Az ünnepi időszak sokaknál nemcsak a szeretetről, hanem a stresszről, a rohanásról, az elvárásoknak való megfelelésről is szól. Kovács Janka, az Aurum Életműhely pszichológusa szerint azonban sokkal szabadabban is megélhetjük a karácsonyt, ha odafigyelünk például arra, hogy konkrét igényeket fejezzünk ki a családunknak, és merjünk nemet mondani, ha kell.
Ahogy közeledünk a karácsony felé, egyre többször vehetjük észre magunkon a stresszt, jelentkezzen az szorongás, idegeskedés vagy akár testi tünetek formájában. Mindeközben tudjuk, hogy az ünnepnek nem erről kellene szólnia, hanem a békességről, a családi harmóniáról, az Istennel való kapcsolat megéléséről, de mintha mindez csak délibáb volna, amelyet képtelenek vagyunk elérni. Vagy mégsem lehetetlen küldetés a nyugodt karácsony?
– Az első lépés, amit tehetünk magunkért, hogy képzeljük el, milyen karácsonyt szeretnénk, és engedjük el azt az elvárást, hogy tökéletesnek kell lennie, nekünk pedig szépnek és teljesen boldognak – mondta el lapunk kérdésére Kovács Janka, az Aurum Életműhelyben dolgozó pszichológus. A szakértő szerint a magas fokú elvárásokat az is okozza, hogy a mai korban ritkán szoktunk ünnepelni, holott hatalmas vágy van bennünk arra, hogy különleges pillanatok legyenek az életünkben. Sokan a gyerekkorukban átélt idilli ünneplést akarják újraélni, mások pedig épp azt élték át évről évre, hogy nem sikerül olyanra a karácsony, amilyenre szeretnék, ez is ugyanúgy fokozhatja a vágyakozást a tökéletesre, nem beszélve a filmek csillogó jeleneteiről.
– Megvalósítható, hogy mind a saját, mind mások elvárásaitól szabadon töltsük a karácsonyt. Az ember sokszor azért nem mer nemet mondani a rokonoknak, mert egyből jön a bűntudat, hogy „ennyit sem vagyok képes megtenni a szeretteimért” – fogalmazott a pszichológus. Kovács Janka szerint segít, ha tudatosan átgondoljuk, képesek vagyunk-e határokat húzni, nemet mondani. Ugyancsak fontos, hogy fejezzük ki az igényeinket minél konkrétabban, például előre megbeszélhetjük a családunkkal, hogy a karácsony előtti napokban szükségünk van egy-egy órára, amikor egyedül lehetünk és pihenhetünk vagy épp elmehetünk sétálni egyet. Ha így teszünk, akkor „miniszigeteket” alakíthatunk ki magunk körül, amelybe akár másokat is behívhatunk – de fontos, hogy meglegyen a szabad döntés lehetősége, hogy kit akarunk bevonni ebbe a belső körbe.
Tévhit, hogy a nap huszonnégy órájában mindenki számára elérhetőnek kell lennünk: néha igenis szükség van a töltődésre, a megnyugvásra.
– Sokszor másokkal szemben sokkal megengedőbbek vagyunk, mint saját magunkkal. Képzeljük csak el, hogyha valaki nekünk mondaná, hogy szüksége van én-időre, hogyan reagálnánk: valószínűleg megértéssel. Ez a gondolatmenet segít a bűntudat leküzdésében – fogalmazott a szakember. Hozzátette, már az is oldhatja a stresszt, ha időnként hátralépünk egyet az automatikus gondolatainktól, és megnézzük, hogy valóban reális-e vagy inkább túlzás.
Azt szoktuk mondani, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, de ha megnézzük a gyökereit,
mindez sokkal inkább arról szól, hogy Isten szereti az embereket, nem pedig arról, hogy nekünk kell bizonyítanunk, mennyire szeretjük a másikat vagy épp mi magunk mennyire szerethetők vagyunk.
Az ajándékvásárlást és a ház körüli teendőket is sokszor teljesítményként vagy versengésként fogjuk fel, aminek a mélyén az a félelem bújik meg, hogy enélkül nem fognak szeretni.
A jelenlétünk a legnagyobb ajándék, amit adni tudunk a másiknak
– hangsúlyozta Kovács Janka, aki szerint bátran kifejezhetjük a másik felé a szeretetünket mindenféle feltétel vagy teljesítmény nélkül is. – Másokat nem tudunk megváltoztatni, de ha mi magunk máshogy vagyunk jelen idén karácsonykor, az a környezetünkben lévőkre is kihat – emelte ki.
Kép: Pexels.com
Az eredeti cikk a magyarnemzet.hu oldalon jelent meg.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás