Így próbál rabul ejteni az ördög – Bese Gergő írása

Talán soha nem írt ennyire rázós témáról blogbejegyzést Bese Gergő atya: tabuk nélkül a démonokról, a kísértésről!

Alig kezdődött el a tanév, de már jobbnál jobb kérdésekkel bombáznak újdonsült diákjaim itt a déli végeken, Jánoshalmán. A témák között megjelentek a szokásosak: cölibátus, papi hivatás, Isten büntet – nem büntet, de persze a szexualitás mellett ismét előkerült az ördögtől való megszállottság, ördögűzés témája is. Egy futásból adódó baleset ágynak döntött, így – mozgásomban korlátozva – több időm van időm szakkönyveket tanulmányozni,  hogy a katedrán a leghitelesebb válaszokkal tudjam okítani a rám bízottakat.

Francesco Bamonte Megszállottság és ördögűzés című könyve zseniálisan mutatja be az ördög ténykedését, és persze az ördögűző emberfeletti megpróbáltatásait a lélekmentés kemény küzdelmében.

A legnagyobb baj az, hogy sokan kétségbe vonják a gonosz létezését és elbagatellizálják a rossz jelenlétét a világban. Azzal nyugtatják magukat, hogy a bűn mindig jelen volt a világban, nem új keletű a társadalmak romlott életmódja. Viszont a 21. században a harc napról napra intenzívebben folyik. A sátán nincs egyedül, elfajzott szellemek sokasága veszi körül, akiket démonoknak nevezünk és közösen egy rendezett és szervezett birodalmat alkotnak, amelyet ő irányít.

Ezek a lények jónak teremttettek, szabad és visszavonhatatlan döntéssel elutasították Isten szeretetét és országát, ezzel létrehozták a poklot. Gyűlölik az Istent és az embert! Céljuk, hogy elszakítsák az embert Istentől és az örök kárhozatra juttassák.

De ha a sátán ilyen komoly veszélyt jelent az életünkre, akkor az Isten miért nem pusztítja el, miért hagyja, hogy az egész világot megmérgezze? A kérdés nagyon jó és a választ a kísértésben találjuk meg, pontosabban a kísértéssel szembeni ellenállásunkban. A gonosz tevékenységét a magunk hasznára tudjuk fordítani, az éberségünkön keresztül. Amennyiben nem vagyunk résen és a figyelmünk ellankad, máris nehezebben tudjuk megkülönböztetni a jót és a rosszat. Istennek viszont olyan társakra van szüksége, akikből nem hiányzik az éberség – ez pedig nem mindig igaz a mai emberekre, ránk.

Hiba az is, ha túl sok képességgel ruházzuk fel a gonoszt, egyenesen Istennel egyenrangúvá tesszük.

Teremtett lényről van szó, és ezért csodákra nem képes, az emberi természetet felülmúló  dolgokra viszont igen  – ilyen az ámítás vagy a hamis trükkök. A démonok tisztán szellemi lények, nem rendelkeznek térbeli dimenzióhoz kötött testtel, ezért ott vannak, ahol tevékenykednek. Ezzel magyarázható, hogy egy démon egyidejűleg több személy testébe is behatol.

A démonok nem láthatnak a lelkünkbe és nem ismerhetik a gondolatainkat, viszont megfigyelik szavainkat, arckifejezésünket, viselkedésüket, gyenge oldalunkat és ezekből következtetnek. Nem képesek látni a jövőt, de azt igen, hogy a cselekedeteinknek mi lesz a következménye.

A démoni megszállás a test használata a gonosz lélek részéről, aki a saját tulajdonának tekinti és saját tetszése szerint használja azt. Nem birtokolja a testet, egyszerűen belép és parancsol neki, zsarnoki hatalmának engedelmes eszközévé teszi anélkül, hogy áldozata képes lenne védekezni ellene. Aki rendszeresen a halálos bűn állapotában van, az lelkileg a démonok rabszolgája, a halálos bűnben élők többségének testét azonban nem szállják meg. Felesleges tovább mélyíteni a „kapcsolatukat”, hiszen a bűnben való megátalkodottság már a felé vezető út. Ez azt jelenti, hogy az emberek között gyakorolt és legelterjedtebb démoni tevékenység nem a megszállottság, hanem a kísértés, ellenségünk ugyanis az érzékeinkre hatva – külsőkre (látás, tapintás, hallás, szaglás, ízlelés ) és a belsőkre egyaránt (emlékezet, képzelet, értelem) – próbál érzéki dolgokra csábítani.

A kísértés jelenti a legnagyobb veszélyt és okozza a legnagyobb kárt, mert közvetlenül szembehelyezkedik a megváltás tervével és az Ország építésével. Az érzékeink képesek leggyakrabban a bűnre csábítani, ezért is olyan kifinomult az ördög ezen a területen. Gondoljunk az átszexualizált mindennapokra. A reklámok, filmek, játékok mind azt a szabados ideált nyújtják a fogyasztónak, amelyből nem lehet jól kijönni, ha az ember belebonyolódik..

A sátánnak nincsenek barátai, csak rabszolgák, akik naivan a barátainak hiszik magukat. Vannak olyanok, akik önként keresik a vele való kapcsolatot. A gonosz szándékok fekete miséken vagy más szeánszokon keresztül akarnak egyesülni. Őket nem zaklatja, gyötri a sátán, elég az önként választott szenvedés.

Viszont ha valaki fel akarja mondani a szövetséget, elkezdődik a zaklatás, a sátán nem akarja elveszteni.

Támadásainak első hullámában a Biblia Istenében való hitet és kötődést torpedózza meg, ezt követi az értékek teljes felforgatása, amikor a normális abnormálissá válik, az abnormális pedig követendő példa lesz, majd az egyén abszolút felmagasztalása következik. Ez a mézesmadzag jelent meg a Paradicsomban is, a bűnbeeséskor: „Olyanok lesztek mint az Isten!” (Ter. 3,5), az ember hiúsága pedig engedett ennek a csábításnak. A továbbiakban a megerősödött EGO pedig a saját feje után megy, azt tesz, amit csak akar, korlátok nélkül (Élj a mának! Valósítsd meg önmagad! Dolce Vita!….), viszont ennek is megvannak a következményei! A legnagyobb problémát azonban abban látom, hogy aki a Szeretetet elcserélte az evilági múló élvezetekre és lerombolta az istenképiséget, az másokat is erre az alacsonyabb szintre akar lehúzni.

Ezt nem szabad hagynunk!

Bese Gergő