Bese Gergő, Blog

Így próbál rabul ejteni az ördög – Bese Gergő írása

Talán soha nem írt ennyire rázós témáról blogbejegyzést Bese Gergő atya: tabuk nélkül a démonokról, a kísértésről!

Alig kezdődött el a tanév, de már jobbnál jobb kérdésekkel bombáznak újdonsült diákjaim itt a déli végeken, Jánoshalmán. A témák között megjelentek a szokásosak: cölibátus, papi hivatás, Isten büntet – nem büntet, de persze a szexualitás mellett ismét előkerült az ördögtől való megszállottság, ördögűzés témája is. Egy futásból adódó baleset ágynak döntött, így – mozgásomban korlátozva – több időm van időm szakkönyveket tanulmányozni,  hogy a katedrán a leghitelesebb válaszokkal tudjam okítani a rám bízottakat.

Francesco Bamonte Megszállottság és ördögűzés című könyve zseniálisan mutatja be az ördög ténykedését, és persze az ördögűző emberfeletti megpróbáltatásait a lélekmentés kemény küzdelmében.

A legnagyobb baj az, hogy sokan kétségbe vonják a gonosz létezését és elbagatellizálják a rossz jelenlétét a világban. Azzal nyugtatják magukat, hogy a bűn mindig jelen volt a világban, nem új keletű a társadalmak romlott életmódja. Viszont a 21. században a harc napról napra intenzívebben folyik. A sátán nincs egyedül, elfajzott szellemek sokasága veszi körül, akiket démonoknak nevezünk és közösen egy rendezett és szervezett birodalmat alkotnak, amelyet ő irányít.

Ezek a lények jónak teremttettek, szabad és visszavonhatatlan döntéssel elutasították Isten szeretetét és országát, ezzel létrehozták a poklot. Gyűlölik az Istent és az embert! Céljuk, hogy elszakítsák az embert Istentől és az örök kárhozatra juttassák.

De ha a sátán ilyen komoly veszélyt jelent az életünkre, akkor az Isten miért nem pusztítja el, miért hagyja, hogy az egész világot megmérgezze? A kérdés nagyon jó és a választ a kísértésben találjuk meg, pontosabban a kísértéssel szembeni ellenállásunkban. A gonosz tevékenységét a magunk hasznára tudjuk fordítani, az éberségünkön keresztül. Amennyiben nem vagyunk résen és a figyelmünk ellankad, máris nehezebben tudjuk megkülönböztetni a jót és a rosszat. Istennek viszont olyan társakra van szüksége, akikből nem hiányzik az éberség – ez pedig nem mindig igaz a mai emberekre, ránk.

Hiba az is, ha túl sok képességgel ruházzuk fel a gonoszt, egyenesen Istennel egyenrangúvá tesszük.

Teremtett lényről van szó, és ezért csodákra nem képes, az emberi természetet felülmúló  dolgokra viszont igen  – ilyen az ámítás vagy a hamis trükkök. A démonok tisztán szellemi lények, nem rendelkeznek térbeli dimenzióhoz kötött testtel, ezért ott vannak, ahol tevékenykednek. Ezzel magyarázható, hogy egy démon egyidejűleg több személy testébe is behatol.

A démonok nem láthatnak a lelkünkbe és nem ismerhetik a gondolatainkat, viszont megfigyelik szavainkat, arckifejezésünket, viselkedésüket, gyenge oldalunkat és ezekből következtetnek. Nem képesek látni a jövőt, de azt igen, hogy a cselekedeteinknek mi lesz a következménye.

A démoni megszállás a test használata a gonosz lélek részéről, aki a saját tulajdonának tekinti és saját tetszése szerint használja azt. Nem birtokolja a testet, egyszerűen belép és parancsol neki, zsarnoki hatalmának engedelmes eszközévé teszi anélkül, hogy áldozata képes lenne védekezni ellene. Aki rendszeresen a halálos bűn állapotában van, az lelkileg a démonok rabszolgája, a halálos bűnben élők többségének testét azonban nem szállják meg. Felesleges tovább mélyíteni a „kapcsolatukat”, hiszen a bűnben való megátalkodottság már a felé vezető út. Ez azt jelenti, hogy az emberek között gyakorolt és legelterjedtebb démoni tevékenység nem a megszállottság, hanem a kísértés, ellenségünk ugyanis az érzékeinkre hatva – külsőkre (látás, tapintás, hallás, szaglás, ízlelés ) és a belsőkre egyaránt (emlékezet, képzelet, értelem) – próbál érzéki dolgokra csábítani.

A kísértés jelenti a legnagyobb veszélyt és okozza a legnagyobb kárt, mert közvetlenül szembehelyezkedik a megváltás tervével és az Ország építésével. Az érzékeink képesek leggyakrabban a bűnre csábítani, ezért is olyan kifinomult az ördög ezen a területen. Gondoljunk az átszexualizált mindennapokra. A reklámok, filmek, játékok mind azt a szabados ideált nyújtják a fogyasztónak, amelyből nem lehet jól kijönni, ha az ember belebonyolódik..

A sátánnak nincsenek barátai, csak rabszolgák, akik naivan a barátainak hiszik magukat. Vannak olyanok, akik önként keresik a vele való kapcsolatot. A gonosz szándékok fekete miséken vagy más szeánszokon keresztül akarnak egyesülni. Őket nem zaklatja, gyötri a sátán, elég az önként választott szenvedés.

Viszont ha valaki fel akarja mondani a szövetséget, elkezdődik a zaklatás, a sátán nem akarja elveszteni.

Támadásainak első hullámában a Biblia Istenében való hitet és kötődést torpedózza meg, ezt követi az értékek teljes felforgatása, amikor a normális abnormálissá válik, az abnormális pedig követendő példa lesz, majd az egyén abszolút felmagasztalása következik. Ez a mézesmadzag jelent meg a Paradicsomban is, a bűnbeeséskor: „Olyanok lesztek mint az Isten!” (Ter. 3,5), az ember hiúsága pedig engedett ennek a csábításnak. A továbbiakban a megerősödött EGO pedig a saját feje után megy, azt tesz, amit csak akar, korlátok nélkül (Élj a mának! Valósítsd meg önmagad! Dolce Vita!….), viszont ennek is megvannak a következményei! A legnagyobb problémát azonban abban látom, hogy aki a Szeretetet elcserélte az evilági múló élvezetekre és lerombolta az istenképiséget, az másokat is erre az alacsonyabb szintre akar lehúzni.

Ezt nem szabad hagynunk!

Bese Gergő

hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Tamás 2020. 09. 06. 22:36

    Remek cikk! Sajnos a téma nagyon el van hanyagolva manapság…
    Aki a témában érdeklődik, annak ajánlani tudom Gabriele Amorth atya Egy ördögűző tapasztalatai c. könyvét, illetve ennek folytatásait.

  • Válasz Krudy - Szép Rita 2020. 09. 07. 13:36

    Köszönöm!
    Kijózanító és megnyugtató írás!

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 09. 08. 17:00

    “zseniálisan mutatja be az ördög ténykedését” Az,hogy megvan személyesítve azaz magunkon kívülre van helyezve,ezt nem kommentálom,mert arányaiban sokkal több rosszat követünk el,mi emberek.(egyébként a gyerekeknek nagyon hasznos ez a magamon kívül látom a rosszat/gonoszat,mert könnyebben feldolgozzák a rossz érzést magukban)
    “A legnagyobb baj az, hogy sokan kétségbe vonják a gonosz létezését és elbagatellizálják a rossz jelenlétét a világban.” Én inkább úgy mondanám,hogy szabad utat engedünk magunkban a rossznak amit sajnos nemcsak MEGÉLÜNK hanem KIÉLÜNK.
    “Céljuk, hogy elszakítsák az embert Istentől és az örök kárhozatra juttassák.” ok,legyen így. Ám én sokkal jobban örülnék,ha jobban figyelnénk a gondolatainkra és a cselekedeteinkre. Ez nagyon nehéz,mert az embert 90%-ban a tudatalatti irányítja. A szüleinktől kapott viselkedés mintát is képtelenek vagyunk felül írni. Pedig!!! Pedig sokkal többre mennénk ha elemezve és korrigálva viselkedésünket,megváltoznánk. Hatásosabb lenne,mint az ördög elleni küzdelem.
    “Istennek viszont olyan társakra van szüksége,..” Nagyon veszélyes gondolat,mert kijelenti,hogy (szerinte) Istennek milyen emberekre van szüksége. Szerintem Isten nem rostál ilyenek alapján. Ugyanis ha vannak ilyen és olyan emberek Isten szemében,az diszkrimináció.Hiszem,hogy Istennek minden emberre szüksége van,legyen az …vagy….
    “Hiba az is, ha túl sok képességgel ruházzuk fel a gonoszt, egyenesen Istennel egyenrangúvá tesszük.” Tökéletesen egyetértek,van olyan aki jobban fél a gonosztól,mint Istentől. Nem csak képességgel de erővel is felruházzuk a gonoszt és aki olvas a soraim között,most rájöhet valamire.
    Tudnék még írni,de már ezt is soknak érzem.