Csak egy győzelem: ennyi hiányzik, hogy a magyar labdarúgó-válogatott újra kijusson az Európa-bajnokságra, amelynek ráadásul egyik helyszíne épp Budapest lesz.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egészen közelről láttam azt a selejtezősorozatot, amely ma este véget ér a borús Cardiffban. Több mérkőzésen is ott lehettem, láthattam csodálatos győzelmeket, és én lehettem az, aki a horvátországi csúfos vereség után kérdezhettem a letört játékosokat a spliti éjszakában. Magasból a mélybe – és remélhetőleg onnan egészen a csúcsig.
Ha a bukmékereket nézzük, vagy már csak gondolatban rápillantunk a walesi izomkolosszus futógépekre, akkor legyinthetnénk. De a sport – csakúgy mint a hit – a csodákról szól: arról, hogy nincsen lefutott mérkőzés, hogy nincs olyan helyzet, ahonnan ne lehetne talpra állni, hogy lehet és kell is az utolsó pillanatig harcolni. Arról, hogy a kicsi legyőzheti a nagyot, hogy a csapategység mindig többet ér mint az egyéni ambíciók és érdekek.
hirdetésMa sok százezer – sőt millió – magyar fog úgy leülni a mérkőzést megnézni, hogy szeretnének büszkék lenni rátok. Adjátok meg ezt ez az érzést nekik – nekünk! Játsszatok ma este tiszta szívvel, sportemberként, hogy azt láthassuk, mindent megtettetek.
Mert a ma este akkor lenne igazán kerek, ha nem csak egy győzelmet tudnánk ünnepelni, hanem egy csapatot nagybetűs emberekkel, ez a mi vágyunk!
Hajrá, fiúk!
Fotó: MTI
hirdetés
