2020. 10. 06.

Miért nem hisszük el, hogy két ember találkozása Isten akarata?

Olvasónk írásában egy különleges találkozást mesél el nekünk, és határozottan tanúskodik róla, hogy az ilyen pillanatok nem a véletlen művei.

Minden Isten akaratából történik. Ha hiszünk abban, hogy minden Isten akaratából történik, akkor miért nem hisszük el azt, hogy két ember találkozása is Isten dicsőséges munkájának az eredménye? Az életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt gondoljuk, csupán a véletlen műve, hogy két ember egy adott helyen és pillanatban egymás szemébe néz. 

Mi, hívő emberek tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. 

Nemrég egy kávézóban történt velem egy hasonló szituáció. Szeptember utolsó hetében elég zord arcát mutatta a pár napja tartó ősz. Reggel a szemerkélő esőben, a kabátom gallérjába bújva szaporáztam a lépteimet a munkahelyemre. Mivel fontos és nagy koncentrációt igénylő megbeszélésre igyekeztem, így gondoltam, egy forró napindító kávé jól fog esni. Az idő szűke miatt a legkorábban szembejövő kávézóba igyekeztem betérni. Az eső áztatta járdán szaporáztam a lépteimet, mígnem megpillantottam egy narancssárgán világító hirdetőtáblát, amelyen a Coffee felirat állt. A kora reggeli időpont ellenére reménykedtem benne, hogy nyitott ajtóra találok. Lenyomtam a kilincset és örömmel hallottam, hogy az ajtó felett elhelyezett, zsinórra felfűzött, színes, csillag formájú fémdarabkák hangosan csilingelnek. Ahogy az ajtót magam mögött bal kezemmel becsuktam, jobb kezemmel máris a maszkom kerestem a kabátom zsebében. 

A koronavírus-járvány időszakában fontos, hogy kellően óvatosak legyünk, és óvjuk egymás egészségét, ezért villámgyorsan fel is húztam az édesanyám által varrt maszkot.

A pulthoz léptem, ahol a szájat és orrot takaró fekete maszk fölül egy gyönyörű gesztenyebarna mosolygós szempár fogadott. Megszűnt egy pillanatra a világ körülöttem, zavaromban remegő hangon tudtam csak kibökni, hogy mit is szeretnék kérni. Még mindig az igéző szemek hatása alatt voltam, amikor újra megpillantottam a mosolygós szempárt, ahogy a kávét a kezembe adja. Ezután odanyújtottam a bakkártyámat, amit rejtélyes módon nem fogadott el a terminál. 

„Ó, ne” – gondoltam magamban; pont most kell, hogy ez az idilli találkozás így végződjön?

Nem volt mit tenni. Elkezdtem kotorászni a zsebemben, és próbáltam összeszedni a kávéra való pénzt. Az első kellemetlen érzés után ekkor következett be a második, ugyanis 10 forint még hiányzott, és sehol sem találtam. A gyönyörű, gesztenyebarna szemű lány ugyanolyan mosolygósan mondta, hogy:

                – Semmi baj, majd legközelebb behozod.

                 Visszakérdeztem:

              –  Biztos rendben van így? – mert én még mindig kellemetlenül éreztem magam.      

              –  Biztos. – megköszöntem, és már siettem is ki a kávézóból.

Kissé dühös voltam magamra, és kérdeztem Istent, hogy miért kellett ilyen megalázó helyzetet átélnem, amikor épp egy olyan lánnyal találkoztam, aki a szemeivel teljesen megbabonázott.

Furcsa nyugalommal ültem a munkahelyemen, töprengtem a történteken. Este, mikor hazaindultam, a gondolataim még mindig a szerencsétlen helyzeten jártak. Lassabb léptekkel sétáltam, mint reggel, mikor megpillantottam a lányt, ahogy épp a kávézó előtt készül bevinni a narancssárga reklámtáblát. Szaporázni kezdtem a lépteim, hogy oda tudjam adni az adósságom. Mikor az ajtóhoz értem, épp a kulcsot fordította el a zárban, ekkor integettem neki, hogy várjon, és mondtam:  

– Csak a 10 forint adósságom hoztam. – talán ekkor még inkább mosolygott a maszkja alatt, legalábbis a szeméből ezt láttam, miközben ezt mondta:
– Nem kellett volna ma visszahoznod a pénzt.

Kérdeztem:
– Miért?

Válaszolta:
– Mert tudtam, hogy vissza fogsz jönni.

Döbbenten kérdeztem:
– Tudtad?
– Igen, láttam a szemedből, rendes fiú vagy.

Ekkor vált világossá számomra, hogy okkal történt a reggeli kellemetlenség. Isten akaratából találkozott két szempár, melyek szavak nélkül is értették egymást.

Szegedinszki Krisztián

Borítókép: Alessandro Biascioli | Dreamstime.com
Blog
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 10. 06. 15:30

    “Minden Isten akaratából történik.” Gondolkozzunk csak. Ezek szerint Isten akaratából égett le a Notre Dame és Isten akaratából égett le tavaly a kollégium is amiben egy ember meghalt és Isten akaratából hozom e példákat én is,igaz? Ha jól értelmezem a “minden” szót. Valójában minden IstenBEN történik és mindenRŐL tudomása van de mint akaratából,az szerintem nem igaz. Mért? Mert ha én itt (neked nem tetsző) dolgokat írok és ez is az akaratából történik,akkor mért nem békélsz meg vele? Másik oldal,mindig vizsgáld meg ellenkezőleg is.
    “két ember találkozása is Isten dicsőséges munkájának az eredménye” U.a. mint fent,a válás is “Isten dicsőséges munkájának az eredménye” ? Vagy itt már van szabad akaratunk és mi is közre működünk?
    Kérlek ne érts félre!!! Még véletlenül sem gúnyolódom!!
    “Mi, hívő emberek tudjuk, hogy nincsenek véletlenek.” Ez viszont így van,nagyon jól látod de kérlek alkalmazd mindig és ne válogass.
    Érdemes még elgondolkodni azon,hogy azt vesszük észre csak ami MEGTÖRTÉNT. De van az életünknek egy másik oldala is(ugyan úgy mint feljebb írtam,vizsgáld meg minkét oldalt) mégpedig a meg nem történté.
    Véletlen nem ütött el az autó,vagy csak azért mert a pénzt keresve tovább maradtál mint tervezted?
    Véletlen nem találkoztál életed párjával vagy azért mert úgy gondoltad,jól esne egy kávé?
    Az élet ezek láncolata,minden pillanatban,minden cselekedetünkkel és gondolatunkkal “véletleneket” hozunk létre.
    Kérlek most csak 10mp-re hagyd abba az olvasást,és gondolkozz,kérlek……………………………………………Vajon rájöttél,hogy csak magunkról beszéltem és másokról nem? Pedig még vannak ugyan így mások is.Aki egy elfelejtett kulcs miatt pont beléd hajt az utcában. Micsoda véletlen,mondjuk,bármit is jelentsen e szó.
    Isten mindenről értesül méghozzá azonnal,bárhol is történjék valami.Mért? Mert össze vagyunk vele kötve (és minden létező),örökre.

  • Válasz Németh Rezső 2020. 10. 11. 21:59

    Olyan ez a 777 mint a családi tv csomag csak kereszténynek mondott változatban. Lám van Izaura tv is. Attól keresztény hogy a főszereplő egyszer említi Istent.