Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária mennybevétele főünnepnek számít a katolikus egyházban. Bese Gergő atya osztotta meg emlékeit és azt is, hogy számára mit jelent a mai ünnep.
Nagyboldogasszony ünnepén felelevenednek bennem a gyermekkor emlékei. Máriabesnyőn ilyenkor a kegyhely főbúcsújára készültünk. A kolostorban szorgos kezek készítették a finomabbnál finomabb étkeket, a vendégszobákat kitakarították, a templomot és a szabadtéri oltárt pedig számos család munkája tette alkalmassá arra, hogy fogadja a zarándokokat.
Szombaton délután egymást érték a gyalogos zarándokok a Tápió mentéről; énekelve, ujjongva köszöntötték a kegyhely Csillagát. A templomba belépve hevesebben vert a szívük és az út fáradalmai egy pillanat alatt eltörpültek az örömük mellett: megérkeztek a názáreti házba.
Énekelve, imádkozva köszöntötték az ünnepeltet, és a csendben mindenki elrebeghette azokat a kéréseket és persze köszöneteket, amelyeket otthonról hozott. Emlékszem milyen szép történeteket meséltek az idősebbek az imameghallgatásokról: betegségből való gyógyulásról, gyermekáldásról, családi békék helyreállásáról.
A zarándokban hasonló érzések kavarognak, mint egykor Máriában, aki Erzsébettel való találkozásakor magasztalt és ujjongott egyaránt. Az ujjongó ember az örömét nem tudja megtartani legbelül, hanem teljes testével kifejezésre juttatja, ilyen látható jelek a könnyek, az oltár előtt való leborulás.
Mária örömének oka Isten volt, mert Ő képes egyedül nagy dolgokat véghezvinni az életünkben, senki más.
A csodát Isten teszi, Mária közbenjár és kiesdekel.
A nagy dolgokat egy másik ige is kifejezi: magasztalni. Mária magasztalja az Úr nagyságát, dicséri őt, mert ő valóban nagy. Az életben fontos dolog a nagy dolgokat keresni, különben az ember elvész az apróságokban.
Mária azt tanítja nekünk, hogy ha boldog életet akarunk, akkor Istent kell az első helyre tenni az életünkben, mert egyedül csak ő a nagy. Ezzel szemben hányszor is követünk olyan dolgokat, melyek nem számítanak, mint amilyenek az előítéletek, az indulatok, a versengés, az irigység, a felesleges anyagi javak.
Mária a mennybe vétetett. Ő lett a Mennyország Kapuja, mi pedig földi zarándoklásunk céljának elérésekor vele akarjuk átlépni az örök élet kapuját. Ezért van szükségünk arra, hogy útra keljünk és felkeressük Máriát, hiszen a kánai menyegző óta tudjuk, hogy nagy csodát, hathatós segítséget egyedül ő képes kiesdekelni Szent Fiától.
Máriabesnyőn megtapasztaltam, milyen a találkozás öröme. Ma már én is hevesebben dobogó szívvel lépem át a kegyhely kapuját. Már nem mint házigazda, hanem mint zarándok térek vissza. A távolságot leküzdve, a sok szomorúságot hátrahagyva térdelek le az oltár elé és hálatelt szívvel mondok köszönetet a viszontlátás öröméért.
Nekem ezt jelenti a mai ünnep: útra kelni, örvendezni, találkozni, magasztalni és újjászületni.
Bese Gergő atya
3 hozzászólás
Milyen nagy kár, hogy akárhogy olvasom az Újszövetséget, sehol nem ír pár mondatnál többet Máriáról, Jézus földi anyjáról. Sőt én a Bibliában semmilyen Mária tanítást sem olvasok. Jézus egyenesen azt mondja János evangéliumának 14 fejezetében: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (János 14:6)
Meddig ragaszkodtok még ehhez a Mária-dologhoz? Mária egy ember volt, Jézus pedig ISTEN, aki EMBERRÉ lett. Meddig tartjátok fontosabbnak a hagyományokat + vallási eszmerendszereteket, mint Isten beszédét, a Bibliában írottakat? A kövek fogják ordítani, hogy hagyjátok végre abba ezt, és ne a kiskapukat keressétek, hanem minden megkérdőjelezhető igazságot vessetek össze az Igével, és ha nem passzolnak egymással, akkor kárnak és szemétnek ítéljétek. Sajnálom ha bántó, amit írok.
Sem a katolicizmus, sem a protestantizmus, egyetlen modernkori “felekezetizmus” nem fog megmenteni. Szembe kell menni velük? Ha hazugságot tanítanak, akkor igen. Legyen az pünkösdi, baptista, evangélikus, ortodox, katolikus, karizmatikus, ha hazugságot tanítanak, feldughatják maguknak az izmusukat.
@ BEN (2020. 08. 16, 20:48) – pontosan erről van szó. Még annyit fűznél hozzá, hogy a SzentÍrásban, az Apostoli Levelek szóval sem említik Máriát. Fontos, hogy kiemeljem: Mária Jézus földi természetének (fizikai létének) az anyja volt, aki által Krisztus bejött ebbe a világba. De Jézus nem ezt akarta megosztani velünk: sohasem az ő fizikai létet hirdette, hanem mindig a szellemit – ami az Atyától van. Mária embert szült, Jézus az Isteni természetét mind az Atyától kapta.
Teljesen egyetértek az előttem szólóval.
Mária “társmegváltói” szerepe egy hatalmas hazugság. Kitűnő példája az erélytelen, elnőiesedett, és a modern feminista eszméknek behódoló katolikus egyház eretnekségének. Ez az út nem az Atyához visz!
“Senki nem megy az Atyához,csakis Én általam.”
Aki Máriát imádja,az bálványt imád és eretnekséget tanít!