Így szabadultam meg a pornófüggőségemtől

Egy igazi tabutémában érkezett egy rendkívül őszinte, névvel felvállalt írás a postaládánkba: Balázs éveken keresztül volt pornófüggő, szó szerint megharcolt azért, hogy maga mögött tudja függőségét. Erről az időszakról és a tanulságokról írt – őszinteségét és bátorságát ezúttal is köszönjük.

Gyere, mutatok egy videót! -mondta a barátom. Gyorsan változó, izgalmas, egészen új élményt nyújtó képsorokat láttam a következő pár percben. Hamar rájöttem, hogy ez csak pornó lehet. Így találkoztam hetedikes koromban ezzel a műfajjal.

Életem következő hat évének meghatározó részét képezte. A „Gyere, mutatok egy videót!” rohamléptekben csapott át a „Te minden nap nézel pornót?” kérdésbe. Nem telt el sok idő és a hirtelen kialakult szenvedélyemhez társult egy újabb: az önkielégítés. És ekkor még mindig csak az általános iskola végét tapostam. Egyébként sem szárnyaló önbizalmamnak sorra adtam a pofonokat: Mikor fogok én úgy kinézni, mint a videókban szereplő férfiak? Miért is kellenék a lányoknak, ha nem vagyok csupa izom?

Elballagtam, jött a gimi. Tele lányokkal. Kinyílt a világ. És hogy mit láttam bennük? Két lábon járó tárgyakat, akik azért élnek, hogy engem boldoggá tegyenek. Kösz, pornó! Mégis, amikor élő kapcsolatot kellett volna kialakítani a szebbik nem képviselőivel, valami nem ment. Ja, hogy itt beszélgetni is kell? Ja, hogy nem dobja le mindenki a ruháját két kattintásra? Hoppá! Hiszen a pornótól nem ezt tanultam: ott minden úgy történt, ahogy én akartam, és akkor, amikor én akartam. Ott hatalmam volt: annyi nőt láthattam meztelenül, amennyit egy átlag ember egész élete alatt soha. (Kicsit ijesztő belegondolni, hogy ez néhány kattintás után bárki számára elérhetővé válik.) Ha nem tetszett az egyik videó, akkor ugrottam a következőre. Addig kattintgattam, amíg nem találtam egy olyat, ami akkor éppen kielégítette a fantáziámat.

Itt minden olyan egyszerű volt: nem kellett a torkomban dobogó szívvel elhívni randizni a lányt, nem kellett „a kínos csendben” egymás mellett sétálni, vagy bemutatni a szüleimnek.

Csupán kattintani kellett párat, és minden az enyém lett. Azonnal. Mert hát erre is tanít a pornó: ha valaki megtetszik, vedd el. Barátja van, kit érdekel? Addig nem foglalt, amíg nem fekszenek rajta, igaz? Tombolnak benned a vágyak? Éld ki! Használd ki a másikat! Hiszen ő azért él. Neki nincsenek vágyai, nincsenek álmai, csak Te számítasz, senki más.

Évek teltek anélkül, hogy tudtam volna, hogy bűnt követek el. Hogy mi változott, miután megtudtam? Lelkiismeretfurdalásom volt, és elmentem meggyónni, de ugyanúgy folytattam.

A gimnázium vége felé közeledve már tudtam, hogy ez sem nekem, sem másoknak nem jó, abba kéne hagyni. De ekkor már napi szintű problémát jelentett mind a pornó, mind az önkielégítés. Elkezdtem keresgélni az interneten, cikkeket olvastam, videókat néztem, és beláttam, hogy bizony függő vagyok. Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok helyen foglalkoznak ezekkel a függőségekkel, és mennyien küzdöttek vele. Azt legalább jó volt tudni, hogy habár függő voltam, nem voltam egyedül. Ha másoknak sikerült, akkor én miért ne vehetném fel a harcot?

Így hát eldöntöttem, hogy valahogyan, de újra szabad leszek. Leálltam egy napra. Másnap ismét visszatértem. Leálltam egy újabb napra, de megint elbuktam. Belekerültem egy ördögi körforgásba: nagyon rosszul éreztem magam, amiért függő voltam, és nem tudtam azonnal abbahagyni, ezért kerestem valamit, ami boldoggá tett. Az agyam azonnal kapcsolt, hogy a pornó és az önkielégítés mindig okozott egy kis örömöt, így hát megint ezekhez nyúltam. Egy pillanatra jobb kedvem lett, de kisvártatva még rosszabbul éreztem magam, amiért megint kudarcot vallottam. A következő hónapok másból sem álltak, mint abból, hogy elestem, felálltam, elestem, felálltam. Azonban egy picit mindig közelebb kerültem a célomhoz. Egyre hosszabb ideig maradtam talpon.

Bevetettem minden létező taktikát, amit ismertem: messzire elraktam a telefont az ágytól, azonnal elkezdtem csinálni valamit, ha jött a kísértés, rendszeresen imádkoztam. Minél erőteljesebben küzdöttem, annál jobban támadt a Gonosz. Nem akart elengedni. Nem akarta, hogy szabad legyek.

Minden egyes reggel felvettem a keresztemet, és szembenéztem magammal. Belenéztem a tükörbe és azt mondtam: „Függő vagy, de nem voltál mindig az. Meg tudod csinálni. Sikerülni fog.”

Sikerült. Mit kaptam ezáltal? Szabadságot. Szabadságot attól a bénító érzéstől, hogy nem tudok nélküle élni, hogy ez már soha nem fog elmúlni. Tiszta látást. Ha szembejött velem egy lány, már nem vetkőztettem le a szememmel. Arra kértem Istent, hogy engedje meg a saját lányaiként látnom őket.

Van egy elég bíztató (fél)mondat a Szentírásban: „Legyőzték őt a Bárány vérével…”(Jel 12,11) Nekem már nem kell őt legyőznöm. Jézus megtette. Ő meghalt az én bűneimért. Az én függőségemért. Azért a 6 évért is Ő halt meg, amit bezárva, a szabadságomtól megfosztva töltöttem. Ő szabadságra hívott meg Téged. (Gal 5,13) Hiába élsz tőle eltávolodva, megkötözve, Ő el akarja szakítani a láncaidat, csak engedd meg Neki.

Nem akarok most a pornót övező számtalan borzalmas statisztikát idehozni, hiszen itt és itt olvashattok róla bőven. Csupán szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül. Rengetegen küzdenek ezzel a problémával. Több van benned. Képes vagy rá, hogy letedd.

Mindezek ellenére nem gondolhattam, hogy korábbi függőségemnek nem lesznek negatív hatásai. Akkor döbbentem rá igazán, hogy mit tettem, amikor megismerkedtem a jelenlegi menyasszonyommal. A „gyere mutatok egy videót!” mostmár egy másik embert bántott. Korábban nem hittem volna, hogy ezzel valaha is ártani fogok másnak. Azt hittem, hogy ez csak engem érint.

Mielőtt „csak nézel egy videót”, gondold végig, hogy kiknek árthatsz vele: a filmekben sokszor akaratuk ellenére szereplő nőknek, gyerekeknek, vagy akár a leendő párkapcsolatodnak? Biztos megéri?

Fierer Balázs

Lányoknál is létezik a pornófüggőség – olvasónk személyes vallomása

hirdetés