Már megszokhattuk, hogy Lackfi János író, költő, aki a 777 OFFLINE korábbi vendége is volt, remek alkotásokkal kápráztatja el az olvasóit. Egy-egy verse azonban még ezek közül is kitűnik, annyira szívhez szóló, annyira jól lefesti az ember és Isten közötti kapcsolatot.
Dühösen hajtogatom:
hát mért nem szól hozzám Isten?
hát hova tűnt az Isten?
hát miért nem mutatja már magát?
hát nem igaz, hogy sehol sincs!
hát Godot-ra várok vagy tapsra vagy mire?
Isten nem idegeskedik, ő türelmes,
egyik kezéből szórja át az időt
a másik kezébe, akár a homokot,
de soha egy pillanat sem pereg mellé,
a nagy semmibe.
Nem akad ki, ha sértegetem,
mint egy kigyúrt, kopasz BMW-s.
Nem idegeskedik, ha hisztizek neki,
mintha figyelmetlen dadus lenne.
Nem veszíti kedvét, ha kóstolgatom,
mint egy elnyűtt tanárt.
Nem keménykedik, ha meghunyászkodom,
mintha irgalmatlan börtönőr volna.
Nem bosszantja, ha hazudozom neki,
mint egy bociszemű, szemrehányó anyának.
Kivárja, míg lehiggadok, míg alábbhagy
izgágáskodásom, míg lecsendesítem a lelkem.
Kivárja, és ha kérem, megmutatja magát,
beszél szövetségéről, ígéreteiről,
felöltöztet dicsőségébe, megölel,
mintha csak véletlenül tenné,
ne kelljen szégyenlősködnöm.
És ha szeretném,
megmutatja lépőköveimet,
merre menjek, ha szeretném látni
az általa eltervezett tanösvényt
zsongó nádasokkal,
vízről felrebbenő madárrajokkal,
eszelős tükröződésekkel,
derengő halrajokkal.
Ad küldetést, barátságot, ígéret földjét
és pusztaságot, ad újjászületést, ad örökséget,
bevezet a mennyei felhő sötétjébe,
s amint beértünk, kiderül, csupa fény az egész.
Forrás: Lackfi János – Facebook
Borítókép -
Fotó: Biletskiy | Dreamstime.com
Szemle
hirdetés
3 hozzászólás
Érdekes gondolatok?
“hát mért nem szól hozzám Isten?” Nem nem szól,nem vagy képes meghallani amit mond.
“Isten nem idegeskedik, ő türelmes” Te érzed türelmesnek,vagy a türelmet isteni tulajdonságnak tartod?
“Nem akad ki, ha sértegetem” Nem ezt írtam le én is számtalanszor? Istent nem lehet megsérteni.
“Nem bosszantja, ha hazudozom neki” Te bosszantasz ha hazudsz nekem,de neki nem tudunk hazudni.
“ha szeretném, megmutatja lépőköveimet” Nem a tiédet,hanem ami létezik,azt a rengeteget,aztán válasz.
Ezek a gondolatok egy idealizált istenképet mutatnak be. Alapjában véve pozitív,de néhol túl lő a célon,mint mikor “megmutatja lépőköveimet”. ha Isten megmutatná mindenki lépőköveit, nem maradna saját döntésünk, oda lenne a felelősség vállalás (amit utálunk) és oda lenne a fejlődés is, hisz ha mindent a szánkba rágnak,mért is kellene fejlődnöm.”Isten RENGETEG lehetőséget ad nekünk,de nem csinálja meg helyettünk” (Szilágy Anna 20.10.21) Tehát nem mutogat,hanem rengeteg lehetőséget ad.
“Nem idegeskedik, ha hisztizek neki” Ez pozitív,mert sokan egy haragos Istent képzelnek el, és egy haragos Isten nem tesz jót a szívünknek.
