Lányoknál is létezik a pornófüggőség – olvasónk személyes vallomása

Egy egészen megrendítő és őszinte írás landolt a postaládánkban. 17 éves olvasónk saját tapasztalatait osztja meg az önkielégítés és pornó elleni küzdelméről.

Kedves fiatalok, kedves lányok!

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a cikket, de arra jutottam, hogy miért ne? Kezdjük az elején egy rövid bemutatkozással. Én egy 17 éves, keresztény családban felnövő, gimnazista lány vagyok. Arról szeretnék nektek írni, hogy én hogyan küzdöttem meg az önkielégítéssel, és hogyan szabadultam meg tőle. Azt tudni kell rólam, hogy még szűz vagyok, és még hiszek abban, hogy a nemi együttlétnek a házasságban van a helye. Manapság nem csak a fiúk szenvednek az önkielégítéssel és a pornográfiával, hanem a lányok is.

Menjünk vissza egy kicsit az időben, amikor általános iskolás voltam. Akkor egyszer már találkoztam a pornóval, de valahogy nem fogott meg –  szerencsére… Két éve egy nap kipróbáltam, hogy milyen az önkielégítés, de gyorsan túl is tettem rajta magam.
Aztán egy nap csak úgy elkapott a hév, és megtörtént megint, ami után már nem tudtam, csak úgy továbblépni, mert rászoktam, vágytam rá. Majd jött a pornó és még sok más dolog ezzel kapcsolatban. “A kockázat függőséghez vezet”. Minden egyes alkalom után eldöntöttem, hogy abbahagyom, de minden hónapban/héten, majd majdnem minden nap végeztem önkielégítést, néztem vagy olvastam valami erotikus tartalmú oldalt… Volt olyan is, hogy inkább bezárkóztam a szobámba film nézés indokával, és akkor ott megtörténtek a dolgok. 

hirdetés

Elmentem gyónni (nem egyszer), előtte végiggondoltam, hogy hogyan mondom majd el, de sajnos nem mertem, mert féltem, hogy mit mond majd az atya… csak azt nem vettem észre, hogy Isten anélkül is tud róla, hogy én bárkinek is beismerném.

Nem csak az a rossz ebben a bűnben ( igen mert ez bűn), hogy nem merem beismerni, megmondani bárkinek is, hanem az, hogy a lelkemet teljesen összetörte. Gyónás után mindig jobb volt egy ideig, de aztán sajnos megint visszaestem, mivel nem volt erős az elhatározásom, és ha jött a vágy, akkor megtörtént.

Sokszor mondtam az Úrnak, hogy vegye el tőlem ezt a bűnt, de csak mondtam.

Egyik nap eljött az a pillanat, amikor teljes szívemből kértem, és komolyan is gondoltam az elhatározásomat. Rájöttem arra, hogy én nem csinálhatok ilyet, mert én a Jézusi úton szeretnék járni. Kértem, hogy segítsen rajtam, mert ezt már nem bírom… és láss csodát, már jött is a  segítség (Így utólag visszanézve annyi lehetőségem lett volna közben is megszabadulni ettől a bűntől, de sajnos nem vettem észre, mert csak a vágyaknak éltem.)

“Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23)

Mint mindig, megint elmentem gyónni, elterveztem, hogy elmondom, kimondom magamból, mert már nagyon emésztett a dolog. Nehéz volt elkezdenem, az elején csak körbeírtam, aztán elmondtam, és az a pillanat, amikor megszabadulsz egy rég őrzött titkodtól az leírhatatlanul jó érzés a lelkednek. Azt nem mondhatom el, hogy nem szokott megkísértés érni még mindig, mert igen, de amikor érzem, hogy kezdek nem jó útra térni, amikor érzem, hogy most ebből nem jól jönnék ki, akkor mindig visszafordulok!

De nem saját erőmből tudok ellent mondani az ördög kísértéseinek, hanem az ima ereje által. Mert tudod, az ima a legjobb gyógyszer mind testi mind lelki problémákra (és még ingyenes is 🙂 ).

Ha te is küzdesz ezzel a bűnnel: elsőnek ismerd fel, hogy nem jó úton jársz, majd engedd el, add oda Istennek ezt a bűnt is, bízd rá magad. Ne a vágyaknak élj, hanem Istennek! Sok sikert, és kitartást kívánok hozzá nektek.

Fotó: LVC

hirdetés