Rajtunk múlik, hogy ez a különleges advent életünk legjobb vagy legrosszabb időszak lesz!
A mai nappal elkezdődött az advent, a várakozás ideje.
2020 minden szempontból különleges év az emberiség életében. Évek múlva a történelemkönyvekben tanítják majd azt a járványt, amelyet COVIC-19-nek hívnak és a viszonylagos békeidőben térdre kényszerítette a világot: hetekre, hónapokra bezártak országok, városok, családok. De ez a különleges jelző a várakozásunkat is jellemzi majd.
A 777 fennállása óta a karácsonyt megelőző időszakban írt soraim tele voltak panasszal és elkeseredéssel, mennyire elveszítette az advent a jelentőségét. A karácsony elkezdődik sokak számára az első gyertya meggyújtásával és december 25-én minden véget ér, lehet készülni a szilveszteri mulatságokra, az újévi fogadalmakra. A Kis Jézus érkezésének örömét kioltja a karácsonyi vásárok forgataga, a nagy eszem-iszom iskolákban, céges partikon, városi programokon….. A forralt bor illata egyre megszokottabbá válik és kiégünk az advent végére. Elfáradunk, telítetté válunk: a Last Christmas, Kevin karácsonyi bóklászása, az integető Mikulások, a műhó, a színes és villogó izzók látványa egy idő után nem jelent igazán semmit. Kellékek, díszletei a „karácsonyi hangulatnak”.
hirdetésKülső eszközökkel akarunk hangulatba kerülni, mert a belső készülés elmarad, ezért kapaszkodunk a környezet adta lehetőségekbe.
De idén lehetőségünk van méltón készülni. Életünk talán legszebb adventjébe csöppentünk ma bele. A járvány mindazt a külső mázt, felesleges energiabefektetést lehetetlenné teszi, ami elvonja a figyelmet a lényegről: azaz saját magam és Isten illetve, a körülöttem élőkkel való kapcsolatomról.
A kijárási tilalom, az üzletek korlátozott nyitvatartása, a szórakozóhelyek bezárása arra kényszerítették az embereket, hogy otthon legyenek: a családdal készülünk karácsony ünnepére, közösségben, otthon végezhető programok kerülnek előtérbe. Gyertyagyújtások, adventi naptár ablakainak kinyitása, mézeskalács-sütés, egy jó film megnézése a családdal, lelki beszélgetések lefekvés előtt.
Az egymásra figyelés adventje nemcsak a velem egy háztartásban élőkre kell hogy korlátozódjon, hanem azokra a magányosokra, akik a karantén miatt elzárkóztak a külvilágtól. Velük is lehet kapcsolatot tartani: telefonon, a közösségi média felületein, de a gyerekek rajzolhatnak a szomszéd néninek, a megsütött mézeskalácsból küldhetünk az utcánkban egyedül élő időseknek is. Vegyük észre és halljuk meg a segítséget kérők hangját, nyissuk ki a szívünket. Éberen virrasszunk!
Ez az igazi készület. Minden külsőség nélkül, de mégis együtt. Kívánom a 777 olvasóinak, kritikusainak, hogy életük egyik legszebb adventjét éljék át a pandémia idején. Ne adjunk teret a félelemnek, a vírus okozta pániknak, legyen erősebb a hitünk, az összetartásunk és a vágy a szívünkben, hogy négyhetes zarándoklatunk végén Betlehembe megérkezzünk és közösen megtaláljuk a jászolban fekvő Kisdedet.
Bese Gergő
hirdetés
