Szent II. János Pál pápa 2000-ben írta az alábbi gyönyörű imádságot, amely meghitt indítása lehet az új esztendőnek!
“Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket! Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél.
Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy te nem mész nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem, több okom van a hálára, mint a panaszra.
Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a minden-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.
Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát.
Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek.
Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok.
Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez.
Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is.
Adj jókedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.
Uram, maradj az, ki mindig voltál: a megbocsájtó Édesatyám.
Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsájtani.
Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz.
Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet.
Tartsd meg és növeld a hitemet.
Szólj Uram, még hallja a Te szolgád.
Ámen.”
hirdetés
“És én az Ő nevében megölellek titeket” – II. János Pál üzenete a magyar ifjúsághoz
hirdetés
1 Komment
Gondolom egy élvezet volt annak aki eddig is kizárólag az Urat látta csak,és önmagát észre sem vette.
Tegye nyugodtan tovább,ha ez neki erőt ad.
Ám ha picit kételkedős,akkor figyelmébe ajánlom, hogy önmagáról a Pápa egy szót sem említ,mintha egy marionett bábuval lenne dolgunk, akit fentről irányítanak. Valamilyen oknál fogva, képtelenek vagyunk önmagunkat a helyén kezelni. Isten, aki a létfenetartónk és örök jelenlétben létezik velünk,tulajdonképpen ez ima szerint mindent tud adni, kivéve szabadságot és szabad akaratot. Egyedül függésben verhetetlen, mert kimondhatatlanul szeretnénk és tudunk is függni Tőle. Sem önálló gondolatunk sem önálló cselekedetünk nem lehet, hisz mindent Ő intéz helyettünk. Ha te alá fölé viszonyban tudsz csak gondolkodni és nagyon tekintély elvű vagy ez egy csemege volt neked amivel tudsz azonosulni. Azonban jó ha tudod:
Isten végtelen szabadságot adott nekünk,végtelen lehetőséget biztosított számunkra és feltétel nélküli szeretetet. Gondolkodj el azon, hogy ki tudja ezeket biztosítani az Úron kívül és ami a lényeg, kitől tapasztaltad meg ezeket. Ugye senkitől. Pontosan ezért nem is érted őket és ezért szinte kizárt,hogy megértsd, hasonlóképpen a világegyetem nagyságát sem tudjuk felfogni a mi korlátolt elménkkel. Ám hasznos lenne megtanulni mi a bizalom és a felelősség. Bízni Istenben, hogy tudja mit csinál, és felelősséget vállalni önmagunkért és a cselekedeteinkért. Ha nem érted meg, hogy Isten tudja mi a jó neked és azt meg is adja ( hú,mennyi szint van) akkor nem bízol benne. A bizalmunk szintén nem folyamatos senki és semmi felé,ezen az árnyékon sem tudunk átlépni. Tulajdonképpen mindent gyerekesen csinálunk,(nem a kezdeti, hanem kb 3-4 éves kori bizalmunk van).
Szüleink révén rájövünk, hogy nem bízhatunk bennük, nem szeretnek feltétel nélkül, és nincs teljes szabadságunk. És ezen a szinten meg is rekedünk. Sajnos.
Az ima szép, de nincs benne önmagunk.