Hogy melyik a kedvenc könyvünk, arra nehezen tudunk válaszolni. Azonban arra már igen, hogy melyik könyvek voltak elsöprő hatással ránk. Íme három-három könyv, melyek túlzás nélkül megváltoztatták az életünket. (A Bibliát értelemszerűen most nem raktuk bele.)
Harmati Dóri
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól – Életek és sorsok Észak-Koreában
A könyv szerzője egy olyan újságírónő, aki elsőként készített interjúkat észak-koreai menekültekkel. A személyes sorsokon keresztül rendkívül érzékletesen mutatja be Észak-Korea történelmét, és az ottani világot. Megrázó olvasmány ez, mégis minden borzalom ellenére úgy érzem, megváltoztatta az életemet. Hirtelen rádöbbentem, hogy mennyire nem magától értetődő, hogy gyakorolhatom a hitemet, hogy szabadon élhetek, gondolkozhatom egy szabad országban. Van tető a fejem fölött, van víz, villany, fűtés, és azt ehetek, amihez csak kedvem szottyan. Ha elolvasod ezt a könyvet, akkor biztosan átértékeled az életedet és hálásabb leszel azokért a dolgokért, amelyek olyan egyértelműnek tűnnek most.
Arnold G. Fruchtenbaum: A Messiás élete – Központi események zsidó szemszögből
Dr. Arnold G. Fruchtenbaum egyike a világ azon legtekintélyesebb bibliatanítóinak, akik származásukból és ortodox neveltetésükből fakadóan kiválóan ismerik a Biblia zsidó hátterét. A könyvet elolvasva az első gondolatom az volt, hogy miért nem fordítunk nagyobb figyelmet arra, hogy megértsük a zsidó gondolkodást és tanítást? Ezek ismeretében teljesen más megvilágításba kerülnek a Biblia eseményei. Fruchtenbaum kiválóan vezeti végig olvasóját Jézus életének egyes pontjain. Miért jöttek a napkeleti bölcsek? Hogyan temetkeztek a zsidók? Milyen csodákat vártak a Messiástól? Megannyi izgalmas részlet, melyek még teljesebbé teszik az Újszövetség tanulmányozását. A könyv sajnos most már nehezen érhető el, de érdemes érdeklődni róla a különféle keresztény könyvesboltokban!
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
Mit is mondhatnék erről a könyvről, ami még nem hangzott el? Lehengerlő olvasmány és mély lelki élmény. Az első keresztények üldöztetése és az apostolok munkássága egy szerelmi történet hátterét adja. Egy ateista római fiú feladja az egzisztenciáját, biztonságát és harcol szerelméért, akit egyre jobban és mélyebben becsül és szeret, minél többet tud meg keresztény hitéről. A cselekmény izgalmas fordulatokban gazdag, miközben részletesen mutatja be az első egyház üldöztetéseit, és a római társadalom züllöttségét. Különös lelki élményt jelent az is, hogy a Biblia keretein kívül olvashatunk az apostolokról, akik szintén aktív szereplői az eseményeknek. A korai egyház hite és brutális üldöztetése olyan valóságossá válik ebben a regényben, hogy egy életre meghatározó élmény marad.
