Blog, Hortobágyi Tibor

Az apaság mint egy életre szóló kihívás

Szent József örök példa lehet az apák számára, így az Ő ünnepén gondoljunk egy kicsit rájuk. De vajon mi lehet apaként a szerepünk házastársunk mellett? Miért szép az apaság még akkor is, ha kihívásokkal jár? Többek között ezekkel kapcsolatos személyes tapasztalataimat osztom meg most veletek.

Bő fél éve tapasztalhatom meg az apasággal járó rengeteg örömet és természetesen néha a nehézségeket is, amikor éppen fordulnék a másik oldalamra az ágyban korán reggel, de a kislányom úgy gondolja, hogy már elég volt az alvásból. Ennek ellenére egy remek, életre szóló kalandként gondolok az apaságra. Előtte és persze azóta is sokat jártak a gondolataim azon, hogy lehetek majd jó apa. Amikor ismerősökkel beszélgetek, sokszor előfordul, hogy megkérdezik, milyen apának lenni. Nos, röviden azt tudom válaszolni, hogy rendkívüli érzés. Egy Istentől kapott kegyelmi állapot – még akkor is, ha vannak olyan szituációk, amikor az ember ezt az állapotot nem látja ilyen áldottnak, lásd például fentebb a korán kelést –, amelyet kár lenne kihagyni életünkből.

Bár még „zöldfülűnek” számítok egy bő féléves gyerekkel, de kicsit a házassághoz tudnám hasonlítani az apaságot. Olyan értelemben, hogy sokszor kívülállóként azt láthatjuk, hogy milyen szép dolog a házasság – és ez így is van –, csupa örömmel. Talán az apaságra is gondolhatunk úgy, hogy „milyen aranyos az a kisgyermek, milyen jó vele szórakozni”. Azonban, mint ahogy a házasságban is érnek minket kihívások, úgy a szülővé válás folyamata során is. De ettől lesz szép az egész. Ettől tudjuk értékelni azokat a pillanatokat, azokat a mosolyokat, amelyeket a gyereknevelés ad.

Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy az apaság nem abban a pillanatban kezdődik, amikor az újszülött kibújik az anyaméhből.

Sokszor emlegetjük azt, hogy az édesanyák kilenc hónapos „fórban” vannak, hiszen ők már a várandósság alatt elkezdenek anyává válni és a magzattal együtt élni. Azonban az apaságunk nekünk is elkezdődik a fogantatás pillanatában. Persze kicsit még nehezebb azonosulni a gondolattal, mert nekünk valószínűleg még kevésbé változik meg a kilenc hónap alatt az életünk, de mégis érdemes már azt az időszakot kihasználni az apává éréshez.

Amikor megszületett a gyermekünk, hirtelen azt sem tudtam, hogy fogjam meg. Vajon rögtön megérzi majd, hogy én vagyok az apukája, aki addig a pillanatig a pocakon keresztül beszélt hozzá? Vagy idegenként kezel majd? Talán nem csak bennem merültek fel hasonló kérdések, de szerencsére az élet hamar megválaszolta ezeket. Abban a pillanatban, hogy gyermekedet a kezedben fogod, már biztosan érzed, hogy apa vagy, ha esetleg addig nem tudtad ezt átérezni, akkor is.

Már el sem tudom képzelni, hogy milyen volt, amikor nem egy csöppség osztotta be a mindennapjainkat, amikor nem vele indult a napunk.

Továbbá apaként még egy fontos dolgot megtanulhat az ember. Értékelni az édesanyák munkáját.

Az ő odaadó szeretetükből mi is sokat tanulhatunk. Természetesen mindig más lesz egy anya-gyermek, mint egy apa-gyermek kapcsolat, de ha kivesszük a részünket a gyereknevelésből, a vele való teendőkből, akkor hamar átérezzük, hogy mekkora feladat az anyai hivatás. Hogy mi lehet a mi szerepünk házastársunknak ebben a szép hivatásában? Ezt személyiségünk válogatja, de mindenképpen fontos, hogy apaként támaszai tudjunk lenni feleségünknek. Ez sokszor nem könnyű, mert mi is fáradtak vagyunk, esetleg a munka körül járnak a gondolataink. Ezért is fontos, hogy kérjük Istent, hogy adjon nekünk bölcsességet, hogy azokban a szituációkban, amikor különösen is szükség van ránk, felelősségteljesen tudjunk dönteni és segíteni.

A mai napon, Szent József ünnepén különösen is imádkozzunk minden apukáért!

Apák imája

Hortobágyi Tibor

Borítókép - Fotó: Evgenyatamanenko | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás