Bese Gergő atya vasárnap esti írásával a szalézi rend alapítójára, Bosco Szent Jánosra emlékezik!
Milyen a jó pap? Ki lehet az ideáll? Melyik korábban élt szentéletű papnak van mondani valója a ma emberének is? Ezekre a kérdésekre én egyértelműen Don Bosco nevével válaszolnék. Számomra ő az a papi példakép, akinek küldetéséhez leginkább közel érzem magam. Január 31-én rá emlékezem. Alapigazság, hogy minden pap sajátos karizmával rendelkezik: vannak az ékesszólók, a jó szervezők, az aszkéta életet élők, a mindig vidámak, a muzikálisok, a szenvedők felkarolói, a családok pásztorai, a fiatalok segítői.
Bosco Szent János az ifjúság körében találta meg igazán hivatását. Krisztus hűséges pásztora volt, azonban felismerte az idők jeleit. Az ipari forradalom idején élt: a gyárak és üzemek nagy munkaerő ínsége mágnesként vonzotta a fiatalokat, a kalandvágyókat, a nélkülözőket a nagyvárosokba. Viszont akkor sem volt kolbászból a kerítés. A napi 12 – 14 óra kemény fizikai és gyakran egészségtelen munka sok áldozatot követelt. A méltatlan lakhatási feltételek pedig a betegségek és erőszak melegágyaivá váltak. Az utcák pedig megteletek gyerekekkel, akik koldulásból, lopásból próbálták fenntartani magukat.
Ez a kép fogadta Torinóban a frissen felszentelt Don Boscot 1841-ben. Érezte, hogy tennie kell valamit. Ne szalasszunk el egy alkalmat sem, amikor Isten lehetőséget ad a jóra. Ne vesztegessétek az időt, tegyetek nagyon sok jót, ezt nem bánjátok meg soha sem – vallotta Don Bosco és így is tett. Vasárnapi oratóriumot szervezett, a játék, a tanulás, az imádság és a közös uzsonna rengeteg fiatalt vonzott. Persze nem mindenki nézte jó szemmel az atya ténykedését (világi és egyházi személyek egyaránt), ezért a város központjától távolabbi helyre költöztette lelki központját, Valdoccoba.
hirdetésDon Bosco felismerte, hogy nem elég hallal táplálni a fiatalokat, halászni is meg kell tanítani őket, ezért szakmát adott a kezükbe és tisztességes munkát is biztosított. Nevelési elvei, módszertana, mára komoly pedagógiai iskolává növekedtek.
Életrevalóságra nevelte a gyermekeit: testi és lelki értelemben egyaránt. Járjatok a földön, lakjatok az égben. Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat. Az ember test és lélek, ha valamelyik részt elhanyagoljuk, háttérbe szorítjuk az egész válik beteggé. Nem lehetünk csupán a testnek az emberei, és nem lehetünk csupán a léleké sem! Az egyensúly megtalálása nem könnyű feladat. Ezért kell felismernünk az imádságban rejlő erőt, mert a segítség felülről jön.
Bese Gergő
hirdetés
1 Komment
“Ne szalasszunk el egy alkalmat sem, amikor Isten LEHETŐSÉGET AD a jóra.” Íme az igazság! Isten nem parancsol,nem kér, hanem “lehetőséget ad”. Amit mi ezekből az Isten adta lehetőségekből látunk,az egyedül tőlünk függ. Ezeket a lehetőségeket olykor jelnek értelmezzük,máskor a lelkiismeret szavának,máskor pedig úgy megyünk el mellette ,mintha nem is lenne. Amit Isten tesz velünk az pontosan az,hogy a lehetőségek végtelen tárházát adja nekünk. Ám ezzel a lehetőséggel vagy nem merünk élni vagy nem vesszük észre vagy ha rosszat teszünk,áthárítjuk az ördögre.
“Járjatok a földön, lakjatok az égben.” Ez így jó!
“Nem lehetünk csupán a testnek az emberei, és nem lehetünk csupán a léleké sem!” Egyet értek. Mindig azt írom,hogy mi vagyunk a legfontosabbak,de itt soha nem állok meg, folytatom azzal,hogy figyelj a másikra és a környezetedre,majd figyelj Istenre. Így teljes a kép,egyik sem működik önállóan.
“imádságban rejlő erőt, mert a segítség felülről jön.” A “segítség” de ahhoz,hogy értelme legyen a segítségnek,neked is oda kell tenned magadat. Ha egészségért imádkozol,dobd el a cigit,vagy ne légy munkamániás,stb.
Ez egy fantasztikus cikk volt,párom jobban örült,hogy végre dicsérek,mint én. Az első idézettel pedig óriási dolgod van,hogy megérts. Letesztelni pedig úgy tudod,hogy változott e ezek után a gondolkodásod,ha nem érzel semmit,maradt minden a régiben.Persze nekem már könnyű és hajlamos vagyok elfelejteni a kezdeti nehézségeim de hidd el én is úgy kezdtem mint te.Bementem a gyóntató fülkébe és …