“Kivárja, míg lehiggadok” Ez is jó de benne sejlik,hogy addig nem vagy jó,míg ideges vagy,megvárja míg lenyugszol. Ezen a ponton lehet észrevenni,hogy valójában az önmaga elképzelt Istenéhez beszél,mert Istennek nem számít,hogy bolond vagy e vagy nyugodt,ezek csak nekünk számítanak. Sokszor összemossuk az emberi tulajdonságokat az istenivel és legtöbbször úgy,hogy istennek tulajdonítunk olyan dolgokat,amit mi emberek pozitívnak tartunk. Tehát nem vesszük észre a valódi különbséget.
Kedves Tibor!
Mivel nem vagyok facebook tag, csak ilyen formában tudok írni – és nem konkrétan a fenti hozzászólására, hanem az összesre.
Először is öröm olvasni az írásait, véleményem szerint vannak jó meglátásai, és gondolkozik, ami remek dolog.
Ugyanakkor finoman szeretném megkérdezni, hogy Ön a Biblia tanításait – mind az Ószövetség, mind az Újszövetség – iránymutatónak tartja-e, vagy inkább meseszerű, mellőzendő olvasmánynak. És itt elsősorban nem azon részekre gondolok, melyek olykor nehezebben értelmezhetőek, pl. Jelenések könyve, hanem az olyan konkrét írásokra, mint pl. Tízparancsolat, Jézus tanításai, példabeszédei.
Csak azért kérdezem, mert hozzászólásainak egy része inkább az utóbbira utal – ám lehet, hogy csak én értelmezem rosszul az írásait.
Üdv!
Köszönöm kedves szavaid! A Bibliát jó pár ezer éve írták és nagymértékben tükrözi a kor emberének felfogását ami tőlünk idegen gondolkodásra vall. Kezdem azzal,hogy Isten létezik számomra. De nem Mózes Istene,aki a tudást irigyelte tőlünk,aki embereket ölt özön víz idején és akit az emberek csak mint jó tündért,menedzsert vagy orvost. Sajnos a mai kor egyháza képtelen lépést tartani a fejlődéssel és ezzel eltávolítja (remélem nem készakarva) az embereket Istentől. A Bibliai történeteket és Jézus tanításait sem lehet mindig komolyan venni. Jézus beszél a sátánról de úgy,hogy a korabeli ember megértse,úgy mintha egy gyermeknek beszélne. Kétezer éve,így volt jó,de ma már ideje lenne feleszmélnünk és látnunk,hogy nincs gonosz,az ember maga gonosz,ezért kell magunkra és a gyerekekre figyelni. Biblia és Jézus is nagyon jókat tanít,pl: ne öl,ám az,hogy térdre kell borulni Isten előtt (mint valami földi uralkodó előtt),az mutatja,nem ismerik istent,csak a maguk elképzeléseit vetítik ki Rá. Azaz,nem Istenben hisznek,hanem hisznek egy istenben. Az emberi elme oly összetett és befolyásolható,hogy el sem tudjuk képzelni.
Tehát a Biblia meseszerű,benne jó gondolatokkal. Csak abba gondolj bele,hogy Isten tényleg úgy tudott csak nyomást gyakorolni a fáraóra,hogy megölt minden elsőszülöttet (és állatot!! Hogy őket mér kellett???). Nem földi isten imádnak az emberek de földi logikával ruházzák fel. Elképesztő.
Tízparancsolat? Már az első parancs érdekes,a HATALMAS Isten mit kér,hogy őt szolgáld. Mért,ettől Ő nagyobb lesz?
Víz özön? Nincs a földön annyi víz,ami mindent ellepne,ráadásul Mózesnek mekkora földrajzi tapasztalata volt,tudta,hogy elárasztotta a víz dél Amerikát,vagy Ausztráliát? Ezek a történetek,jelképezni akarnak valamit, de mára már elavultak (ja,és egy szakállas vicc miatt nem Noét írtam,kár,hogy nem láttam az arcod,haha) Röviden,ennyi.