Közeledik a gyereknap – na de hogyan vonatkozik ez ránk, felnőttekre? Tényleg lehetnek olyan pillanatok, amikor a terheket, gondokat elengedve csak a mennyei Apukánk ölébe ülhetünk? Amikor megfeledkezhetünk minden másról és örülhetünk annak, hogy élünk?
Gyereknap. Mi jut eszedbe róla? Nekem vattacukorillat, séta a ligetben, zsivaj, egymásba gabalyodó lufik. Mindezt néha egy sóhaj is kíséri: mennyire jó volt, amikor még szabadon, elvárásoktól és hosszú teendőlistáktól mentesen élhettünk, amikor a szüleink vállalták helyettünk a felelősséget és játékból állt az élet. De álljunk meg egy pillanatra! Lehet, hogy időközben felnőttünk, de Isten nemcsak az Urunk, hanem az Apukánk is, aki mellett bármikor lehetünk gyerekek! Mit is jelent ez? Kiönthetjük neki a szívünket, minden egyes érzést és gondolatot. Nem várja el, hogy kiszűrjük, mit szabad mondani neki, mit nem, hanem lehetünk vele teljesen őszinték – hiszen erre vágyik Ő is!
Bevallhatjuk, hogy néha úgy érezzük, fogalmunk sincs semmiről, és rá van szükségünk a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységeink elvégzéséhez is. Rá van szükségünk, hogy megnyugodjunk. Rá van szükségünk, hogy önfeledt örömmel éljünk. Rá van szükségünk, ha van egy megoldhatatlannak tűnő konfliktusunk.
hirdetésBármikor az Atyánk karjaiba rohanhatunk – tényleg úgy, mint mint egy kisgyerek – és elmondhatjuk, hogy mi bánt vagy épp mi hozott örömöt.
(A Bibliában is többször írja le magát Isten édesapaként, elég csak a tékozló fiú történetére gondolni.)
Persze közben folyamatosan edz is minket – tényleg úgy, mint egy jó apa – de ez is a mi érdekünkben történik, hogy egyre szilárdabb jellemmel, egyre érettebbekké váljunk. Viszont mindeközben a vele való kapcsolat lehetővé teszi, hogy egy részünk örök gyerek maradhasson: aki tudja, hogy mindig számíthat az Apukájára, aki ott lesz, hogy felemelje, ha elesik, és a legváratlanabb pillanatokban lepi meg ajándékokkal. Nekünk csak bíznunk kell benne és tudni, hogy fogja a kezünket.
Kép: Pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás