Szentháromság vasárnapján Bese Gergő atya az ünnep üzenetéről írt buzdító blogbejegyzést!
Szentháromság vasárnapján az evangéliumban Jézus és Nikodémus párbeszédének egy kis részletét hallottuk. A zsidó tanácsos az újjászületés módján értetlenkedik, Jézus a vízből és Lélekből való újjáéledés egyedüli lehetőségét vázolja fel. Aki csak testben szeretne megújulni, az még távol van a megtéréstől. Isten annyira fontosnak tartotta teremtményeit, hogy egyszülött Fiát küldte le közéjük, hogy az Atya gondviselő szeretetét megtapasztalják a kételkedők, keresők. De ez a gondoskodás nem korlátozódott Jézus földi jelenlétére.
Uram, kérlek, járj velünk! (Kiv. 34,8) és maradj közöttünk, mert ha Te velünk haladsz az úton, biztonságban érezzük magunkat. Mi nem egy távoli lényben hiszünk, hanem abban az Atyában, aki szüntelenül teremt, megvált és megszentel, mindig szeretettel és a szeretetért. Atyai tervében megalkotott, Jézus megváltott és a Lélek pedig megszentelt, folytonosan kidomborítja a bennünk lévő talentumokat. Így lehet Szentháromságnak nevezni őket, akik azonban egyek. Mint egy igazi család, folyamatosan összedolgozva, egymást kiegészítve tevékenykednek.
De mit mond nekünk a mai ünnep? Hogyan lehet a Szentháromság üzenetét átültetni a hétköznapi családi, közösségi életünkbe?
A válasz a hármasság titkában keresendő: Egymással, egymásért és egymásban éljünk! El kell felejteni az egót, az ,,Én” szentségként való tiszteletét, ezzel pedig szembe kell szállni a mai divatirányzatokkal, melyek az önzőségre, a magamutogatásra, a másoknál való különbségre ösztönöznek. Az ördög kampánya sikeres, egyre élesebb a társadalmakban a gazdagok és a szegények közötti szakadék, a szociális érzékenység lanyhulása. Újra meg kell tanulni, hogy részese vagyok a családomnak, nem fordíthatok hátat annak az otthonnak, ahonnan származom. Nem lehetek közömbös, nem mindegy, hogy kivel mi történik, hogyan küzdenek meg a szenvedéseikkel a függőségekkel küzdő rokonaim. Tenni akarok, igazi csapatjátékos akarok lenni!
De nemcsak a családomnak vagyok a tagja, hanem közösségbe is tartozom: iskolai, munkahelyi, egyházi… Ott akarok tenni, ahová küldesz Uram! Nem passzív résztvevő, megfigyelő, csendes társ akarok lenni, hanem olyan, aki formálója, alakítója a jövőnek, Isten országának építője. Ennek kell lennie a vezérfonalnak!
A harmadik pontban pedig szeretnék hűséges maradni az Istenhez, tanításához, őrizni akarom a tiszta forrást. Amíg benne gondolkodom, addig jó úton járok, ha a magam feje után, akkor egyre jobban távolodok, fordul fel körülöttem a világ.
Szentháromság vasárnapja van, Isten nem véletlenül jelenik meg számos módon az életünkben, nem hagy magunkra, viszont, ha a forma változik is, a belső ugyanaz marad: az égő csipkebokorban, a betlehemi istállóban, a jeruzsálemi pünkösd alkalmával. Folyamatosan teremt, megvált és megszentel!
Bese Gergő
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás