Rengeteg káros szokás fertőzi a vezetési kultúránkat, amelyeknek hamar véget kéne vetnünk.
Nem vezetek régóta, ezért valósággal megdöbbentett az a külön, kimondatlan szabályokkal rendelkező világ, amely az utakon fogadott. Azt tudtam, hogy elfelejthetem a KRESZ jó részét, mert „úgysem tartja be őket senki”, de arra nem számítottam, hogy ennyi indulat szabadul fel az emberekből vezetés közben.
Az a helyzet, hogy engem sosem hatott meg az az érvelés, hogy „mindenki így csinálja”. Miért szorítod le a másik embert a sávból? Miért „leckézteted meg”? Miért villogsz rá, dudálsz, előzöd meg, majd fékezel egy hatalmasat előtte, hogy jól „móresre tanítsd”? A vezetés rengeteg feszültséget szül az emberben, éppen az ilyen esetek miatt. Arról nem is beszélve, hogy egymás életét veszélyeztetjük…
hirdetésMinden embertől elvárható lenne, de főleg a keresztényektől, hogy felmutassunk egy alternatívát az utakon is. Ne leckéztessünk, ne mutogassunk, ne villogjunk. Attól még, hogy egy fémketrecben vagyunk, Isten ugyanúgy lát minket, a szívünket és a bennünk lévő gondolatokat. De hallani is hallja azokat a cifra mondatokat, amelyeket eleresztünk.
Fábry Kornél atya mesélte az egyik első 777 OFFLINE előadáson, hogy vezetés közben remekül lehet imádkozni és áldani az embereket. Ahelyett, hogy elátkoznád a másik ügyetlen sofőrt, inkább imádkozz érte, hogy épségben hazakerüljön, és Isten lépjen be az életébe. Legyünk az utakon is Isten képviselői!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás