Blog

Az irigység megfertőzi az életedet

Napjaink talán egyik legnagyobb kihívása az irigység, amely az internetnek hála egyre csak növekszik társadalmunkban. Nagyobb probléma ez, mint gondolnánk.

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!” (1Mózes 20,17) Ha nagyon tömör akarnék lenni, akkor ezzel le is zárhatnám az írásomat. Ne legyél irigy, mert még a tízparancsolatban is benne van! Pont. 

De a legnagyobb probléma az irigységgel az, hogy legtöbbször nem vesszük észre, csak egy mély keserűséget érzünk, vagy éppen ellenszenvet az adott ember iránt. Honnan van ennyi pénze utazni; márkás dolgokat vásárolni; állandóan étterembe járni? Biztos tele van önbizalmi problémákkal, ha ennyi szelfit készít. És még sorolhatnám azokat a mondatokat, vagy gondolatokat, amelyek megfogalmazódnak bennünk. 

„Az irigység egyik legjobb ellenszere az önbizalom, az önbecsülés, hálaadásban Isten felé. Akinek nincs önbizalma, aki nem hálás Isten felé, az ki van szolgáltatva a sárga irigység démonának. Akinek van „valamije”, az megengedheti, hogy másnak is legyen.” – írja Papp Miklós atya

Nagyon fontos észrevennünk, hogyan fogalmaz Papp Miklós. Az önbizalmunk táplálójának az Isten felé érzett hálánknak kell lennie. „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7)

Ha nem ebből a bibliai mondatból fakad az önbizalmunk, ha nem abból a hálából, hogy Istennek köszönhetünk mindent, az életünket, az adottságainkat, akkor csak a gőg fog erősödni bennünk. Ez pedig megfertőzheti az életünket, mert soha semmi nem lesz elég. Ha csak azt nézzük, hogy mi hiányzik az életünkből, akkor nem fogunk örülni mások sikerének vagy boldogságának, de még a mi életünkben bekövetkező áldásoknak vagy örömteli eseményeknek sem. 

A kulcs, hogy meg kell feledkeznünk önmagunkról. Ha elkezdünk másokért élni, ahogyan azt Krisztus is mutatta nekünk, akkor az életünk nem magunk körül fog forogni, hanem a gondolataink és a szívünk is azzal fog megtelni, hogy mások boldogságát keressük. Egy idő után pedig azt fogjuk észrevenni, hogy mi is boldogabbak és hálásabbak vagyunk azért, amink van. 

Ez viszont egy hosszú folyamat, nem megy egyik napról a másikra. Engedjük, hogy Isten megtöltsön minket az Ő szeretetével, amely képessé fog tenni arra, hogy adjunk. Mert ez a szeretet túlcsordul és képtelen arra, hogy csak önmagáért éljen. Ha kitartóan építjük az Istennel való kapcsolatunkat, ha kutatunk, keresünk, és cselekedjük is a szeretetet, akkor egy idő után azt fogjuk észrevenni, hogy őszintén örülni tudunk másoknak. Hogy a mellettünk elfutó lány láttán nem azt fogjuk gondolni, hogy egy rakás elpuhult szerencsétlenség vagyunk, aki nem bír lefutni kétszáz métert sem, hanem helyette a legszívesebben kitárnánk a kezünket, hogy adjunk neki egy ötöst! Vagy egy utazós fénykép láttán nem fog belénk hasítani a fájdalom és az önsajnálat, hanem felírjuk a bakancslistánkra az adott országot vagy várost, és konkrét terveket szövünk, hogy mi is eljussunk oda. 

Az irigységet legyőzni nem könnyű, de nem vagyunk egyedül a küzdelemben! Ezt sose felejtsük el. 

 

Borítókép: Antonio Guillem | Dreamstime.com

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás