Igazán különös a jelenlegi helyzet a hitünk szempontjából, hiszen arra kényszerülünk, hogy az eddigiektől eltérő módon lépjünk kapcsolatba Istennel. Talán itt az idő, hogy a nehézségeken túl meglássuk a lehetőségeket is, amelyeket Isten ajánl most számunkra!
Annak ellenére, hogy mindenféle szempontból abban reménykedünk, hogy ennek az időszaknak minél hamarabb legyen vége és ez egy soha vissza ne térő helyzet legyen, a dolgok rázódjanak vissza a régi körforgásba minél hamarabb és minél kevesebb sérülést szerezzünk, mégis érdemes kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten most tár elénk, ebben a nagyon nem könnyű helyzetben. Hiszen az Ég és Föld Urának hatalmában áll, hogy a lelkünk javára fordítsa a körülményeket, megerősítsen a hitünkben, megtisztítsa a lelkünket. És az már csak rajtunk áll, hogy mennyire vagyunk nyitottak ezekre a lehetőségekre, mennyire engedjük meg Neki, hogy munkálkodjon a szívünkben!
Több napja elmélkedem azon a gondolatmeneten, hogy valójában ez a helyzet, ami körülvesz minket, minden nehézségével és áldásával együtt, hitbeli szempontból olyan lehet számunkra, mint egy hatalmas lelkigyakorlat. Nem szokványos értelemben lelkigyakorlat, ami tart egy napig, több napon vagy akár egy héten keresztül, előadásokkal, tanúságtételekkel, dicsőítéssel, beszélgetésekkel, szentmisével stb., hanem ez teljesen más lehetőséget kínál számunkra az elmélyülésre, Istennel töltött időre, önismeretre.
Most talán nagyobb igényünk van a lelki tartalmakra, hiszen ezek tudják a vigasztalást nyújtani.
És igen, használjuk fel az internetet Isten dicsőségére! A lehetőségek tárházát kínálja számunkra Isten az emberek szolgálatán keresztül és a technikai adottságoknak köszönhetően. Hiszen már ha csak a liturgia közvetítésekből indulunk ki, most talán olyan helyekre is „eljutunk” virtuális módon, ahova normál esetben a távolság miatt nem lenne lehetőségünk, és lényegében ömlik ránk a prédikációk hallgatásának lehetősége. Valakinek talán az a könnyebbség, az ad többet lelkileg, ha a saját egyházközségének a közvetítésébe kapcsolódik be, valakinek meg pont az, hogyha egy teljesen más helyre – ez egyénenként változó. A lényeg az, hogy mindenki megtalálja azt az imamódot, ahogy leginkább kapcsolatba tud lépni Istennel, akár néz közvetítést, akár nem.
Most talán sokkal „szabadabbak” vagyunk arra, hogy kitapasztaljuk, hogy hogyan is tudunk közelebb kerülni Istenhez,
hogyan tudjuk megszentelni a vasárnapot (és az összes többi napot is akár), hiszen most úgymond kilépünk abból a rossz felfogásból, hogy a vasárnap megszentelése egyenlő a liturgiákon való részvételen, se nem több, se nem kevesebb.
Talán elgondolkodunk azon is, hogy vajon van-e értelme nézni ezeket a közvetítéseket, ha csak a fájdalmas hiányt érezzük, hogy nem lehetünk ott? Még ha így is érzünk, vigasz lehet számunkra, hogy ezek az érzések azt mutatják, hogy a lelkünk mélyén mennyire vágyódunk Istenre, mennyire szükségünk van rá. Talán most ismerjük fel igazán, hogy mennyire értékes egy szentmise, ahova eddig megszokásból jártunk.
Most döbbenünk rá, hogy mekkora kincs számunkra az Eucharisztia, mert ez a hiányérzet sokkal mélyebb vágyakozást és megbecsülést táplál a szívünkben.
Habár a közvetítések tényleg nem tudják pótolni a valóságos jelenlétet, mégis különös áldás, ha egy adott plébánián, egyházközségben megoldható a közvetítés, hiszen így „nem annyira” érezzük azt, hogy nélkülöznénk a szeretett templomunkat, papjainkat, valamilyen szinten egyfajta „virtuális kapcsolat” megmarad, az internet adta lehetőségeknek és a papok buzgóságának és szolgálatának köszönhetően. És persze a legfontosabb az, hogy ez idő alatt is megmaradunk az imában, Istennel töltjük azt az időt, lélekben bekapcsolódunk, még akkor is, ha ez most kicsit más.
Mindemellett, számos más közvetítés is elénk tárul: dicsőítések, szentségimádások, online hittanórák, lelkigyakorlatos videók stb. Mindennap be tudunk kapcsolódni valamibe, ráadásul akkor, amikor akarunk, akár élőben, akár utólag, mindkettőnek megvan az előnye: az élőzés esetében talán nagyobb a bekapcsolódás és a részvétel érzése, az utólagos visszanézés esetében pedig szabadabbak vagyunk arra, hogy eldöntsük, mikor szeretnénk, mert azt gyakorlatilag bármikor visszanézhetjük. Mondjuk egy olyan időpontban, ami a családi körülmények vagy az elcsendesedés szempontjából praktikusabb, illetve akár meg is tudjuk állítani közben a videót anélkül, hogy lemaradnánk bármiről az idő alatt, és ezzel nagyobb teret engedünk az elmélyülésnek, az imádkozásnak, elmélkedésnek.
Azonban fontos azt is szem előtt tartanunk, hogy ha túlságosan hozzászokunk a közvetítésekhez, akkor az könnyen elkényelmesedéshez vezethet a későbbiekben, amikor márt ténylegesen részt vehetnénk rajta. Nem feltétlen azonnal, hiszen, ha kinyílnak a templomok, akkor talán egy ideig friss lesz még a hiányérzet emléke és emiatt buzgóbbak leszünk, de fontos gondolni arra is, hogy utána se essünk bele az elkényelmesedés hibájába!
Most eleve egy olyan lelkiállapotban vagyunk, hogy jobban magunkba fordulunk, átgondoljuk az életünket, és talán kicsit félretesszük azokat a dolgokat, amelyeken eddig pörögtünk. Persze, ez most nem azt jelenti, hogy nem gondolnék azokra, akiknek most is helyt kell állniuk, de összességében mégis az jellemző, hogy kicsit elcsendesedünk a megszokott hétköznapokhoz képest. Talán sokan ezt nagyon nehezen éltük vagy éljük meg, hogy nem tudunk úgy kimozdulni otthonról, ahogy eddig, és a motivációnk is lecsökken, nehezebben vesszük rá magunkat arra, hogy bármi értelmeset csináljunk. És nehezen tudunk megbirkózni az ebből fakadó önváddal, mert
mélyen legbelül mégis csak azt várjuk el önmagunktól, hogy minden ugyanúgy menjen, ahogy eddig.
A lelkigyakorlatok alkalmával az a jó, hogyha félre tudjuk tenni a dolgainkat, hogy több időt és energiát szenteljünk a lelkünkre. Most, hogyha ezt a passzívabb helyzetet lelkigyakorlatnak tekintjük, és ténylegesen annak is éljük meg, akkor magunkkal szemben is elfogadóbbá válhatunk, sőt, a gyümölcse is nagyobb lehet.
Most különösen is fontos, hogy ne sajnáljuk az időt a lelkünkre, hanem fordítsuk arra, hogy ténylegesen lelkileg-testileg megtisztuljunk, megtérjünk egy mélyebb hitre és közelebb kerüljünk Istenhez és egymáshoz is!
„Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket” – Róma 8,28
Nagy Barbara
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás