Sadie Robertson keresztény író, előadó és a nagy sikerű Whoa That’s Good podcast-csatorna vezetője. Sadie nem fél attól, hogy saját hibáit és tapasztalatait megossza másokkal is. Jelenleg első gyermekével várandós, így megosztott egy nagyon fontos tanácsot a házasságról azokkal, akik még a párkeresés szakaszában vannak.
Vannak szempontok, melyeket érdemes fontolóra venni, mielőtt eldöntöd, hogy kivel szeretnéd leélni a hátralévő életedet. Rengeteg szempont. Ezek közül csak egyre szeretnélek titeket emlékeztetni most, hogy egyedülállóak vagytok, vagy éppen randiztok…
Az, akihez hozzá fogsz menni feleségül, végül a gyermekeid apja lesz.
Az életed következő fejezetén gondolkozni elég egyszerű dolog… Amikor szinglik vagyunk, akkor randizni szeretnénk; amikor elkezdünk randizni, akkor az eljegyzésről álmodozunk; amikor jegyesek vagyunk, akkor az esküvőről; aztán megérkezünk abba az állapotba, amiről végső soron ez az egész szólt: a házasságba. Ahogyan telnek majd az évek, előbb vagy utóbb lehet, hogy szeretnétek gyerekeket, és ez az a pillanat, amikor csak remélni tudod, hogy minden eddigi lépést komolyan vettél. Hogy nem azért randiztál, mert egyszerűen egy barátra volt szükséged. Hogy nem azért mondtál igent az eljegyzésen, mert hiányzott a gyűrű az ujjadról. És nem azért házasodtál meg, mert nem akartál magányos maradni.
Biztos akarsz lenni abban, hogy azért mentél végig mindezen, mert szereted az előtted álló embert, aki jobb emberré tesz téged és Jézushoz vezet.
Mielőtt megismertem a férjemet, tudtam, hogy szeretve vagyok, értékes vagyok, és nem éreztem azt, hogy egyedül lennék, mert tudtam, hogy Jézus mit jelentett számomra és ki volt Ő az életemben. De azt is nyugodtan mondhatom, hogy mióta megismertem a férjemet, még inkább szeretve, megbecsültnek és biztonságban érzem magam – csöppet sem kevésbé. Megerősítette bennem azt, amit már Jézusnak köszönhetően éreztem – nem pedig elvette. Ezt érdemes megfontolnotok.
Most, hogy egy kislányt hordozok a szívem alatt, nem tehetek róla, de beleszédülök abba, hogy milyen fantasztikus édesapja lesz. Nem lesz tökéletes apa, de tudom, hogy a tökéletes Mennyei Atyához fogja vezetni a gyermekét. A lányom biztos lehet majd az apja szeretetében. Biztos lesz abban, hogy ki alkotta. Életének minden szakaszában hallani fogja, hogy „gyönyörű vagy”, „téged választottalak”, „szeretlek”. Hogy honnan tudom ezt? Mert az életemnek egy fejezete sem telt el úgy, hogy ne hallottam volna ezeket a férjemtől.
Hogy kihez mész hozzá, az számít. Hogy ki neveli fel a gyermekeidet, számít. Gondolj a férjedre, gondolj a gyermekeidre, gondolj magadra, és gondolj arra, hogy ki Isten a te életedben, mielőtt kimondod az „Igen”-t.
Forrás: Facebook
hirdetés
5 hozzászólás
Ez egy nagyon szép írás volt! Pozitív gondolatokkal. Úgy jó,ahogyan van.
„Nem lesz tökéletes apa, de tudom, hogy a tökéletes Mennyei Atyához fogja vezetni a gyermekét. ” (azért nem állom meg. Ez nem kritika, hanem kiegészítés) Mivel az ember nem tökéletes, ezért a „tökéletes Mennyei Atyához” sem tud vezetni senkit. Bár az Atya lehet tökéletes, de mi nem tudjuk tökéletesnek elképzelni pl. a lelki sérüléseink miatt sem. Azonban muszáj,hogy velünk legyen valamilyen képe,amit mi tökéletesnek nevezünk. Ezt az istenképet aztán felruházzuk különböző,általunk fontosnak tartott és elfogadott tulajdonságokkal,ami a legtöbb emberben a gyermekkorában alakul ki és olyan mint a jó tündér. Ezt idealizáljuk,sajnos azonban ez inkább gátol bennünket abban,hogy meglássuk és tapasztaljuk az igazi Istent. Vigyáznunk kell,hogy ettől az istenképtől ne függjünk túlságosan,mert akkor megszállottak leszünk. Természetesen,felnőtt korban is csapodnak ehhez képek,amit innen onnan összeszedünk. Én igyekszem a benned lévő pozitív istenképhez vinni téged. Pl.: Isten szeret mindenkit,nem kivételez és nem büntet. A gyermekeink istenképének a jelentős részét a szülők hordozzák és nem a pap. Nem úgy,hogy hisz e Istenben vagy sem,hanem a kötődési mintákban,büntetésekben,jutalmazásban,szeretetben.
Sok fajta isten képzet létezik.Van menedzser isten,pót szülő isten,aranyhal isten,doktor isten.Doktor isten az,aki bár dohányzunk,megóv minket a tüdőráktól,a többi hasonló logikán alapul.
Néha a rossz istenkép is segít nekünk,mert mikor már nincs mibe kapaszkodnunk,ez a pót isten is jó. Nem azt állítom,hogy mindenki pót istenben hisz,de azt merem állítani,hogy jópár olyan tulajdonsággal építettük fel istenképünket,ami a vágyainkra alapul.
A negatív istenképzet az,mikor egy büntető istenben hiszünk.
Az én istenképzetem sem kizálólag a sajátom,bennem állt össze az amit olvashatsz,de sokan tettek ezért. II. János Pál: „életetek annak tudatában éljétek, hogy egy család vagyunk Isten atyasága alatt.” Számomra az egy családba nem fér bele a bosszú ,ami olvasható Mózes könyveiben (semmilyen korban és indoklással).
Talán a cikkhez is hozzá szóltam,ami nagyon jó.
Értem én, hogy a cikk jót akar, de a megfogalmazása túl laza.
Idézem: „Ahogyan telnek majd az évek, előbb vagy utóbb lehet, hogy szeretnétek gyerekeket,”
.
Nem csak „ahogyan telnek az évek”, és nem csak „lehet”, hanem a legelső pillanattól kezdve ez a keresztény házasság célja, sőt ezáltal már az ismerkedésnél is a gyerekvállalás kell hogy a fiúk/lányok szeme előtt lebegjen! Ha ez nem cél, akkor az a kapcsolat önző és istentelen lesz, még akkor is, ha házasság formáját ölti.
Ezt azért kell hangsúlyozni, mert sokan keresztény körökben is azt gondolják (tévesen), hogy a gyerek az csak olyan lehetséges opció, amelyről a felek joga saját kedvük szerint dönteni.
És azt látom, hogy gyerek olyan tabutéma, amelyről 25 éves kor alatt egyáltalán nem is illik beszélni, mert ciki, mert akkor a másik ijedtében inkább más partnert keres. Ne fogalmazzunk úgy, hogy az megengedjen ilyen liberális tévképzeteket, hanem mondjuk ki bátran, hogy az ismerkedésnek/randizásnak, vagy bárhogy nevezzük, erről kell szólnia, különben megette a fene az egészet!
.
Másrészt pedig, mi ez a fokozatosság, hogy „szingli”, aztán „randi”, „eljegyzés”, „házasság”? Kedves lányok, először is ne legyetek szinglik, mert az már eleve egy nemnormális állapot. Amint felnőttetek, házasodjatok meg. Másodszor is, olyan férfivel szóba se álljatok, aki először randizni akar, aztán majd szépen apránként talán eljegyez, aztán majd talán feleségül vesz, aztán majd talán hajlandó gyereket is vállalni. Ezeket a lépcsőket át kell ugrani. Amelyik férfi erre nem hajlandó, azt felejtsétek el.
„a legelső pillanattól kezdve ez a keresztény házasság célja, sőt ezáltal már az ismerkedésnél is a gyerekvállalás kell hogy a fiúk/lányok szeme előtt lebegjen!” Érzitek ebben a gondolkodásban a gyerekvállalás miatti kényszert? Szerintem a cél az lenne,hogy két ember összekösse az életét amiben természetesen sok dolog benne van,de erőltetni dolgokat sohasem vezet jóra.
” Ezeket a lépcsőket át kell ugrani.” Vajon milyen lelki sérülés mondatja az íróval,hogy a randizást átugorva rögtön a házasságba kell ugrani? Mindennek megvan a sorrendje,ha átugrasz valamit,annak következményei lesznek. nem hinném,hogy az lenne az egészséges hozzá állás,hogy ismerkedés nélkül,rögtön házasság és rögtön gyerek vállalás. Vajon milyen korban képzeli magát?
Mindent megfontoltan,nem kapkodva,megbeszélve a másikkal kell csinálni.
Vajon mért a gyermeknemzést tartja a fő csapásnak,itt valami van a háttérben.
Kedves Tibor!
1)
Amit Ön kényszernek nevez, az nem más, mint a természet rendje, amelyet az Isten alkotott ilyenre, és amelyet soha senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni, egészen kb. a legutóbbi 100 évig.
Valóban az a cél, hogy két ember összekösse az életét. Na de mi más köthetné össze annál jobban, mint az utódok? Ha úgy tetszik, a „közös evolúciós érdek”?
2)
Valóban, mindennek megvan a sorrendje. Előbb házasságkötés, aztán „randizás”, már amennyiben ugyanazt értjük alatta. Ha a sorrendet felcseréljük, annak következményei lesznek. Legvalószínűbb következménye, hogy a nagy fokozatosságban soha nem fogunk eljutni a célig…
Azt nem mondtam, hogy ismerkedés nélkül kellene házasságot kötni, de ez az ismerkedés nem terjedhet ki a szexuális kapcsolatra.
A szexuális kapcsolat és a gyerekvállalás pedig a természet rendje szerint egy és ugyanaz a cselekedet. Itt fokozatosságot bevezetni bűn! (Ha nekem nem hiszi el, olvassa el a Katolikus Egyház Katekizmusát. A Bibliában sajnos nincs benne, mert az erre szolgáló orvosi és technikai „vívmányok” akkor még nem voltak ismertek.)
3)
Milyen korban képzelem magamat? Egy olyan korban, amikor mindent szabad. Legalábbis otthon, a négy fal között, szájkosárral… Egy olyan korban, amikor mindenki egyenlő, mert egyformán joga van a kihaláshoz 🙂
Azt gondolom, hogy hiába írunk 2021-et, az Isten által kinyilatkoztatott törvények semmit nem változtak az elmúlt 2000 év során, sőt mitöbb az ember testi és lelki adottságai és igényei sem változtak.
„nem más, mint a természet rendje, amelyet az Isten alkotott ilyenre,” Tévedsz ha azt hiszed,hogy nekem tetszik a homoszexualitás. Javítanám a gondolatodat azzal,hogy IstenBEN alkotódott ilyenné. Túl sok mindent képzelsz Istenről.
„hiába írunk 2021-et, az Isten által kinyilatkoztatott törvények semmit nem változtak az elmúlt 2000 év során” Nekünk embereknek kötelességünk kiállni azért amit helyesnek tartunk. Az utókor pedig sokszor máshogyan gondolja. Nem minden döntésünk helytelen,rengeteg jó is van. De képtelenek vagyunk Istent élni hagyni. Élni,hogy CSAK legyen. Sohasem fogjuk így elérni azt a szintet,amit elvár tőlünk.