Vasárnap esti szokásos írásában ezúttal a fiatalok házasodási “kedvéről” ír Bese Gergő atya, akit alaposan elkeserített, hogy egyre idősebben köteleződnek el a magyarok.
A Házasság Hete programsorozatok elcsendesedtek és ismételten minden házaspár, szerelmes éli a hétköznapi életét. Előadások, interjúk sorozata mutatta, hogy milyen nagy mértékben növekszik a házasságkötések száma kis hazánkban. Van értéke a család intézményének! Egyre többen fedezik fel a családban rejlő óriási erőt és támaszt. Viszont a sok szám elhangzása között megütötte a fülemet egy szomorú adat: a nők átlagosan 30,1, a férfiak 32,8 éves korukban mondták ki a boldogító igent.
Ez a szám 30 év alatt 8 évvel növekedett!
A jóléti társadalom egyik nagy betegsége a döntésképtelenség. Olyan időszakban halogatják a házasságkötést, amikor egzisztenciálisan soha korábban nem látott biztonságban vannak. Persze mindig lehet többet és többet kitűzni célul: diploma, jó munkahely, utazás a haverokkal, saját lakás, autó….. ehhez azonban még több erőfeszítés és persze időre van szükség. Az életünk azonban gyorsan múlik. Tudni kell a realitások talaján állni! Új szemüveget kell feltennünk. Levesszük az önző, fogyasztói társadalom homályos lencséit.
Az álmok és a képességek összeadódnak, sőt kiegészítik egymást. Nem egyedül kell mindent megvalósítani, hanem közösen a férjeddel, feleségeddel. Ez nem egy ismeretlen út, hiszen a 20. század első feléig így működött a társadalom. Fel kell ismernünk, hogy önmagunkat tesszük tönkre és a jövőnket éljük fel akkor, amikor nem hozzuk meg időben életünk legfontosabb döntését.
Egyik kedves bérmafiam alig húszévesen nősült és most boldog családapaként tervezi, lépésről lépésre építi családja életét. Óvodába viszi a kisfiát és mosolyog, amikor kisöccsének gondolják az apróságot. Boldog, pedig még nincs diplomája, nem járta be a világot, nem habzsolja az élvezeteket a kortársaival, viszont nagyon szerelmes.
Kedves Fiatalok! Legyetek bátrak imádkozzátok ki a helyes döntést és vágjatok bele életetek legnagyobb kalandjába!
Bese Gergő
hirdetés
1 Komment
Én sosem szülnék ebbe az országba gyereket, ahol az embernek semmi értéke nincs. Nemcsak a hborúk idején, a proletár és kommunista diktatúrákban, hanem a mai szabadkőműves, korrupt, ugyanolyan rabló tolvaj álkommunista világban sem, ahol újra csak ugyanazok a dolgok ismétlődnek. Jogfosztás, vagyonfosztás, embertelenség, lassú halál, mérhetetlen gonoszság a hatalom és az állampolgárok részéről egyaránt. Nem is normális az, aki ebbe az országba gyereket szül.