Csak egy győzelem: ennyi hiányzik, hogy a magyar labdarúgó-válogatott újra kijusson az Európa-bajnokságra, amelynek ráadásul egyik helyszíne épp Budapest lesz.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egészen közelről láttam azt a selejtezősorozatot, amely ma este véget ér a borús Cardiffban. Több mérkőzésen is ott lehettem, láthattam csodálatos győzelmeket, és én lehettem az, aki a horvátországi csúfos vereség után kérdezhettem a letört játékosokat a spliti éjszakában. Magasból a mélybe – és remélhetőleg onnan egészen a csúcsig.
Ha a bukmékereket nézzük, vagy már csak gondolatban rápillantunk a walesi izomkolosszus futógépekre, akkor legyinthetnénk. De a sport – csakúgy mint a hit – a csodákról szól: arról, hogy nincsen lefutott mérkőzés, hogy nincs olyan helyzet, ahonnan ne lehetne talpra állni, hogy lehet és kell is az utolsó pillanatig harcolni. Arról, hogy a kicsi legyőzheti a nagyot, hogy a csapategység mindig többet ér mint az egyéni ambíciók és érdekek.
hirdetésMa sok százezer – sőt millió – magyar fog úgy leülni a mérkőzést megnézni, hogy szeretnének büszkék lenni rátok. Adjátok meg ezt ez az érzést nekik – nekünk! Játsszatok ma este tiszta szívvel, sportemberként, hogy azt láthassuk, mindent megtettetek.
Mert a ma este akkor lenne igazán kerek, ha nem csak egy győzelmet tudnánk ünnepelni, hanem egy csapatot nagybetűs emberekkel, ez a mi vágyunk!
Hajrá, fiúk!
Fotó: MTI
2 hozzászólás
Hívő keresztényként őszintén érdekelne, hogy miért kell korunk legújabb elmebetegségét, a kontroll nélküli fociimádatot éltetni ezen az oldalon is?
A magyar fociba számolatlanul öntik a milliárdokat. Rengeteg cikk van arról, hogy az NB3-as focisták is sokkal többet keresnek mint a pedagógusok vagy az egészségügyi dolgozók. Mindezt annak ellenére, hogy nem hogy a harmad osztályúak, de a nemzetünk legjobb válogatott focistái sem képesek “labdába rúgni” egyetlen egy nemzetközi kihíváson sem. Miközben az egészségügyben dolgozók nap mint nap erejükön túl, hatalmas áldozatvállalással enyhítik a szenvedők terheit. És ők valós munkát végeznek. Valós teljesítményt mutatnak. A magyar focisták viszont a nemzet szégyenei, és méltatlannak érzem az ilyen fajta már-már imádság számba menő szózatokat hozzájuk.
Előbb tegyenek le valamit az asztalra. Leginkább a felmondólevelüket.
Római levél 9:16