Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária mennybevétele főünnepnek számít a katolikus egyházban. Bese Gergő atya osztotta meg emlékeit és azt is, hogy számára mit jelent a mai ünnep.
Nagyboldogasszony ünnepén felelevenednek bennem a gyermekkor emlékei. Máriabesnyőn ilyenkor a kegyhely főbúcsújára készültünk. A kolostorban szorgos kezek készítették a finomabbnál finomabb étkeket, a vendégszobákat kitakarították, a templomot és a szabadtéri oltárt pedig számos család munkája tette alkalmassá arra, hogy fogadja a zarándokokat.
Szombaton délután egymást érték a gyalogos zarándokok a Tápió mentéről; énekelve, ujjongva köszöntötték a kegyhely Csillagát. A templomba belépve hevesebben vert a szívük és az út fáradalmai egy pillanat alatt eltörpültek az örömük mellett: megérkeztek a názáreti házba.
Énekelve, imádkozva köszöntötték az ünnepeltet, és a csendben mindenki elrebeghette azokat a kéréseket és persze köszöneteket, amelyeket otthonról hozott. Emlékszem milyen szép történeteket meséltek az idősebbek az imameghallgatásokról: betegségből való gyógyulásról, gyermekáldásról, családi békék helyreállásáról.
A zarándokban hasonló érzések kavarognak, mint egykor Máriában, aki Erzsébettel való találkozásakor magasztalt és ujjongott egyaránt. Az ujjongó ember az örömét nem tudja megtartani legbelül, hanem teljes testével kifejezésre juttatja, ilyen látható jelek a könnyek, az oltár előtt való leborulás.
hirdetésMária örömének oka Isten volt, mert Ő képes egyedül nagy dolgokat véghezvinni az életünkben, senki más.
A csodát Isten teszi, Mária közbenjár és kiesdekel.
A nagy dolgokat egy másik ige is kifejezi: magasztalni. Mária magasztalja az Úr nagyságát, dicséri őt, mert ő valóban nagy. Az életben fontos dolog a nagy dolgokat keresni, különben az ember elvész az apróságokban.
Mária azt tanítja nekünk, hogy ha boldog életet akarunk, akkor Istent kell az első helyre tenni az életünkben, mert egyedül csak ő a nagy. Ezzel szemben hányszor is követünk olyan dolgokat, melyek nem számítanak, mint amilyenek az előítéletek, az indulatok, a versengés, az irigység, a felesleges anyagi javak.
Mária a mennybe vétetett. Ő lett a Mennyország Kapuja, mi pedig földi zarándoklásunk céljának elérésekor vele akarjuk átlépni az örök élet kapuját. Ezért van szükségünk arra, hogy útra keljünk és felkeressük Máriát, hiszen a kánai menyegző óta tudjuk, hogy nagy csodát, hathatós segítséget egyedül ő képes kiesdekelni Szent Fiától.
Máriabesnyőn megtapasztaltam, milyen a találkozás öröme. Ma már én is hevesebben dobogó szívvel lépem át a kegyhely kapuját. Már nem mint házigazda, hanem mint zarándok térek vissza. A távolságot leküzdve, a sok szomorúságot hátrahagyva térdelek le az oltár elé és hálatelt szívvel mondok köszönetet a viszontlátás öröméért.
Nekem ezt jelenti a mai ünnep: útra kelni, örvendezni, találkozni, magasztalni és újjászületni.
Bese Gergő atya
hirdetés