Szilágyi Anna
Bolyki László: Kegyelem és kalmárszellem
„Amikor apaként elmegyek az óvodába, hogy elhozzam a kisfiamat, akkor milyen alapon választom ki, hogy kit viszek haza? Talán megkérdezem az óvónőtől, hogy melyik gyerek viselkedett a legjobban? Vagy körülnézek, hogy melyik kölyök a legszebb? És ha az óvónő azzal fogad, hogy az én gyerekem elpáholta öt csoporttársát, és egy pohár kefirt öntött a takarító néni fejére, akkor ott hagyom, és választok egy normális gyereket? Nem. Minden körülmények közt a sajátomat viszem haza. Azért, mert ő az enyém! Ez a vele való kapcsolatom alapja. És ha ez az alap megvan, hazaviszem őt, és otthon elbeszélgetek vele a pohár kefirről, az ovistársakról, a takarító néniről és a verekedésről. Milyen egyszerűnek és természetesnek tűnik mindez, ha a saját gyermekeinkről van szó, de ha Jézus mondja ugyanezt az Atyáról, akkor zavarba jövünk, mert a szégyen és a félelem által belénk vésődött kalmárszellem olyan mélyen járja át a lelkünket, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy csak úgy, minden feltétel nélkül szeretni való emberek vagyunk.” Ez a néhány sor, amelyet a szerző írt a könyvhöz, jól lefesti, miről is van szó: Isten szeretetének és kegyelmének mélyebb megértéséről. Bolyki László, keresztény lelkigondozó, zenész, önismereti témákra szakosodott tréner számomra teljesen újszerű módon hozta közel ezt a témát, amely nagyjából mindennek az alapja: hogy Isten hogyan is szeret minket. Sokszor „üzletelünk” Istennel, kapni akarunk tőle valamilyen áldást az imákért, a Bibliaolvasásért, a jó cselekedetekért, miközben a kapcsolat Vele ennél sokkal több. De ha nincs üzlet, mi marad? A szerző szerint nem más, mint az élő és személyes, szégyen és félelem nélküli szeretetkapcsolat. Önmagunkkal, egymással és Istennel.
Wm. Paul Young: A viskó
„Egy elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára” – a történetet nehéz ennél jobban összefoglalni úgy, hogy közben ne spoilerezzünk. Olyasféle könyv, amelyet egyszer mindenkinek érdemes elolvasnia, és csak azután véleményt alkotni, hiszen kapott hideget-meleget, ami a kritikákat illeti. Nekem az életembe épp akkor jött ez a regény, amikor távolinak éreztem Istent, sok mindent nem értettem, miért történhet meg az életemben, miközben ő a Gondviselő. Miközben olvastam, éreztem, hogy elkezd megváltozni a gondolkodásmódom. Kaptam egy olyan perspektívát, amely lehetővé tette, hogy ezekben a helyzetekben ne csak haragudjak Istenre (bár néha ez elkerülhetetlen), hanem, miután kiöntöttem neki a szívem fájdalmát, képes legyek beszélgetni is vele ezekről. Mindenképpen jó hatással volt a Vele való kapcsolatomra, élőbbé és felszabadultabbá tette, amiért mindig hálás leszek A viskónak. Csak érdekességképpen mondom, William P. Young regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt több mint 10 millió példányban fogyott el, és két éve stabilan őrzi helyét a magyar könyves toplistákon. A regényből film is készült, Sam Worthington és Octavia Spencer főszereplésével.
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
„Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát… Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.” Az egyik legizgalmasabb, leginkább elgondolkodtató regény, amelyet valaha olvastam. A történet egy átlagos amerikai kisvárosban játszódik, ahol igazán semmi sem történik – egészen addig, míg egy nap Peter, a szemüveges számítógépzseni vérfürdőt nem rendez az iskolában. Ámokfutásának koronatanúja, Josie rejtélyes módon nem emlékszik semmire. Miközben a tárgyalást vezető bírónő – Josie anyja – és a lelkiismeretes nyomozótiszt kétségbeesetten kutatják, mi a magyarázat a gyilkosságra, fény derül rá, hogy a szülők nem ismerik saját gyerekeiket, és fogalmuk sincs, mi zajlik az iskola falai között. Megtudjuk, hogy szabályos kasztrendszerben, elkülönülve élnek a menők és a „lúzerek”, és az erőszak akkor is tombol, amikor nincs fegyver senki kezében.
Jodi Picoult regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté?
A sorozatok, filmek világában velem sajnos már ritkán történik meg, hogy annyira beszippant, magával ragad egy könyv, hogy képtelen vagyok lerakni. A tizenkilenc perc viszont ilyen volt. Nemcsak rendkívül fordulatos történet, hanem mélylélektani dráma is. Nincsenek romantikusan jó és rossz karakterek, hősök és gonoszok: helyette olyan emberek, akik mindannyian irgalomra, könyörületre szorulnak. Rólunk szól.
Írta: Szilágyi Anna, Harmati Dóra
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás