt. 

Hozzám mindenki hozott gyermeket: rendőrtől egészen a postásig, de haldokló asszony soha nem bízta egészen addig rám a gyermekeit. A nagyszalontai házunkba vittük őket, akkor még egyikük sem volt iskolás. Leérettségiztek, kirepültek tőlünk. Most húsvét ünnepén egyikük – az egyetlen lány – férjhez ment. Teljesen reménytelen volt a helyzete – olyan jó látni hogy most egy normális felnőtt ember lett. Egy olyan fotót küldtek, amelyen egy autó hátsó ülésén ülnek – mennek, haladnak előre. 

A saját életünkre is így kellene tekinteni. Jelenleg is sok minden kilátástalan – meddig tart a koronavírus, elkapom-e vajon a betegséget és ha igen, akkor túlélem-e. Elkedvetlenedünk ilyenkor. De én arra buzdítok mindenkit, hogy bízzon a holnapban!

hirdetés

Ne hagyjuk el a reményt, hogy egy jó forgatókönyv fog megvalósulni. 

Az az édesanya is a halálos ágyán egy jó forgatókönyvet képzelt el. Úgy gondolta, hogy ránk bízhatja a gyermekeit, abban reménykedett, hogy becsületben felneveljük őket. Most örömmel mondhatom ennek az édesanyának – aki biztos hogy a mennyországban sokat imádkozott a gyermekeiért – hogy ,,Mama, a kérésed ki van pipálva, teljesítettük!”.

Miért ne válhatna valóra a legjobb forgatókönyv? Ezt kell megálmodni, megtervezni! Hány jó ember kellett ahhoz, hogy felneveljük őket, hogy egyáltalán Nagyszalontán nekünk házunk lehessen. Egy romos kaszárnyát adtak nekünk, ami régen a háború és a gyűlölködés fészke volt. Írtam egy levelet, hogy segítsenek az emberek a szeretetet, a jóság és az irgalom gyermekotthonává tenni. Lefordították több nyelvre és a világ különböző helyeire eljutott. Kis idő múlva írt egy olasz férfi, aki Amerikában élt a japán feleségével és valahogy eljutott hozzájuk ez a levél. Annyira meghatotta az üzenet, hogy felajánlotta, a barátaival az egyik házat újraépítik. Egy romhalmaz volt az épület, de ez a jóember eljött a feleségével és mellénk álltak: közösen felépítettük ezt a gyermekotthont. Így lett annak a kislánynak is otthona a testvéreivel. És jöttek adakozók, akiknek köszönhetően ételt adtunk neki és cipőt húztunk a lábacskájára. És lám most meg már menyasszony – sőt, már menyecske! 

Én hiszem azt, hogy Isten irgalmából a rossz forgatókönyvből is lehet jót készíteni! Miért ne végződhetne a mi történetünk is happy enddel?” 

A teljes prédikáció:

hirdetés